Semmelweis Ignác

Semmelweis Ignác Fülöp (1818-1865)

Gyakorlati megfigyeléseken és a statisztikai adatokból levont következtetéseken alapuló, korát megelőző felismerés tette Semmelweis Ignác Fülöpöt a világ egyik legismertebb magyar orvosává, az "anyák megmentőjévé". Az általa bevezetett klórvizes kézmosással drámaian lecsökkent a gyermekágyi láz okozta halálozás.

Semmelweis korszakalkotó, a korabeli kollégák körében ellenállást kiváltó felismerése mellett a kísérleti kóroktan megalapításának is úttörője volt, nevéhez fűződik az első hazánkban végzett petefészek-műtét, valamint a második császármetszés is. Rendszeresen publikált, emellett szívügyének tekintette a szülészet oktatását.

Családja hadbírónak szánta

Semmelweis Ignác Fülöp 1818. július 1-én tíz testvér közül ötödikként született a tabáni Meindl-házban (Palota, majd Apród utca 1-3.) Semmelweis József fűszer-kiskereskedő és a sváb Müller Terézia gyermekeként. Középiskolai tanulmányait a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumban és a várbeli Egyetemi Katolikus Gimnáziumban végezte el kiváló eredményekkel, majd a Pesti Tudományegyetem kétéves bölcsészeti kurzusára iratkozott be. 1837-ben apja akaratának engedelmeskedve – aki hadbírónak szánta – a bécsi egyetem jogi karára jelentkezett, de még abban az évben átiratkozott az orvosi karra. Ebben nagy szerepet játszott, hogy medikusokkal lakott együtt, akiknek tanulmányai inkább lekötötték érdeklődését, mint a jogtudomány. Az orvosi egyetemet Bécsben és Pesten végezte, orvosdoktori diplomáját 1844-ben Bécsben a „Tractatus de Vita Plantarum” című botanikai doktori értekezésével szerezte, majd még abban az évben szülészmesteri, 1845-ben pedig sebészdoktori oklevelet kapott.

Kép: Semmelweis Ignác szülőháza, (Apród utca 1-3.) 1906, Semmelweis Egyetem, Központi Levéltár

A felismerés – 1847

Semmelweis 1846-ban tanársegédi állást nyert el a bécsi közkórház (Allgemeines Krankenhaus) szülészeti osztályán, ahol az 1840-es évek elején volt olyan hónap, hogy a szülő nők 30 százaléka meghalt gyermekágyi lázban. Miután azonban elválasztották a medikus- és a bábaképzés gyakorlatát, a számokban különbség alakult ki. Ahol a medikusok működtek, átlagosan közel tíz százalékos volt a halálozási arány, míg a bábák osztályán 3,3. Semmelweis a boncasztalon kereste a választ, hiszen korábban dolgozott a korszak egyik leghíresebb kórboncnoka, Karl Rokitansky mellett. A végső megoldást barátja, Jakob Kolletschka kórboncnok halála adta, aki halála előtt boncolás közben megsértette a kezét. Semmelweis a boncolási jegyzőkönyvben fedezte fel, hogy barátja és a fiatal anyák testében ugyanazok az elváltozások alakultak ki. Világossá vált számára, hogy a gyermekágyi láz hátterében az áll, hogy az orvosok boncolás után kézfertőtlenítés nélkül mennek át a szülészeti osztályra, és ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálják a várandós nőket. Semmelweis a halál okozóját tehát a hullaméregben, a bomlott szerves anyagokban vélte felfedezni. Később arra is rájött, hogy nemcsak a boncolás után, hanem a betegvizsgálatok között is kezet kell mosni.

Illusztráció: Törvényszéki Orvostani Intézet boncterme 1909-ben, Semmelweis Egyetem Központi Levéltár

A gyermekágyi láz (febris puerperalis)

Egyes baktériumok, illetve kórokozók a szüléstől erősen igénybe vett méhbe jutva meleg, tápanyagban gazdag környezetet találnak, a méhlepény leválásával keletkező nagy seben keresztül pedig a kórokozók bejutnak a véráramba is. A következmények a hashártya vagy a méhnyálkahártya, illetve egyéb szervek gyulladása, sűrű erős lázrohamokkal kísérve. Hatékony kezelés nélkül a legtöbb esetben néhány napon belül szepszis („vérmérgezés”) lép fel, ami végül halálhoz vezet.

A megoldás – klórmeszes kézmosás

Semmelweis több vegyszer kipróbálása után választotta a klórmeszet fertőtlenítőszernek 1847 májusában, amelyből 1 uncia (35 g) mennyiséget adott 2 libra (840 g) vízhez, tehát 4 százalékos folyadékkal fertőtlenítette a kezeket. A kezet előzetes körömkefével való szappanos dörzsölés után kellett még fertőtleníteni, amely során az erős lúghatás érvényesült. A lúg a bőrfelület szappan által el nem távolított zsírrétegét és egyben a felhám elszarusodott keratinrétegét is feloldotta, s ezért vált kb. 4–5 perces kézmosás után sikamlóssá a bőr. A klórmész hatásának köszönhetően a bőrredőkben, bőrrepedésekben maradt szennyeződések, mikroorganizmusok is elpusztultak. Semmelweis már a bécsi osztályon kötelezte az orvosokat, orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a klóros kézmosásra, ám intézkedései rendkívül népszerűtlenek voltak. A procedúra hosszadalmas és kellemetlen volt, mivel a vizsgálatok előtt és után egyaránt el kellett végezni a fertőtlenítést a szappannal és körömkefével történt alapos dörzsölés után, a lúg pedig kimarhatta a kéz bőrét, gyulladást és berepedést okozva. Semmelweis kollégái pedig a statisztikai bizonyítékokat egyszerűen nem vették komolyan annak ellenére sem, hogy rendelkezései nyomán a gyermekágyi lázban elhaltak aránya az orvosok szülészeti osztályán kisebb lett, mint a bábákén.

Illusztráció: bemosakodás, Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Tanszék, Semmelweis Egyetem, Berecz Valter

Konfliktusok a bécsi Orvosi Karon

Az utókor Semmelweis bécsi küzdelmét leegyszerűsítve egyszemélyes szélmalomharcként állította be, azt sugallva, hogy a haladó szellemű, zseniális tanársegéd Semmelweis egyedül állt szemben a maradi teljes bécsi orvoskarral. A valóságban azonban Semmelweisnek voltak támogatói az egyetemen, és a konfliktus, aminek a középpontjába került sokkal nagyobb mérvű összeütközést, a karon belüli összetett belharcot takart. A bécsi Orvosi Karon ekkor a régi, hagyományos és az új, természettudományos irányvételű orvostudomány képviselői álltak egymással szemben. Levéltári anyagok tanúsítják, hogy Semmelweis tanárai és barátai éveken keresztül rettenthetetlenül, bátran és szívósan harcoltak érte folyamodványai és kérvényei során, és még akkor is kitartottak mellette, amikor ő maga már hátat fordított Bécsnek.

Semmelweis Utasítványa

Semmelweis Ignác 1851-ben fizetés nélküli tiszteletbeli főorvosként átvette a Pest város közkórházaként funkcionáló Szent Rókus Kórház szülészeti osztályát, majd 1855-ben nyerte el a pesti szülészeti tanszék (a mai Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Baross utcai részlegének elődje) vezetését. Híres, 1861. május 27-én kelt utasítványát már ebben a minőségében függesztette ki az akkor már a Kunewalder-házba átköltözött klinika valamennyi ajtajára. Ebben elrendelte a klóros vízzel való kézmosást a szülő nők vizsgálata előtt. „A gyermek-ágyi láz legnagyobb részben akkint származik, hogy tanuló és tanulónők szétbomlott állati anyaggal bemocskolt ujjal vizsgálják a szülőnőket…Ennek következtében oly orvosok, kik hullával vagy a fennemlített kóresetekkel foglalkoznak, a gyakorlati szülészetre fel nem vehetők…” – írja az Utasítványban, mely teljes címe: „Utasítvány a pesti m. k. egyetemi, szülészeti kórodán tanuló és tanulónők részére, a gyermek ágyi-láz elhárítása végett”. Munkásságával 0,85 százalékra szorította le a kórházban gyermekágyi láz következtében elhunytak arányát.

Kép: Semmelweis Utasítványa (1861)

Semmelweis tudományos tevékenysége

Felfedezését és az aszeptikus eljárással elért eredményeit csak barátai hosszas unszolására, évekkel később publikálta, először 1858-ban a Markusovszky Lajos által szerkesztett Orvosi Hetilapban A gyermekágyi láz kóroktana címmel. 1860-ban Bécsben adatta ki az 1861-es évszámmal megjelenő, német nyelvű könyvét: Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers (A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése). Ebben az 1847 és 1861 közötti tanulmányait összegzi. A könyv megjelenése után Semmelweis maga küldött el egy példányt a magyarországi helytartótanácsnak, ők a pesti egyetem orvoskarának a véleményét kérték, így lett hivatalos utasítás az, hogy Semmelweis javaslatát be kell építeni a kórházi gyakorlatba. A legfőbb magyar kormányhatóság, a Helytartótanács 1862. szeptember 1-jén körrendeletet intézett az összes törvényhatósághoz Semmelweis szabályainak bevezetése érdekében. Ezután 1861-ben, majd 1862-ben jelent meg az orvos kollégáknak írt első és második nyílt levele németül. Újszerűségével és kiváltképp szenvedélyes hangvételével a hazai, de főként a külföldi szakma túlnyomó részének elutasítását és támadásait váltotta ki.

Kép: Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers - az egyetem Központi Könyvtárának eredeti példánya

Semmelweis-reflex

Mivel Semmelweis nem tudta tudományos magyarázatát adni* a tapasztalati úton hatékonynak bizonyult módszerének, ezért javaslatait a kortársak elutasították, annak ellenére, hogy a statisztikai adatok őt igazolták. Innen ered a Semmelweis-reflex kifejezés, mely elsősorban az angolszász nyelvterületen terjedt el, és a tények automatikus elutasítását jelenti megfontolás, vizsgálat vagy kísérletezés nélkül. Egy olyan reflexszerű emberi reakció, amely automatikusan elutasítja az új információt a rögzült normák, hiedelmek vagy paradigmák miatt.

*Louis Pasteur az 1860-as években fedezi fel a kórokozókat, és ez igazolja majd tudományosan Semmelweis módszerét.

Semmelweis mint úttörő sebészeti eljárások alkalmazója

Semmelweis Ignác nevéhez két, a szakirodalom által is jegyzett műtét fűződik: elsőként végzett Magyarországon eredményes ovariotomiát, gyulladásos petefészek sikeres eltávolítását 1863-ban és másodikként császármetszést (1857. március 19-én) élő nőn. A császármetszéshez első asszisztensként a kor egyik legnagyobb sebészét, professzortársát, Balassa Jánost kérte fel. A szülő nő egy 23 éves hajadon, szegény budai varrónő volt, aki angolkórban szenvedett, súlyosan deformált medencéje és végtagjai miatt hatéves koráig járni sem tudott. Terhességét titkolta. A műtét előtt megállapítást nyert, hogy farfekvéses halott magzatról van szó, a császármetszés mellett az anya életének megmentése érdekében döntött Semmelweis. Az anya a beavatkozást követően másnap elhunyt. Semmelweis műtétjének jelentőségére utal, hogy a következő császármetszésre csak hét év múlva került sor, és az első olyan hazai császármetszést, mely után anya és gyermeke is életben maradt, 1890-ben végezte Tauffer Vilmos.

Kép: A császármetszésről a műtéten résztvevő tanársegéd, Fleischer József számolt be több részletben az Orvosi Hetilapban (1857).

Semmelweis Ignác az egyetemen

Semmelweist 1855. július 18-án nevezték ki a mai Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika elődjének számító szülészeti tanszék élére. Tíz évig töltötte be ezt a posztot, ami munkásságának kiteljesedését jelentette. A klinika akkoriban az Újvilág utcában (ma Semmelweis utca) működött zsúfolt kórtermekkel, kedvezőtlen körülmények között és csak négy éves harc után sikerült áthelyeztetnie a tanszéket az ún. Kunewalder-ház (egykori Országút, ma Múzeum körút) második emeletére. Itt 28 ágyon, lényegesen jobb higiéniai körülmények között látták el a nőket. Az aszepszis szigorú rendszabályainak bevezetésével a pesti tanszéken is igazolta korábbi megfigyeléseit. Igazgatói feladatai mellett több egyetemi bizottság munkájában részt vett, és ellátta egyebek mellett a kari tanártestületi könyvtár könyvtárnoki feladatkörét és többek között irányította az egyetem keretében működő Központi Védhimlőoltó Intézetet. Semmelweis a pesti egyetemen kezdte el a tudományos publikálást és fő művei is ebben az időszakban íródtak. Támogatta és segítette barátját, Markusovszky Lajost az Orvosi Hetilap elindításában, mely az egyik legrégebbi magyar orvosi szaklap. Semmelweis minden magyar nyelvű írása megjelent itt.

Kép: Az egykori Hatvani (1894-től Kossuth Lajos) és Újvilág (ma Semmelweis) utcák sarkán álló épületben működött 15 ággyal a szülészeti tanszék. - Győry Tibor: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

Semmelweis mint tanár

Semmelweis a pesti tanszék vezetőjeként szívügyének tekintette a szülészet oktatását. Tíz év alatt 1960 orvostanhallgatót, leendő sebészt, szülészmestert és szülésznőt szigorlatoztatott személyesen. Az idő múlásával egyébként egyre jobb minősítéseket, jegyeket adott a diákoknak, a végén az osztályzatok átlaga a 4-est közelítette, az elégtelenek száma pedig csak 1 százalék volt. Semmelweis elkötelezett oktató volt, tanévenként 200 hallgatót tanított magyar és német nyelven. Nagy hangsúlyt helyezett a fiatal orvosok képzésére, tervei között szerepelt egy szülészeti és egy nőgyógyászati tankönyv kiadása, ebben azonban betegsége és halála megakadályozta.

Kép: szigorlati jegyzőkönyv Semmelweis kézírásával (1862-1867), Semmelweis Egyetem, Központi Levéltár

Semmelweis halála

Már évekkel halála előtt magatartásában furcsaságok mutatkoztak. A felfedezése óta kialakult súlyos önvád mellett a támadások még jobban próbára tették megviselt idegrendszerét, amely 1865 nyár elejére elmezavarrá súlyosbodott. Semmelweis felesége a bécsi barátjukhoz, Hebra professzorhoz fordult, aki július 31-én Döbling elmegyógyintézetébe utalta Semmelweist, ahol augusztus 13-án meghalt. Halálának körülményei évtizedek óta tudományos viták tárgya. A pályája kezdetén, boncolás közben szerzett lueszes (szifiliszes) fertőzés, és az ebből kialakult paralysis progressiva (a homloklebenyt legerősebben érintő agysorvadás), illetve a döblingi személyzettől elszenvedett brutális bántalmazás egyaránt felmerült. A boncolási jegyzőkönyv és a csontmaradványokon 1963-64-ben végzett kórbonctani és radiológiai vizsgálat szerint Semmelweis a jobb kezén kialakult lassú lefolyású csontvelőgyulladásból támadt szepszisben halt meg, abban a betegségben tehát, amelynek kórlényegét felfedezte.

Kép: Semmelweis Ignác síremléke a Kerepesi Temetőben és Semmelweis szülőházának, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár épületének fala, ahol a földi maradványok 1964 óta nyugszanak

A Semmelweis név felvétele

Az orvosi kar alapításának 200. évfordulóján, 1969-ben vette fel egykori tanárának, Semmelweis Ignácnak a nevét a Budapesti Orvostudományi Egyetem, mely elnevezése így Semmelweis Orvostudományi Egyetemmé változott. Innen származik az emblematikus SOTE rövidítés, mely ugyanakkor ma már nem helytálló, mivel 2000-től – az intézmények integrációja és ezáltal a tevékenységi terület kiterjesztése nyomán – az új név: Semmelweis Egyetem lett. A csaknem ötven évvel ezelőtti névfelvétel egy hosszú folyamat eredményeként történt meg. Az első erre vonatkozó javaslattól számítva 14 év telt el a törvényerejű rendelet megszületéséig. A névváltoztatásra először Dr. Zoltán Imre, az akkori II. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatója tett javaslatot 1955-ben, aki később már rektorként tudott nagyobb nyomatékot adni kezdeményezésének. A névfelvételről szóló rendelet napra pontosan az egyetem 200. születésnapján, 1969. november 7-én kelt.

Kép: díszoklevél az egyetem névváltoztatásáról

Semmelweis Ignác leszármazottai az egyetemen

1857-ben kötött házasságot az akkor 18 éves Weidenhofer Máriával. Összesen öt gyermekük született, de közülük csak három érte meg a felnőttkort. Ma is élő leszármazottja csak Antónia lányától született, aki egyéves volt apja halálakor. Antónia öt gyermeke közül egyik lánya, Lehoczky Marietta Hüttl Tivadar sebésszel kötött házasságot 1916-ban, és egy fiú ikerpárnak adott életet, azonban a szülést követően életét vesztette. A két testvér, Tivadar és Kálmán nevelésében a nagymama, Semmelweis Antónia nyújtott segítséget. Kálmán tűzérfőhadnagyként a II. világháborúban életét vesztette. A másik testvér, apja nyomdokába lépve szintén orvos lett. A sebészprofesszor Dr. Hüttl Tivadar fiait, vagyis Semmelweis Ignác ükunokáit, Dr. Hüttl Kálmán (†2019) egyetemi tanárt és Dr. Hüttl Tivadar adjunktust egyaránt az egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikájához köti munkássága.

Kép: Lehoczkyné Semmelweis Antónia két unokájával Hüttl Tivadarral és Kálmánnal Lónyai utcai lakása teraszán (a család engedélyével)

Semmelweis emlékezete az egyetemen

Semmelweis emlékét számos műalkotás őrzi az egyetemen. Than Mór a tanári portrék hagyományának keretében 1884-ben olajfestményt készített Semmelweis Ignácról, amely ma a szenátusi teremben látható. Emblematikus egész alakos szobor áll a Belső Klinikai Tömb udvarán, amely Domonkos Béla 2004-es munkája. A Nagyvárad téri Elméleti Tömb Dísztermében található Dr. Soós András Semmelweisről arcrekonstrukciós eljárás alapján készített bronz mellszobra. Egykori klinikája, a mai Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, a Baross utcai épületének oromzatán található álló, teljes alakos szobor (1898) mellett egy domborművel és egy, a kertben található mellszoborral is őrzi az egykori tanszékvezető emlékét, de található dombormű a Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetben és a Semmelweis Szalonban is.

Az egyetem egyik legkiemelkedőbb tudományos rendezvénye, a Semmelweis Symposium, valamint az 1959-ben alapított Semmelweis Ignác tudományos díj is őrzi az "anyák megmentőjének" nevét.

A legismertebb magyar orvos animációs filmen

A Semmelweis Egyetem névadója édesanyák ezreit mentette meg a haláltól. Showtime című animációs sorozatunk egyik epizódjában Semmelweis Ignác maga meséli el, miként vált a világ legismertebb magyar orvosává.

Kisfilmünkből kiderül, hogyan ismerte fel Semmelweis az összefüggést a gyermekágyi láz és a fertőtlenítő kézmosás között, milyen küzdelmek övezték a klórmeszes kézfertőtlenítés elterjedését a kor orvosi gyakorlatában, illetve milyen robbanásszerű eredményeket ért el az egyszerű eljárással a szülés utáni halálozások visszaszorításában.