Kerekasztal-beszélgetés három hársfás intézetigazgatóval
A Hársfa40 programsorozat következő állomásaként március 6-án a Semmelweis Szalonban került megrendezésre a “Hársfa sikertörténetek – Karrierépítés az egészségügyben” című kerekasztal-beszélgetés. Az eseményen három, egészségügyi téren sikeres pályát felépítő és egyben korábbi hársfás vendégtől kérdezhettek kötetlen formában a hallgatók.
Prof. Dr. Maurovich-Horvat Pál, az Orvosi Képalkotó Klinika igazgatója, Prof. Dr. Szabó Attila, a Gyermekgyógyászati Klinika igazgatója és klinikai rektorhelyettes, valamint Prof. Dr. Takács István, a Belgyógyászati és Onkológiai Klinika igazgatója a beszélgetés során többek között a kutatás, a diákélet, a rezidensképzés és az orvoslét témakörében osztotta meg tapasztalatait.
A beszélgetést Tusnády Simon köszöntője után, Tikász Emma és Kákonyi Marcell szakkollégisták moderálták. Az orvosi hivatáson belüli specializáció kapcsán a professzorok elmondták, hogy a szakmaválasztás nem egyszerű feladat, az egyetemi évek során rengeteg őt formáló hatás éri a hallgatót, fontos, hogy semmitől se zárkózzunk el, hiszen nem tudhatjuk, mit hoz a jövő.
“Érdemes mindig nyitott szívvel és szemmel menni a különböző helyekre.” -mondta Dr. Szabó Attila. Dr. Takács István szerint a pályaválasztást emellett az emberi kapcsolatok, beszélgetések, egy jó gyakorlat- vagy témavezető is meg tudják határozni.
Dr. Maurovich-Horvat Pál elmondta, hogy szerinte a csapat legfontosabb, sokszor inkább érdemes azt választani, semmint specialitást, legyen szó TDK munkáról vagy egyéb lehetőségekről, az ezek során formálódó kapcsolati hálózatok később segíthetnek a saját hivatás megtalálásában.
Korábbi tanulmányi, valamint tudományos külföldi utaikra mindhárom professzor meghatározó élményként emlékezett vissza, a hallgatókat is arra biztatták, hogy éljenek a lehetőségekkel. Dr. Maurovich-Horvat Pál szerint a hallgatók, PhD-hallgatók, rezidensek olyan élményekkel, tapasztalatokkal térnek vissza, amit itthon is tudnak kamatoztatni. Nem szabad attól sem visszariadni, ha az embernek magának kell az utat kitaposnia, előfordul, hogy ki kell lépni a komfortzónából. Ha valaki beleteszi az energiát, annak előbb-utóbb biztos, hogy meglesz az eredménye, királyi út azonban nincsen. Dr. Takács István és Dr. Szabó Attila is a külföldi tapasztalatszerzésre bátorított, úgy gondolják, hogy az így nyert tudást hazahozva rengeteg mindent fel lehet építeni.
Jelentős a szerepe annak, hogy a hallgató megtalálja az arany középutat – hangoztatták a professzorok az extrakurrikuláris tevékenységek kapcsán. Dr. Takács István elmondta, hogy az orvosi hivatásnak alapkövét képezi az egyensúly megtalálása. Fontos, hogy az ember fenn tudja tartani az évek során is az érdeklődését, jól végezze a munkáját, és megtartsa a széles látókört, ne csak egy dologra fókuszáljon. Dr. Szabó Attila is a szélesebb látókör jelentőségét emelte ki, azonban felhívta a figyelmet arra, hogy könnyű szétszóródni, ha valaki egyszerre mindent is csinál. Dr. Maurovich-Horvat Pál emellett a végzett tevékenységekre való kellő fókuszálás szerepének fontosságát is kiemelte.
A posztgraduális kutatási tevékenységgel kapcsolatban érkezett kérdésre válaszolva az igazgató urak annak nehézségeire és szépségeire is rávilágítottak. Dr. Szabó Attila szerint a kíváncsiság a kutatás hajtóereje, amely a tudományt előre viszi. A professzorok elmondták, hogy a kutatást össze kell egyeztetni a klinikummal, ami kihívás, nagy energiabefektetést kíván a rezidensképzés mellett PhD-tanulmányokat is végző orvostól.
A PhD egyfajta jogosítvány, nemcsak egy papír. Rá kell szánni az időt. A kutatómunka az orvoslás mellett nem reggel 8-től délután 16-ig tartó munka, egy minőségi kutatással folyamatosan kell foglalkozni – hangsúlyozta Dr. Maurovich-Horvat Pál a kutatói munkával kapcsolatban, Dr. Takács István pedig a klinikai és az alapkutatás közötti különbségekre hívta fel a figyelmet.
Az este zárásaként a jó orvos fogalma került napirendre. Mindhárom vendég a betegközpontú szemléletet tartotta a legfontosabbnak. A jó orvosnak a beteg az első, próbál mindent megtenni azért, hogy ellássa. A betegre kell figyelni, ilyenkor a személyes dolgokat félre kell tenni. Öncélú kutatás sincsen, minden kutatás, ha több lépésben is, de a betegágyhoz vezet vissza – véli Dr. Szabó Attila. Minden folyamat végén a betegellátás javítása áll, hogy az adott beteget a lehető legjobban el tudjuk látni -értett egyet Dr. Maurovich-Horvat Pál. Dr. Takács István szerint az a jó orvos, aki annyi tudást szerez, amennyit csak tud, a betegek felé empátiával fordul, és a lehető legtöbbet megteszi értük. Tökéletes orvos nincs, de mindenkinek a saját lehetőségeihez és képességeihez mérten arra kell törekednie, hogy azzá váljon.
Urbán Zsófia
2025.03.09.