Miért is vagyunk Szakkollégium?
Szakkollégiumunk célja, hogy saját szakmai program kidolgozásával magas szintű, minőségi szakmai képzést nyújtsunk, segítve a kiemelkedő képességű hallgatók tehetséggondozását, közéleti szerepvállalását, az értelmiségi feladatokra történő felkészülés tárgyi és személyi feltételeinek megteremtését, a társadalmi problémákra érzékeny, szakmailag igényes értelmiség nevelését. A szakkollégiumunk az önkormányzatiság elvére és a szakkollégisták öntevékenységére épül, a szakkollégium tagsága dönt a kollégiumi tagsági jogviszony keletkezéséről vagy megszűnéséről, az önálló szakkollégium szervezeti és működési szabályzatának elfogadásáról, a szakkollégium szakmai programjáról és az ahhoz kötődő szakmai teljesítményekre vonatkozó követelményekről.
Lehetőségek tárháza, izgalmas jövő
Az alább vázolt helyzetkép senkinek se szegje kedvét inkább mindenkit konzekvens, tudatos építkezésre ösztökéljen. Nagyszerű adottságainkat (környezeti feltételek, „klassz” medikusok) kihasználva és kamatoztatva hozzá tudunk járulni a hazai orvos szakma fejlesztéséhez; kinevelhetünk magunkból okos, emberi, erkölcsös orvosokat, kreatív, produktív kutatóorvosokat, minden csak csapatszellem, elhatározás és szorgalom kérdése.
Történelmi áttekintés
Ma már történelem, hogy a szakkollégiumok, mint a szabadság kis szigetei, egy rövid pillanatra szerepet kaptak a hazai rendszerváltás előkészítésében. A szabadság, ami mindig is igen lényeges volt számukra, természetesen relatív volt, de volt – kiterjedt a szakmai témák és előadók, oktatók kiválasztására, a belső működés mechanizmusaira és légkörére, s a külső kapcsolatok egy jelentős részére is. Messze vezetne annak részletes taglalása, miért is juttatta ez a relatív szabadság a szakkollégiumokat jelentős szerephez. Az bizonyos, hogy fontos volt a példa, ami követésre sarkallt, s ami egyidejűleg barométerszerűen jelezte, hogy „meddig lehet elmenni”. Ezt próbálgatni az idő tájt komoly civil kurázsit igényelt. Fontos volt a közeg, amely fórumot jelentett máshol el nem mondható gondolatoknak, és fontos volt az is, hogy a „hatalom” tartott az egyetemistáktól, így túlreagálta és növelte akcióik jelentőségét. Talán a legfontosabb mégis az volt, hogy a szakkollégisták képesek voltak megalkotni magukban a megteremteni kívánt jövő képét. A szakkollégisták legkiválóbb képességeiket nyújtották, fejlődtek és tanultak, a szokásosnál, átlagosnál nagyobb, megalapozottabb szakmai ismeretek birtokában voltak, hozzászólásaik, dolgozataik sok fontos későbbi gondolatmenet előfutárát vagy kezdetét jelentették.
Szakkollégiumi célok
A szakkollégium közössége azt tartotta feladatának, hogy szakmailag magasan képzett, társadalmi kérdésekben stabil kiindulópontokkal, tudatos értékválasztással rendelkező, a demokratikus játékszabályokban járatos, tenni tudó és akaró, de tetteiért felelősséget is vállaló orvos-értelmiséget bocsássanak útra egyetemi tanulmányaik végeztével. A szakkollégiumnak minden más általam ismert közösségnél/intézménynél nagyobb esélye volt arra, hogy ezt a feladatot az ideálishoz mind közelebbi hatékonysággal megvalósítsa, s ezzel önmagában is társadalmi jelentőségű tettet hajtson végre. A szakkollégiumban az egyetemen meg nem valósítható nevelési/önnevelési folyamat megy végbe: a szakkollégium olyan közéleti kísérleti terep, ahol az egyes emberek kipróbálhatják s megtalálhatják magukat, felmérhetik képességeiket és lehetőségeiket, tisztázhatják értékeiket, körülhatárolhatják vállalni kívánt társadalmi szerepüket.
A rendszerváltáskor a szakkollégiumok elvesztették addig stabilnak hitt jövőképüket. A cél, amiért a maguk módján harcoltak, megvalósult, megszűnt az a rendszer, mely egységbe kovácsolta a hallgatókat és akkor értelmet adott tevékenységüknek. Ez felkészületlenül érte a szakkollégiumok és így a mi diákvezetőinket is. Új álmokat kellett keresni, de ezt már nem lehetett a régi módon a régi, jól bevált gyakorlattal a szakkollégium közös álmává tenni. A hallgatók individualizálódtak. Az addigi tiszta, őszinte gyakran baráti kapcsolatok érdekkapcsolatokká degradálódtak, politikai és szakmai klikkek vették át az irányítást (sok esetben a hatalmat), olyanok, akik saját személyes vagy a szűk vezetői csoportjuk érdekeit akarták érvényesíteni. Megszűnt az egymás iránt érzett bizalom, eltűnt az az izgalom, mely erősen jellemezte a szakkollégiumot. A hallgatók a szakkollégium iránt közönyössé, egymás iránt közömbössé váltak, az önérdekkövető magatartás lett az uralkodó stílus. Véget ért az álmodozások kora.
A szakkollégium működésére és jövőképének alakulására ható befolyásoló tényezők talán legjelentősebb csoportját a kollégisták jellemzői adták-adják.. A hallgatói érdekek és értékek átrendeződtek: a közösségi tevékenységek, a közös programok jelentősen visszaszorultak, vesztettek rangjukból. Mára már nem “éri meg” másokért tenni, dolgozni, vagy ha igen, akkor csak megfelelő ellentételezés mellett. E helyett a kollégisták minden idejét lekötő szakmai – tudományos tevékenységek kerültek előtérbe. A végzés utáni állásért folytatott, gyakran kíméletlen küzdelem több évvel előbbre hozta a hallgatók egy-egy szakma, de inkább intézet iránti elkötelezettségét, mely a hallgatók szabad idejének teljes lekötését eredményezte. Ugyanakkor egyértelműen megállapítható, hogy nőtt a kollégisták szakmai felkészültsége, ismerete és legalább ilyen arányban – de vélhetően nem ezzel összefüggésben – nőtt a hallgatók autoritása. Csökkent ugyanakkor a konfliktustűrő és feloldó képességük, ami részben magyarázható a kommunikációs hajlam érezhető csökkenésével is. Mindezek vezettek el oda, hogy számos a szakkollégium működését jelentősen meghatározó, de ennél lényegesen kisebb volumenű kérdésekben is csökkent az együttműködési hajlam és képesség. A hétköznapok problémái és azok megoldásának alternatívái vették át az irányítást és eltűnt a közös azonosság – és sorstudat, a szép közös jövő illúziója.
Problémák és problémák
A szakkollégium a legalapvetőbb kérdésekre, mint a „kik vagyunk, mit akarunk, hová tartunk, és hogyan jutunk oda”, az elmúlt évek során nem tudott választ adni. Elmaradt a közös jövőkép kialakítása. Így nem kerültek felszínre a szakkollégium jövőjét érintő elképzelések sem. Ezek hiánya jelentősen megnehezítette és nehezíti ma is a különböző döntési folyamatokat, gátolta a stratégiai megfogalmazását, negatívan hat a szervezeti „kultúrára”, a kialakult tradíciókra és a hallgatók orientálását, azonosság tudatának emelését is megakadályozza.
Az eredmény az lett, hogy a kitűzött célok túl általánossá váltak, a „mit is akarunk elérni” kérdése pedig az eltérő nézetek és vélemények, alternatív interpretációk sokaságát indította el, mely folyamat egyértelműen a minőségi szakmai munka rovásához, a közösségi problémák kiéleződéséhez vezetett. A hallgatók nem tudtak azonosulni a mindenkori diák vezetők elképzeléseivel, a vezetők személyes céljai nem alakultak át közös jövőképpé és így nem segítettek a szakkollégium átformálásában, nem vittek közelebb a kitűzött célokhoz.
A szakkollégium funkcionálisan amúgy egy jól működő szervezet, mely kiválasztási metodikájával, követelményrendszerével és segítő, támogató eszközeivel, továbbá a hallgatói demokrácia teljes körű és magas szintű gyakorlási lehetőségének biztosításával képes volna azoknak a céloknak megfelelni, melyet a szakkollégium alapításakor az alapítók megfogalmaztak.
De jó hír, hogy mindig voltak és vannak olyanok, akik képesek a szakkollégiumi célok egészét szem előtt tartva vezetni, befolyásolni a Szakkollégium közösségét. Ők azok, akik keresik a megoldásokat, innovatívak, és sikeresen fenntartják, sőt erősítik Szakkollégiumunk hírnevét. Mert a hogyan tovább kérdése kell, hogy foglalkoztassa mindazokat, akik felelősséget éreznek önmagukért, a Szakkollégiumért. Azokat, akik hisznek a megfogalmazott célokban és hisznek abban, hogy ezt közösen elérhetjük.
Dr. Godó Ferenc