A fogyasztói társadalom és a felgyorsult életmód következtében sokan megtapasztaltuk, hogy a minket körülvevő tárgyak, berendezések könnyen és gyorsan lecserélhetők. Ha jobban megvizsgáljuk kapcsolatainkat, párkapcsolatunkat, vajon mennyire jellemző rájuk a használati cikkeinkre sajátos devalválódás? Hogyan őrizhetjük meg az éltető lángot a párkapcsolatban? Dr. Mihalec Gábor lelkipásztor, pár- és családterapeuta a „Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom” által szervezett „Család és karrier?” tavaszi előadássorozat első előadójaként a tartós párkapcsolat, házasság titkát osztotta meg a hallgatósággal.
Dr. Mihalec Gábor egy szemléletes hasonlattal közelítette meg a házasság helyes működtetésének a nyitját: a Rubik-kocka kirakása egy gyakorlatlan kézben szinte lehetetlennek tűnik, ám gyakorlott kezekben játszva kirakható. A házasságot csakúgy, mint a Rubik-kocka kirakását, helyesen kell gyakorolni. Ám a házasságnak is, mint a rubikozásnak, akkor van értelme, ha közben örömünket leljük benne.
Az előadó először a hűtlenséget járta körül a határvonalak éles megvilágításával. Ugyanis csak akkor tudjuk a hűséget igazán megbecsülni, ha szembesülünk a másik oldal párkapcsolatot romboló következményeivel. Rengeteg tanácsadó könyv, cikk foglalkozik a hűtlenség utáni kapcsolat helyreállíthatóságnak kérdéskörével, ám elenyésző azoknak a publikációknak a száma, amik a megelőzésre helyezik a hangsúlyt. Az orvostudomány szinte összes területén megjelenik a prevenció, miért ne élnénk vele a társas kapcsolatokban?

A megcsaláshoz vezető úton különböző állomások vannak, amiket ha nem ismerünk fel időben, előbb-utóbb félrelépéshez vezetnek. Valószínűleg mindenki ismeri azt a férfi-típust, aki mindig nagyon előzékeny a hölgyekkel, különféle poénokkal szórakoztatja őket, ám ezeknek a vicceknek van egyfajta erotikus felhangja, ami épp csak a sejtetés szintjét üti meg. Így, ha valaki netán szóvá tenné a szellemeskedések illetlen voltát, könnyen bagatellizálhatóvá válnak. Azonban nemcsak szóban lehet kezdeményezni házasságon kívüli kapcsolatokat. Van az a „tapizós” fajta, aki kihasználva a körülményeket, véletlennek is beillő mozdulattal szkenneli át a nők a testét. Hétköznapi példáját könnyen megtalálhatjuk a zsúfolt 4-es, 6-os villamoson, de Mihalec Gábor egy saját, extrémebb történetével is sokkolta a hallgatóságot. Egy esküvőn az anyakönyvvezető hölgynek nem működött megfelelően a mikrofonja. A készülék hátul a szoknyája derekához volt rögzítve, amit nem tudott leakasztani. Hirtelen a közönség soraiból egy férj, egy „önjelölt technikus” felugrott segíteni a hölgynek, s a készülék le- és felvételekor is kihasználta az alkalmat, hogy kezével végigsimítsa a szoknya alatti területeket. Mindezt az esküvő előtt, mindenki szeme láttára. A férfiról természetesen ismert volt, hogy már régebb óta él a nyitott kapcsolat házas verziójának „előnyeivel”.
Amennyiben jó szemünk van a kapcsolatból való kikacsintgatás jeleinek észrevételére, úgy hatalmunk is van a folyamat megállítására. Ahány ember, annyi vélemény létezik a hűtlenség fogalmára. Az utca emberét megkérdezve, mit szabad és mit nem egy elkötelezett párkapcsolatban élőnek, eltérő vélemények születtek. Van, aki úgy gondolja, hogy a simogatás, csók még belefér egy harmadik személlyel. Van, aki szerint a férfiak már csak ilyenek: egy évben egyszer az egy éjszakás kaland elnézhető. A legnagyvonalúbb hölgyek szerint mindegy, hány alkalom, csak ne érezzen a férjük szerelmet a másik iránt. Mihalec véleménye szerint az előbb felsorolt megközelítések mindegyike téves. Amíg azon gondolkozik valaki, hogy meddig mehet el büntetlenül egy másik emberrel, addig mindig a kiskapukat és a saját érdekét fogja keresni a házasságban. Ha van házastársunk, akkor miért keresnénk egyáltalán más kapcsolatot, miért akarnánk mással randevúzni?
Azért mentünk hozzá a partnerünkhöz, mert az előbb felsorolt tevékenységeket csakis vele kívántuk átélni. A terapeuta szerint a hűtlenség az az állapot, amikor egy deklarált párkapcsolatban élő személy egy vagy több alkalomból álló, rövid távú vagy tartós, érzelmi és/vagy szexuális kapcsolatba bonyolódik egy harmadik személlyel. Az „én” és a „te” az elköteleződés során létrehozza a „mi” állapotot. Ennek a „mi” állapotnak megvannak a belső szabályszerűségei, a saját dinamikája, s a külső körülményeknek sokkal ellenállóbb, mint az „én” vagy a „te”. Ahhoz, hogy biztosan tudjuk, mit várhatunk a kapcsolatunktól, mit várhatunk egymástól, érdemes tisztázni azt, hogy kik is vagyunk „mi” valójában.
Az emberek hajlamosak elfelejteni, mit is ígértek egymásnak az esküvőjükön. Az elköteleződés együtt jár egyfajta szemléletváltozással: a pénztárcába rejtett „minden esetre” óvszer egy önmagában meglehetősen bizonytalan férfit sejtet. Hiszen ha komolyan veszi mindkét fél az egymásnak tett esküt, akkor nem jöhet közbe semmilyen „váratlan esemény”, amit az óvszerrel „ki kell védeni”. Ezt a „mi” állapotot valójában nem is annyira a külső veszélyforrások fenyegetik, hanem a partnerek laza hozzáállása. Amennyiben a párkapcsolatunkból kiviszünk valamit – titkokat, intimitást – és átadjuk egy harmadik személynek, akkor már átléptük a „mi” határait, s ezzel együtt elárultuk a partnerünket.
A párválasztás előtt állók egyfajta „szélessávú radar” üzemmódban működnek; egyszerre több potenciális jelöltet mérnek fel, majd amikor elérhető közelségbe kerül egy szimpatikus férj/feleségjelölt, akkor leszűkítik az észlelési zónát arra az egy emberre. Miután bizonyossá vált, hogy igen, ő az igazi társunk, fixáljuk a radarunkat, és többé nem vagyunk megközelíthetők más személyek jelzéseivel. Miután megteremtettük a „mi” értékközösséget, ki kell jelölni a határokat és azt őrizni kell. Mihalec Gábor saját tapasztalataiból merítve sorolta fel a határvédelem különböző fogásait. Lelkipásztori hivatásáról kezdetben úgy vélte, hogy egyike a világ legaszexuálisabb foglalkozásainak, ám már a teológiai főiskolán felhívták a figyelmét arra, hogy egy nap majd besétál hozzá egy nő a lelkigondozói szobába, s le akar vele feküdni. Az előadó véleménye szerint ugyanis egy lelkésznek általában van egyfajta kellemes kisugárzása, jók a kommunikációs képességei, hivatásából fakadóan megértően és empatikusan kell a hozzáfordulókkal bánnia. Ezért könnyen megeshet, hogy egy házasságában elhanyagolt feleség egy másfél órás lelkészi tanácsadás során több figyelmességet és megértést kap a lelkésztől, mint a férjétől és apjától egész addigi életében. Ezáltal a lelkész könnyen válhat olyan projekciók tárgyává, amivé igazából sosem akart válni. A kényelmetlen szituációkat az előadó úgy oldja meg, hogy például nem találkozik úgy kettesben egy nővel, hogy az adott épületben nincs senki más rajtuk kívül. Adott esetben egy bibliaóráról is csak úgy viszi haza a fiatalabb hölgyeket, hogy közben az abszolút veszélytelen 78 éves Juliska néni ül az anyósülésen. Ezek a példák azt mutatják, hogy kis leleményességgel mi magunk is megelőzhetjük a kompromittáló helyzeteket.
Sokan hajlamosak az ösztöneikre, gyarló emberi természetükre hárítani, ha megbotlanak a házasságukban. A férfiaknál nem elhanyagolható ugyan a tesztoszteron, mint „vadászhormon” szerepe, mely a folyamatos skalpgyűjtésre sarkallja őket. Emellett azonban ők is rendelkeznek kötődési hormonnal, a vazopresszinnel, mely a kedvessel való intim együttlétekkor szabadul fel. Ez csakúgy, mint a nőknél az oxitocin, a monogám kapcsolatot és az elköteleződést védelmezi.
Az, hogy férfiként melyikre hallgatunk, döntés kérdése. Nem lehet olyan kifogásokkal takarózni, hogy „férfi vagyok, ilyen a természetem”.
Nelson Mandela, akit 27 évre zártak el a szeretteitől, elnökké választásakor nem torolta meg a fehérek által elkövetett gonoszságokat. Megbocsátást hirdetett, s amikor Oprah Winfrey megkérdezte tőle a show-jában, nem érezte-e úgy, hogy a vére elégtételért kiált, azt felelte: „De igen. Ám az elmének uralkodnia kell a vér felett.” Ha egy ilyen súlyos kérdésben lehet hideg fejjel döntést hozni, akkor erre a mondatra visszaemlékezve a házastársi hűség máris sokkal könnyebben betarthatóvá válik.
Szerző: Maár Melinda
A cikk nyomtatott változatban is megjelent 2018-ban a Szinapszis XIV. évfolyamának 8. számában.