Rengeteg izgalmas, felfedezésre váró úticél van széles e világban, a nagy dilemmára pedig nincs abszolút érvényes válasz: olyan helyre utazzunk, ahol még nem jártunk, vagy inkább menjünk vissza oda, ahol rabul ejtett minket a látvány, a hangulat, barátokra tettünk szert?
Alapok
A bennem élő világjáró annyira hevesen az előbbire szavaz, hogy néha elgondolkozom, vajon az újdonságok hajszolása mennyiben a modern környezet által generált jelenség, és mennyiben a sajtkukacok a fenekemben tehetnek róla… (Végül megállapítom, hogy a felfedezés a munkám része, így tudok tartalmat szolgáltatni olvasóimnak.) Amikor 2015 nyarán először New Yorkban jártam, teljesen levett a lábamról a város, még a hibáival együtt is bekerült a kedvenceim közé, de sosem szerepelt távlati céljaim között, hogy visszatérjek, aztán egy magánéleti változásnak köszönhetően az elmúlt fél évben kétszer is belevethettem magam a sosem alvó (megsúgom, igenis alszik) metropolisz forgatagába. És rácáfolva a prekoncepciómra, harmadik ott tartózkodásomra se lett kevésbé izgalmas a világ talán legikonikusabb városa. Meg vagyok győződve róla, hogy legyenek akár negatív előítéleteink vagy túlzottan pozitív várakozásaink NYC-vel kapcsolatban, egyszer mindenkinek látnia kell a világ olvasztótégelyét, érezni a vibrálást, és belekóstolni (szó szerint is) az amerikai életérzésbe.
Vigyázat, addiktív (míg az életérzés személyiségtől függően, addig a Magnolia pékség banánpudingja nem válogat, szedi áldozatait)!
Klisék
Filmekből, sorozatokból ismerőssé vált helyszínek kelnek életre, tipikus turistás dolgokat csinálni pedig nem sablonos és kerülendő, épp ellenkezőleg (kivéve a hop on hop off buszok, a séta ezer előnyéről kicsit később bővebben). Erre a legjobb példa, ha ráveszel egy tősgyökeres new yorkit, sétáljon át veled a Brooklyn Bridge-n, amit amúgy sose tenne, hogy ő is veled együtt sóhajt nagyokat a híd gigantikus méretei láttán, veszik el a temérdek acélkábel megbabonázó mintájában, és nem érti, miért nem tette ezt eddig? Vagy állni a Time’s Squaren és kapkodni a fejed a neon-áradatban, soha-sehol ennyi óriáskivetitőt egy helyen nem fogsz találni. Ki ne hallott volna a Central Parkról? Vegyülj el a helyiek között, és kocogj, sétálj, piknikezz a rétek egyikén velük a város zöld tüdejében, hajókázz a tavon, etess mókusokat – elfogult vagyok, szerintem ez a város legkirályabb helye, megunhatatlan, feltölt energiával, és nagyon emberközeli, különösen a sok felhőkarcoló után. Szintén kihagyhatatlan a hiperelegáns 5th Ave, a Rockefeller Center meg a szecesszió szerelmeseinek kötelező, a Top of the Rock kilátóteraszról pedig elénk tárul a város kockás füzete: tökéletes párhuzamossággal megépített sugárutak, rájuk merőleges számozott utcák, mindenhol égbe meredő felhőkarcolókkal színesítve.
Kultúra
Semmiképp ne hagyjuk ki a kiemelkedő egyiptomi gyűjtemény, az impresszionista festőket, a tibeti kultúrába bepillantást engedő tárlat meg igazi csemege. Az európai modern nagyágyúkért keressük fel a MoMát vagy a Guggenheimet, ez utóbbi épülete olyan extravagáns, hogy csupán ebből a célból is megér egy kitérőt. A teljesen autentikusat keresőknek ajánlanám a Whitney Museum of American Art-ot vagy a Museum of the City of New York-ot, egészen délen a Cityben az indiánok múzeumot, vagy 9/11 múzeumot. A Jóbarátokból elhíresült SoHo környék számtalan galériával kecsegtet, meg egy hipsterebb, de bájos atmoszférával. (A cikk írójának Chelsea mellett ez a környék áll a legközelebb a szívéhez.) Keressük fel Amerika ötödik legrégibb egyetemét, a Columbiát, Harlem és Upper West side határán, csatlakozzunk be egy ingyenes, diákok által vezetett túrára, történelem+impresszív környezet. Mára a Broadway is fogalom lett, a szórakoztatás magasabb szintje, megtalálhatjuk itt a hagyományos európai színházhoz közelebb álló színpadi műveket, de musicalek, puppet-showk (mint a Szezám utca báb figurái), akrobatikusabb darabok is akadnak bőven – mi szem szájnak ingere, és bár húzósak a jegyárak, különösen a jobb rálátást biztosító orchestra helyekre, akinek belefér, semmiképp ne hagyja ki. Aki otthonosan mozog az opera világában, tudhatja, hogy a Metropolitan Opera House az egyik legrangosabb a világon, modern épülete varázslatot (meg két hatalmas Chagall-t) rejt, tökéletes akusztika kombinálódik hightech színpad technikával- rácáfolva a barbár amerikai sztereotípiákra.
Költségek
Nincs mit magyarázni a bizonyítványon, New York magyar (különösen diák) pénztárcához mérten drága. De temérdek mód van a kiadások visszavágására: a múzeumok többsége bizonyos nap bizonyos időszakában ingyenes, sok helyen lehet igénybe venni diákkedvezményt, többek között a Metropolitan Operában, így ülhettem 37,5 dollárért egy 150 dolláros helyen… Aki a Broadwayre vágyik, nézzen be az egyik TKTS irodába, aznapi előadásokra lehet 40-60% kedvezménnyel jegyet kapni, meg próbálja meg a lotteryt, van hogy a szerencsés nyertes potom 10 dollárért jut jegyhez. A legjobb dolgok meg (majdnem mindig) ingyen vannak: pattanjunk fel a Staten Island Ferry-re, ami ugyan nem áll meg a hölgyemény szigetén, de értékelhető távolságból csodálhatjuk meg a Szabadság szobrot, és elképzelhetjük, milyen lehetett 100 évvel ezelőtt megérkezni Európából egy tömött hajó fedélzetén.
A sok kicsi sokra megy spórolás alapon lehetőleg minél többet sétáljunk – egyfelől a metrójegy elég drága (arról nem is beszélve, hogy a metró még a budapestinél is rosszabb állapotban van), másodsorban, a hatalmas amerikai ételadagok lemozgását is megkísérelhetjük vele, de a legnyomósabb érv a lábbusz mellett, hogy így lehet igazán megismerni a várost, a hangulatát magunkba szívni. New York (ha szabad így fogalmazni) épületpornó annak, aki rajong az építészetért, elegáns homlokzatú, századfordulós lakóépületek, csupadísz lobbival, ahova menet közben bekukkanthatunk, apró, kétszintes, tűzlépcsős sorházak – ezeket mind elmulasztjuk, ha a metrót választjuk. Sétáljunk a város felett a High Line-on; ezt a már nem használt vasúti nyomvonalat trendi passzázzsá alakították, kertekkel, napozószékekkel, streetfoodosokkal.
Sok város egyedi és utánozhatatlan, ez hatványozottan igaz a Nagy Almára, a sok apró, színes negyedből kaleidoszkópszerűen kialakuló egész eklektikus és egységes, akármilyen meglepő is ez a kettősség, ahol nincs olyan elvárás (a homokos-pálmafás tengerparton kívül), amit ne tudna teljesíteni a város.
A cikk nyomtatott változatban is megjelent 2018-ban a Szinapszis XIV. évfolyamának 6. számában.