Képzeld magad elé a kedvenc tortaszeletedet, fagyidat, kekszedet, csokoládédat… Ugye összefutott a nyál a szádban, megéheztél egy „kicsit”? De nézzünk utána, hogy mi is történik az agyadban, amitől olyan nehéz ellenállni ezeknek a finom cukros ételeknek.
Cukor alatt a kémiában a mono- és diszacharidnak nevezett szénhidrátok kristályait értjük. Különböző formáit rengeteg ételben, italban megtalálhatjuk, ez alatt nem csak egy szelet tortára vagy fagyira gondolok, hanem zöldségre, gyümölcsre is. Például: sütőtök, édesburgonya, banán, szőlő, amelyek mind-mind magas cukortartalmú táplálékok.
Na de nézzük meg, mi történik, amikor pl. egy kocka csoki eléri a nyelvedet… Valóban, már egy kis mennyiség után is még többet kívánsz. A benne lévő cukrok aktiváljak az édes ízért felelő receptorokat a nyelvedben, amelyek jeleket küldenek az agytörzsbe, ahonnan a jel útja újra szerteágazik az előagy különböző részei felé, amelyek egyike az agykéreg (cortex cerebri).
Az agykéreg különböző részei más-más ízt dolgoznak fel. Onnan a jel aktiválja az agyi jutalmazórendszert. Ez a jutalmazórendszer egy sor elektromos és biokémiai útvonalból áll az agy különböző részeiben. Ez a folyamat ad magyarázatot a „még egy kocka csoki” effektusra is. Így működik a jutalmazórendszerünk, ami által élvezkedünk egy kis ízorgiában. Ez az a fajta beteljesülésérzés, amit egy jó társaság, szexuális együttlét és sajnos a drogok is kiválthatnak belőlünk. Olyan dolgok, amiktől a boldogságérzetünk kialakul. Viszont ami ezzel a probléma, hogy ennek a jutalmazórendszernek a túladagolása függőségi tüneteket okozhat bennünk, ami mértéktelenség és sóvárgás formájában mutatkozik meg, legrosszabb esetben pedig cukorbetegséghez is vezethet. Na de térjünk vissza a kocka csokira, ami az ízlelést követően lecsúszik a gyomorba, és végül a belekbe. Itt szintén vannak cukorérzékelő receptorok (leptin receptortok), amik tovább küldik a hipotalamusz jóllakottság érző központjába a jelet, hogy „elég lesz, ne egyél többet”, illetve a hasnyálmirigy Langerhans-szigetek B sejtjeibe, hogy termeljen több inzulint. Hiszen a magas glükóz szintet valahogyan a szervezetnek csökkentenie kell.
Aztán a fő fizetőeszközhöz, a dopamin nevű neurotranszmitterhez kerül, ami az agy különböző területein változó mértékben fordul elő. Azokat a területeket, ahol sok receptorhalmaz van, „dopaminérzékeny gócnak” nevezzük. Vannak olyan szerek, mint az alkohol, nikotin, heroin, amelyek szintén a dopaminszintet emelik meg, így egyes emberek folyamatosan visszavágynak „a csúcsra”. Tehát függőség alakul ki a részükről. Arról van szó, hogy a cukor ugyancsak dopaminkibocsátást okoz (bár nem olyan mértékűt, mint a drogok).
Nézzük meg a folyamatot az egészséges táplálkozás oldaláról is. Tegyük fel, hogy éhes vagy, és kiegyensúlyozott táplálékot eszel. Jóllaksz, és ezáltal a dopamin-szinted megugrik a „jutalmazórendszered gócaiban”. Viszont, ha több napon keresztül csak ugyanazt a fajta kiegyensúlyozott táplálékot eszed, akkor a dopamin-csúcsok egyre kisebbek lesznek, végül elmosódnak és eltűnnek. Ez azért van, mert ha ugyan azt az ételt juttatod a szervezetedbe napokig, akkor az agyunk az evolúciónak hála, különös figyelmet kezd el fordítani az új és különböző ízek megismerésére. Ez két okból történik: egyrészt, hogy kiszűrje a romlott ételt, másrészt azért, hogy minél változatosabban együnk, mert akkor annál valószínűbb lesz, hogy megkapjuk az összes tápanyagot, amire szükségünk lehet (és itt nem a keddi sajtburger és a szerdai gyors kínai kaja-kombóra gondolok).
A változatosság érdekében tehát fel kell ismernünk az új táplálékokat, és azt, hogy folyton új és egészséges, tápanyagban gazdag ételek után kutassunk. Mert, ha nem ezt tesszük, akkor egy idő után elmosódik a dopamincsúcs és az étel unalmassá válik. Ha pedig az egészséges, kiegyensúlyozott táplálék (pl. grillezett lazac, parajos quinoa rizottóval) helyett cukorban gazdag ételt eszel, vagy ha csak ritkán és kevés cukrot eszel, akkor a hatása pont olyan lesz, mint bármelyen más tápláléknak, ha azt kiegyensúlyozottan fogyasztjuk. Viszont, ha túl sokat fogyasztasz, akkor a dopaminreakció éles marad. Tehát, a sok cukor fogyasztását a szervezetünk jutalomnak érzékeli, amitől némileg olyan hatással lesz az agyunkra, mint a drog. Ez az egyik fő oka, hogy az emberek ennyire ragaszkodnak a cukros ételekhez. Nagyon sok féle ilyen cukor létezik: glükóz, fruktóz, galaktóz, laktóz, szacahróz…., amiktől beindulhat a dominóhatás az agyunkban, kiváltva a „jutalmazottság” érzését. Emiatt fokozottan vigyázni kell a fogyasztásával, ugyanis ha túl gyakran juttatsz a szervezetedbe cukros ételeket, akkor a kontroll már nem a te kezedben lesz. Vagyis mindent összefoglalva, a túlzott cukorfogyasztás függőséget alakíthat ki az agyban. Tudom, hogy ez az egész, így hirtelen túl szigorúan hangzik, de hosszú távon minden szempontból megéri a mértékletességet tartani. Aki viszont betartja a „szabályokat” és kellő képpen figyel az egészségére, az egy-egy szelet tortát időnként büntetlenül is elfogyaszthat.
Szerző: Földi Laura
A cikk nyomtatott változatban is megjelent 2017-ben a Szinapszis XIV. évfolyamának 3. számában.