Tavaly december közepén debütált a Győri Nemzeti Színház színpadán Borisz Paszternak regénye alapján készült „Zsivágó doktor” című musical. A nagy sikerre való tekintettel az idei évadban is színpadon marad, s azóta is a teltházas előadások között szerepel. A darabot Forgács Péter rendezte, s a darab különlegessége, hogy Kelet-Közép-Európában először nálunk mutatták be, s az 1903 és 1929 közötti orosz történelem legfontosabb pillanatait villantja fel.
Paszternak regényét – hosszú hezitálás után – egy olasz kiadóval adatta ki 1957-ben, mely szinte azonnal sikerkönyv lett. Az egykori szocialista országokban a mű azonban csak 1988-ban, 28 évvel a halála után jelenhetett meg. Irodalmi Nobel-díjra is jelölték, ám Paszternak ezt visszautasította, mert ellenkező esetben el kellett volna hagynia szülőföldjét. A mű görbe tükröt tart a kommunizmus elé, a forradalmi változásokat egy újabb önkény megvalósulásaként mutatja be. Az író elveti a folyamatos fejlődés elvét, helyére a cirkularitásnak megfelelő korszemléletet állítja: a mindenkoron fennálló társadalmi rendnek van születése, fénykora, hanyatlása, majd bukása. A történet két történelmi kor mezsgyéjén játszódik; a cári Oroszországból már kiábrándultak az emberek, legfőképp a fiatalok. Ez generálja az 1917-es bolsevik forradalmat, mely végül ugyanazt a reményte-lenséget hozta el, csak más eszmébe csomagolva. A vezetők itt is, ott is meggazdagodtak, ám a nép, melynek felsőbbrendűségét fennhangon hirdették, szegény maradt.
Ebben a forrongó történelmi légkörben kap helyet a mű magánéleti szála. Jurij Zsivágó (Fejszés Attila/Miller Zoltán) maga is elkötelezett híve a változásnak, ám mikor kezd kiépülni a kommunista rezsim, elbizonytalanodik a jövőt illetően. Ez a belső vívódás tetten érhető magánéletében is: noha szereti és tiszteli feleségét, Tonját (Wégner Judit/Kecskés Tímea), heves rajongással viseltetik Lara Antipova (Kisfaludy Zsófia/Tóth Angelika) iránt. A két nő a két különböző társadalmi berendezkedésű Oroszország megtestesítője is; míg Tonja, a feleség a cári Oroszországhoz hasonlóan nyugalmat és biztonságot kínál, addig Lara szenvedélyessége a forradalmi változások szimbóluma, a szebb, boldogabb Oroszország lehetőségének ígérete. Lara azonban elérhetetlen Zsivágó számára; nemcsak azért, mert Zsivágó már elkötelezte magát Tonja felé, de Lara is feleségül ment Pása Antipov-hoz (Nagy Balázs), a forradalmárból lett zsarnokhoz, aki talán Lara előző, befolyásos, gazdag, ám korrupt szeretőjén, az arisztokrata Viktor Komarovszkij-on (Forgács Péter) akar túltenni.
Noha Pásának sikerül felküzdenie magát az új vezető réteg tagjai közé, ám viselkedésében szemernyivel sem lett különb elődeinél, s könyörtelenségével talán még rajtuk is túltett. Lara kiábrándul véreskezű, akarnok férjéből, sőt, egyenesen megveti, és Zsivágó után epekedik. Lázasan olvassa a moszkvai hírlapban megjelenő verseit, melyeket a doktor álnéven publikál. Az egyik vers a nagy és erős Oroszországról szól, de valójában Lara ihlette. Majd a sors iróniájaként, a kaotikussá váló Moszkvából Zsivágó és családja egy kis eldugott faluba, éppen Lara szülőfalujába menekül. Itt lehetőség nyílik szerelmük beteljesedésére, ám ők is tudják, hogy ez a pillanatnyi idill bármikor összetörhet.
A történelem vihara nincs tekintettel a békére vágyó emberekre. Zsivágó doktor, a tevékeny, de a társadalom alaphangját meghatározó rétegtől elkülönülő művészlélekként sokkal inkább elszenvedője, mint alakítója a történelem folyamának. Az új hatalom játékszerként használja ki szaktudását, választja el családjától és szipolyozza ki teherbírását a fronton. Belső vívódásai, emberi volta könnyedén varázsolja az egyik legszimpatikusabb főszereplővé. Vajon milyen megváltás kínálkozhat, ha az ember elvesztette a családját, majd szerelmét, s a hazájába vetett reményt? Hogyan élhető túl, ha a kínálkozó új rendről lehullik az álarc, s ugyanaz a szörnyeteg néz velünk szembe, csak más néven?
“A történelmet senki se csinálja, a történelem láthatatlan, ahogy a fű növését se lehet látni. A háborúk, a forradalmak, a cárok, a Robespierre-ek szerves ösztönzői, kovászai. A forradalmakat hatékony, egyoldalú fanatikusok csinálják, az önkorlátozás zsenijei. Néhány óra vagy nap alatt felforgatják a régi rendet. A forradalmi átalakulás hetekig, sokat mondok, évekig tart, azután évtizedekig és évszázadokig úgy tisztelik a korlátoltság szellemét, amely a fordulathoz vezetett, mint az oltáriszentséget.”
– Borisz Paszternak: Doktor Zsivágó
Zsivágó doktor története a válaszkeresésről szól: hogyan tudunk együtt élni a már meghozott döntéseinkkel, s hogyan tudjuk a jelen helyzetből fakadó legjobb választást meghozni.
Szöveg: Maár Melinda
A cikk nyomtatott változatban is megjelent 2017-ben a Szinapszis XIV. évfolyamának 2. számában.