Kávéivás. Első kihelyezésemet egy bányatelepi gyógyszertárba kaptam. Minden reggel a gyógyszertárban találkoztunk a diszpenzár orvosaival meg egy bányász fiúval, Gazsival, a takarítónő szeretőjével, amikor épp nem volt sittbe (szolgálatban). Egyik alkalommal felkér az orvos, hogy vicceljük meg Gazsit. Tegyünk a kávéjába pilocarpint (4 keresztes méreg), mert attól folyni fog a könnye meg a nyála. Elővettem a VIII.farmakopeát, amiből kinéztük az egyszeri adagot, én mértem. Ahogy megitta a kávét, szegény Gazsinak nemcsak a nyála folyt, hanem mindene. Vagy a dózis volt rosszul kommunikálva, vagy Gazsinknak a szervezete volt lerobbanva, mivel pohárbetegsége is volt. Úgy 25 év múlva találkozom vele, meghívom egy kávéra, azt mondja sajnálom, de nem kávézom, se nem cigerettázom mióta kávémérgezést kaptam ott a patikában. Az egyik alkalommal elmesélem a családi orvosomnak a történetet, és mondja kár, hogy nekünk nem volt szerencsénk ilyen kávéhoz, mert ezért fáradunk, lihegünk, szedjük a rengeteg gyógyszert.
A gyógyszertár közvetlen szomszédságában volt a bánya kettes szektorának a könyvelői osztálya. Keskeny fal választott el az irodától, a falon volt egy kis lyuk, ott adtuk át a kávét 2 lei fejében. Egyik alkalommal a laboránsnőt megsértették valamivel. (Betanítottak egy kisfiút, hogy mondja a laboránsnőnek: Marika néni, van üres doboza? – Van. – Akkor szarjon bele.) Ezért a sértésért hashajtót tett a kávéjukba, mind a hét könyvelőnek. A baj ott kezdődött, hogy csak egy kerti WC volt, az is 10 méterre. Ott sor is vala.
Fehéret. Egy legény nagy hirtelenséggel bejön a patikába, lihegve kér 10 dk szódabikabornyút, (borjút). Én megkérdem: nem szódabivalybornyút akar? Válasz: nem, a fehéret kérem, mert apámnak ég bele.
Rózsika néni, a postás. Patikus úr, kéne valami gyógyszer, de olyan csúnya a neve, szégyellem kimondani. Pár perc noszakodás után kimondja, hogy baszkonál. Ja, mondom az nem baszkonál, hanem fasconal (faszkonál), nemrég jelent meg, azért nem szokott hozzá.
Miért robban a gyógyszer, ha fordítva (jobbra) keverik. Helyettesíteni küldenek engem egy kisebb patikába, ahol a szomszédban lakott egy barátom. Mivel szabadságon volt, ideje nagy részét nálam töltötte. Megtanítottam, hogyan kell a cigerettát meggyújtani, ha nincs gyújtószereléke. Egy db gézre kálium-hipermangánt teszel, rá pedig két csepp glicerint, spatulával eldörzsölöd. Pillanat alatt meggyúl. Bombakészítés: 10 gr. üvegbe teszel hipermangánt, rá glicerint, jól bedugaszolod. Beteszed egy üres fiókba, pár perc múlva robban. Egy alkalommal mondja, hogy közeledik felénk egy csinos csaj, vicceljük meg. Hamar előkészítem a bombát, de a csinos csaj helyett egy öreg néni érkezik. Hirtelen a barátom kezébe nyomom a mozsarat meg a pisztillust. Elveszem a nénitől a receptet, látom magas vérnyomás, aszténia. Melléje állok, hogyha megtántorodna, fogjam meg, nehogy elessen. A bomba robban, én rászólok a barátomra, hogy megmondtam, hogy ne kavard fordítva. A néni: “gyógyszerész úr, vegye ki ennek a kezéből, mert még valami kárt csinál”.
Meglátogatott a patikában egy ismerősöm, aki ötödéves orvostanhallgatónő volt.Pont akkor készültünk reggelizni,őt is meghívtam a lakomára. Mivel vendégem volt, én vállaltam a szakács szerepét. A vendég azt mondja nekem,hogy ha le akarsz venni a lábamról ne így probálkozz. Nem értettem,megkérdeztem, hogy miért mond ilyet.Hát, miket tettél abba a furcsa edénybe a gyógyszeres polcról Mondom,hogy a lábadról szeretnélek levenni, az a fehér por, az Ca Cl (konyha só), az olaj az ol helianti (napraforgó olaj), a furcsa edény az pedig köpőcsésze, amit már 5 éve használunk csak erre a célra és újonnan, itt vettük itt a patikában A rántottából evett. Idők múltával született két lánya, két unokája. Az egyik te vagy.
Katonaságom. A gyógyszerész asszisztensi technikum elvégzése után elvittek katonának. Volt egy épület, ami állt: két befektető szoba, egy kezelő szoba, egy iroda, egy gyógyszerraktár, egy vendégszoba (ami később az én szobám lett). Itt dolgozott két orvos, öt belső szanitár (szanitéc), akik az infermerián dolgoztak. 25-en terepen. Én lettem a főnök, mert megfeleltem a követelményeknek: először is szép írásom volt, másodszor hogy megtudta az orvos, hogy tudok pingpongozni.
Egyedül. Már az első hónapban megtanítottak mindenre – vérnyomásmérés, tüdőgyulladás felismerése, köldökön aluli és felüli bajok kezelése. Köldökön felül aspirin,_köldökön alul ricinus. Felhívták a figyelmem, hogy sok a szimuláns, nehéz kiszűrni a betegeket. Volt egy négyosztályos fiú, aki erre volt a legalkalmasabb. Oda se nézett, kiválasztotta a 15-öt az 50 jelentkezőből. Egy este behoznak egy beteget, kómában van. Telefonálok az orvosnak, hogy jöjjön, mert súlyos eset van. Azt válaszolta, hogy én oldjam meg. Többszöri kérésemre se jött be. Vérnyomásmérés, pulzus. Hallgatom a sztetoszkóppal, gondolom, egyéb nem lehet, mint tüdőgyulladás. Gyorsan a kezelés: penicillin, olem camforat 5ml injekció. A kámforos injekciót félig sem adtam be, már érződött a leheletén a kámfor illata. A baka morogni kezdett, majd halkan beszélgetni, lehet az injekció fájdalmától. Reggelre jól érezte magát. Az orvosom mondta, hogy ugye megmondtam. Mondtam igen, sikerült megállapítanom, hogy köldökön felüli betegsége volt.
Lábizzadás. A katonaságnál mindenkinek izzadt a lába. Ennek oka a műanyag lábbeli, higiénia hiánya, az instrukció (gyakorlat). Talán ez volt a katonaság legnehezebb, legkellemetlenebb része. Hallottam, hogy aki ganyélében (trágyalé) mezítláb tapos, annak megszűnik a lábizzadása. Volt egy gyógyszer, amit a kanca vizeletéből állítottak elő, metenamin. Mivel nekem is izzadt a lábam, magamon kísérleteztem. Bevettem 2 db tablettát, azt hittem, hogy kiégeti a nyelőcsövemet. Csak sok vízivással múlott el az a rettentő égés. Következett helyileg kipróbálni. Elporítottam és beszórtam a cipőmbe. Másnapra megvolt az eredmény, cseppet sem izzadt a lábam. Eltelt egy-két hét, berepedezett a bőr és hámlani kezdett. További kísérletezés után megszületett a használható lábizzadás gátló por, ami közel 50 éven át segített a rászorulóknak.
Hízókúra. Katonakollégámmal elhatározzuk, hogy meghízunk. Délben ételosztás előtt próbaételt kellett vegyünk, én a popotáról (tiszti konyha), ő az egység konyhájáról. Vagy ő, vagy én, de az infermeria területét nem szabadott elhagyni. Az étvágycsináló gyógyszert én kevertem: alcohol etilic 50 gr, aqua (a csapból), 25 gr sirogal ad 100 gr. Az történt, hogy elfogyott a sirogal, de volt sirogal efedrinnel (köhögéscsillapító hatású). Ebédről megérkezik Koszti remegve, falfehéren. Kérdem mi történt, válasz – majd megtudod. Többszöri kérdezősködésemre csak azt mondta, hogy majd megtudod. Gyorsan bekapom az étvágycsinálót, ebédelek, és rájöttem, hogy az efedrinnél túlléptem a dózist. Tehát megtudtam.
Véletlen felfedezés. Homlokfájásra panaszkodik a katona – novokaininfiltrációval kell kezelni, mivel katonának homloküreg-gyulladása nem lehet, de ha már panaszkodik, tenni kell valamit. Egyik alkalommal panasszal fordul hozzám egy katona, kit szintén novokainnal infiltráltam. Mondja, hogy mikor megnyomja az infiltráció helyét, a szeminél valami úgy csinál, hogy pák-pák, de fájdalma már nincs. Látom, hogy a szeme is vérmes. Hamar ellenőrzőm a novokainos dobozt (100 fiola egy papondekli dobozban), nehogy novokain helyett valami más pák-pákkos injekciót adjak be. Észreveszem, hogy több, mint fele a fioláknak üres (a gyár rosszul zárta a fiola tetejét, a kicsi lukon elpárolgott a fiola tartalma). Megállapítottam, hogy levegőinfiltrálással is kezelhető a katonai homloküreg-gyulladás.
Drága unokám, Zsuzsi. Leírtam neked ezeket a történéseket, hogy őrizd meg, és tedd el emlékbe, hogy majdan, mikor te is írod a tiédet, emlékezzél, milyen is volt nagyapád.
U.I.: Mamádnak meggyógyult az aranyere. A hó leszakította a hálót a madárkerten.