Általában a strandszezon és az úszáskedvelők betegségeként tartjuk számon a hallójáratgyulladást, de sokan vannak, akik évszaktól függetlenül vissza-visszatérően bajlódnak ezzel a fülbetegséggel.
A külső hallójárat lényegében egy meglehetősen szűk, mélyre nyúló, elszarusodó hámmal, bőrrel bélelt testüreg. A testmeleg üregben a kórokozók könnyen elszaporodnak, ha táptalajhoz és vízhez jutnak. Létrejöttében a külső hallójáratba került víznek, az ott felgyülemlett nagyobb mennyiségű fülzsírnak valamint a helytelen fültisztításnak van „kitüntetett” szerepe, ám egyes anyagcsere, immun-és bőrbetegségek is hajlamosítanak rá.
Arról, hogy mindezen hatások hogyan vezetnek ennek a fülbetegségnek a kialakulásához, dr. Krasznai Magdát, a Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti és Nyaksebészeti Klinikájának adjunktusát kérdeztük. A leendő orvosokat is évtizedek óta okító szakorvos elöljáróban fontosnak tartja megemlíteni mindazon anatómiai ismereteket, amelyek annak megértésében segítenek, hogy miért hat károsan a hallójáratra az abba jutó víz, a helytelen fülápolás, illetve milyen más okok vezethetnek az akut, ám – sok esetben – gyakran és sokaknál visszatérő betegséghez.
A külső fülhöz tartozó fülkagyló tölcsérszerűen veszi körül a külső hallójárat bemenetét, amely egy – S alakú – ívelt csőhöz hasonlítható. A hallójárat bemenetét főként idősebb férfiaknál szőrök fedik. A hallójárat hosszúsága egyénileg változó, 2,5-3,5 cm hosszú, enyhén görbült. Ennek a „kürtőnek” a külső kétharmada porcos, a belső egyharmada csontos, a kettő között egy szűkület található. A porcos hallójárat bőre faggyút és speciális verejtékmirigyeket tartalmaz, ezek váladéka erősen zsírtartalmú. Ez a zsíros anyag a cerumen más néven fülzsír.