63 éve vonultak utcára a szabadság és a jobb élet reményében a fiatalok 1956-ban. Az archív képeket nézegetve nemcsak felfegyverzett férfiakat, hanem nőket is láthatunk nagy számmal. Kik voltak ezek a nők? Kiket ismerünk közülük? Kiemeltünk három női sorsot, a teljesség igénye nélkül.
Tóth Ilona – gyilkos vagy hős forradalmár?
Számunkra talán legközelebbi alak Tóth Ilona, aki 1956-ban szigorló orvos volt – ahogy a NET bejáratánál álló mellszobra is hirdeti. A Péterfy Sándor utcai kórházban végezte belgyógyászat gyakorlatát, amikor kitört a forradalom – kitartó munkájával és határozottságával hamar ráhárult a kórház vezetése a viharos napokban. Több elképzelés is akad arról, milyen szerepe lehetett a forradalom ideje alatt, és hogy pontosan mi történhetett Kollár Istvánnal, akinek meggyilkolása miatt Tóth Ilonát halálra ítélték és kivégezték két társával együtt.
Az egyik lehetséges forgatókönyv szerint ávósnak vélték a kórház környékén többször megforduló rakodómunkást, akit aztán „brutális kegyetlenséggel” meggyilkoltak. Ez akkor történhetett, amikor novemberben már a kórház közelében is megkezdték a letartóztatásokat, és megijedtek a lebukástól – az alagsorban illegális újságot, röplapokat szerkesztettek. Eszerint igenis gyilkosság történt: szánt szándékkal szabadultak meg az utánuk nyomozó tiszttől.
Egy másik feltételezés szerint csak elaltatni szerették volna óvintézkedésként a gyanús alakot – ám a hosszú kialvatlanság és az izgalom miatt akaratlanul is a halálát okozták. De ezek az enyhítő körülmények sajnos nem bizonyíthatók.
A harmadik elképzelés szerint a gyilkosság teljesen fiktív, beleillik a Kádár-kormány forradalmárokat lejárató politikájába. Ennek ellentmond az, hogy a vádlottak, mind a medika, mind a másik két férfi mindent beismertek, és lelkiismeretfurdalásra utalóan nyilatkoztak a tárgyalások alkalmával. Ám ennek meglehetett az az oka – nagyon is valószínű –, hogy korábban a fogvatartásuk alatt a legkülönbözőbb módokon kínozták meg őket, hogy rávegyék őket az „együttműködésre”.
Ennek minden kétséget kizáró kiderítése ma már lehetetlen, ennek ellenére a történészek legalább abban egyetértenek, hogy bármi is történt pontosan Kollár Istvánnal, Tóth Ilonának a forradalom megemlékezett mártírjai között van a helye.
Sponga Júlia – A titokzatos lány a fényképen
A rejtélyes fénykép francia Paris Match újságban jelent meg, néhány másik pillanatképpel együtt, amik Budapest feldúlt utcáit ábrázolják. Mindössze ennyit tudott a képen szereplő emberekről Phil Casoar és Balázs Eszter, amikor elkezdtek utánuk nyomozni. Hosszas, kalandos út során kiderült, hogy a lányt Sponga Júliának hívják, a férfit pedig Berki Györgynek – Gyuri a kép készülése után nem sokkal életét vesztette.
Júlia élete azonban éles hajtűkanyarokkal folytatódott: egy fegyveres csapat tagjaként vett részt a forradalomban, majd Ausztriába disszidált, itt tudta meg, hogy a párizsi lap címlapjára került.
Dolgozott Svájcban ruhagyárban, végül pedig Ausztráliában telepedett le. Férje elmondása szerint semmitől sem félt – nem félt attól, hogy csatlakozzon a forradalmárokhoz, vagy hogy később arról beszéljen, hogy embereket ölt, de a hétköznapokban sem: egyszer nyolchónapos terhesen felmászott egy fára, hogy levágjon róla egy elszáradt ágat.
A kutatás sok nehézséget rejtett magában, alapvetően azt sem tudták korábban, ki készítette a híres képet. Feltételezték, hogy a Paris Match fotóriportere, Jean-Pierre Pedrazzini lőtte a fényképet – a fényképész az érkezésük másnapján lőtt sebet kapott, majd néhány napon belül meghalt, huszonkilenc évesen. Mint később kiderült, a fotó igazi alkotója Russel Melcher amerikai fotográfus volt, csak Pedrazzini iránti tiszteletből engedte, hogy az ő neve alatt publikálják a képeket.
Szeles Erika – A pufajkás lány a lőfegyverrel
Erikát egyedül nevelte kommunista érzelmű édesanyja – ennek ellenére ő lett a forradalom egyik arca. Tizennégy évesen, szakácstanoncként csatlakozott a felkelők köréhez, fiatal kora ellenére határozott véleménye volt a Petőfi Körben folyó vitákról, és lelkes reménykedéssel tekintett a demokráciára.
1956 októberében először ő is beállt a fegyverrel harcolók közé, majd barátai rábeszélésére, akik túl fiatalnak tartották ehhez – mindössze tizenöt éves volt csak –, letette a fegyvert és az önkéntes ápolóként csatlakozott a Vöröskereszthez. November nyolcadikán a Blaha Lujza téren szeretett volna segíteni egy sebesültön, amikor halálos lövést kapott. Annak ellenére lőttek rá többször, hogy vöröskeresztes ruhát viselt.
A híres fényképet Vagn Hansen dán fényképész készítette róla. A Billed Baldet napilap címlapján jelent meg – a dán tinédzserek pedig eszményítették a pufajkás, orosz gépfegyvert markoló, határozott lányt. Így indult utána nyomozás a későbbiekben – egy idős dán professzor megtalálta az ágya alatt az újságokat, és úgy döntött, megpróbálja megtalálni Erikát. Kutatása eredményeként került ismért a reflektorfénybe a fiatal lány.