Egy gyermek születése a legtöbb családnál hatalmas boldogság. A szülőknek áradnak a gratulációk, mindenki büszke az anyára és az apára, aki támaszt nyújtott, sorban jelentkeznek be a rokonok babalátogatóra, érkeznek az ajándékcsomagok a szebbnél-szebb meglepetésekkel az újszülöttnek… Azt gondolnánk, hogy az édesanyáról csak úgy sugárzik a boldogság és a szeretet gyermeke irányába. Mégis hogy lehet, ha mégsem ez történik? Ha a látogatók (akár rokonok, akár szakember) a szobába belépve azt tapasztalják, hogy a gyermekágyas anya lehangolt, érdektelen, esetleg ingerlékeny, látszólag nem önmaga. Mikor kell kezdeni aggódni?
A szülést követően a nők 50-85%-a egy rövidebb ideig tartó, enyhén lehangolt állapotba kerül, hangulatuk érzékennyé, instabillá válik. Ez a természetesnek mondható testi-lelki állapot többnyire a szülést követő héten jelentkezik és pár óráig, esetleg néhány napig tart. Bizonyos esetekben azonban az állapot fennmarad, sőt fokozódik is, ilyenkor beszélhetünk szülés utáni (postpartum) depresszióról.
Körülbelül a gyermeküket éppen megszült nők mintegy 10%-a szenved a depresszió ilyen formájától. Ki hajlamos leginkább erre az állapotra? A szülés utáni depresszió kialakulása mögött számos kockázati tényező áll. Az egyik a genetikai érintettség. Ha valakinek vér szerinti rokonai közt előfordult már depressziós megbetegedés, bipolaritás vagy jelentősebb szorongásos zavar, esetleg szülés utáni depresszió, akkor nagyobb eséllyel fog nála is kialakulni a betegség.
Emellett a szülés utáni depresszió legjelentősebb hajlamosító tényezői között a depresszió jelenlétét említhetjük a terhesség alatt, vagy azt megelőzően. Kiemelném, hogy a nem kezelt depresszió már a terhesség során is okozhat problémákat: befolyásolhatja a magzat normális fejlődését, így többek között alacsony születési súlyhoz, csökkent fejkörfogathoz, koraszüléshez, szülési komplikációkhoz vezethet.
A túlzott szorongás, a stresszes életesemények, traumák a terhesség időszakában, a társas támogatás alacsony szintje mind kiválthatja a szülés utáni depressziót. Továbbá, az anya alacsony önértékelése, a szülői szerepekkel kapcsolatos fokozott szorongás, félelem az anyaságtól, vagy akár a párkapcsolati problémák szintén depresszió kialakulásához vezethetnek.
Nézzük, mik a figyelmeztető jelek, amikkel „szakemberként” tisztában kell lennünk, de laikusként is sokat jelenthet az időben történő felismeréshez: már az anya viselkedéséből is leszűrhető sokszor, ha valami nincs rendben, ilyenkor a szülés után örömtelen, érdektelen, szorongó viselkedést mutat. Az anyával beszélgetve fontos információkhoz juthatunk a depresszió felismerésében: intő jel, ha az anya gondolatai beszűkültek, negatívan és kilátástalannak látja helyzetét, folyamatosan fél attól, hogy az újszülöttel valami rossz dolog fog történni. Érdemes rákérdeznünk az alvás szükségletének kielégítettségére: ha az anya alvászavarokról és túlzott ingerlékenységről, fáradékonyságról számol be (a korábbi tünetekkel együttesen), szintén figyelmeztető jel lehet. Jellemző, hogy a depresszióban szenvedő anya erős bűntudatot, szégyent érez, nem tartja magát jó anyának.
Azok az anyák, akik depresszióban szenvednek a szülés után, jelentősen csökkent kapacitással rendelkeznek arra, hogy újszülöttjeiket ellássák, szoptassák, ami mind a korai anya-gyerek kapcsolat kialakulását, mind a gyermek korai fejlődését károsítja. A depressziós anya állapota mind a függőségek (alkohol, túlzott nyugtatószer-használat) rizikóját növeli, mind csökkenti a megfelelő tápanyagbevitelt a gyermek esetében, ráadásul rontja a családi kapcsolatokat is.
Fontos ismerni a gyermekágyi pszichózist, ami ritka (1000 szülésre körülbelül egy eset jut), azonban igen súlyos állapot.
A tünetcsoport nem összekeverendő a súlyosabb szülés utáni depresszióval, amelynél nem jelentkeznek érzékcsalódások és jellemzően nincsenek zavart periódusok sem. Ezzel szemben a gyermekágyi pszichózis sürgősségi pszichiátriai ellátást igénylő állapot.
A gyermekágyi pszichózis első jele, hogy a kismama viselkedése megváltozik. Az érintett magába zárkózik, elfordul környezetétől és olyan gondolatok alakulnak ki benne, amelyek arra utalnak, hogy elvesztette realitásérzetét, nincs kapcsolata a külvilággal. Hangulata erősen ingadozhat, ezen felül irreális félelmek gyötrik gyerekével kapcsolatban, megmagyarázhatatlan szorongások alakulnak ki benne. Jelentkezhetnek érzékcsalódások is: az anya hangokat hallhat, látomások jelenhetnek meg előtte. Szintén súlyosabb esetben kitalálhatja, hogy a gyerek nem az övé. Tipikus tünet az alvászavar is, amely nem a babával kapcsolatos teendők miatt alakul ki: az anya egyszerűen nem tud aludni, nem tud megnyugodni.
Nagyon ritkán, de van példa arra is – főleg ha a környezet nem észleli a bajt, és nem áll rendelkezésre segítség -, hogy az anya állapota saját magát és a babát is veszélybe sodorja, ilyenkor történhet akár csecsemőgyilkosság is.
A gyermekágyi pszichózis kezelésének hazai protokollját 2017 tavaszán határozták meg, akkor jelent meg a szakmai irányelv, amely a terápia részleteit összefoglalja. Az ellátáshoz több szakemberből – pszichiáterekből és pszichológusokból, szociális munkásokból, szakápolókból, csecsemőgondozókból, gyerekgyógyászokból, szülészekből és nőgyógyászokból – álló csapatra van szükség. A gyógyulási esély általában jó: megfelelő kezelés mellett az érintettek 6-12 hónapon belül teljesen felépülhetnek.
Összefoglalva: a szülés utáni időszak fokozott kockázatot jelent a pszichés betegségek kialakulására, így fontos, hogy még jobban figyeljünk a környezetünkben lévő gyermekágyas anyára. Azonban a várandósság, szülés egy természetes folyamat, kiemelt időszak a nők életében, ezért nem szabad indokolatlanul az anyára ijesztenünk: elég, ha tisztában vagyunk a lehetséges kockázatokkal és időben felismerjük, ha gond adódna. Végezetül fontos, hogy az anyát lelkiekben is erősítsük és támaszt nyújtsunk neki, hogy életének ezen szakasza tényleg egy kiegyensúlyozott, boldog időszak lehessen.