Szakmai profilok bemutatása

Szorongásos zavarok

A szorongást, félelmet, idegességet mindannyian ismerjük saját tapasztalatainkból, hiszen ez az emberi élet velejárója és az egyén természetes reakciója új, váratlan, vagy megterhelő élethelyzetekben. Szorongást élhetünk át fontos teljesítményhelyzetekben, vizsga, felvételi előtt, nyilvános szereplés alkalmával, vagy egyéb lelkileg megterhelő események kapcsán, például betegségek, negatív élmények, bizonytalan élethelyzetek alkalmával. A mai pszichológiai felfogás szerint a szorongás valamilyen vélt vagy valós veszélyhelyzetre adott reakció. Nem a helyzetek, hanem azok értékelése váltja ki a szorongást, például egy állás elvesztése (valós veszélyhelyzet) ugyanolyan szorongást válthat ki, mint az állás elvesztésétől való félelem (vélt veszélyhelyzet). Hasonlóképpen, a hipochondriás beteg, aki valamilyen betegség esetleges kialakulása miatt aggódik (vélt veszély), ugyanolyan erős szorongást élhet át, mint a testi betegségtől szenvedő (valós veszély) személy.

A szorongás különbözőképp hathat, egyaránt lehet pozitív vagy negatív hatása az egyénre nézve. Pozitív hatása lehet a képességek és problémamegoldás mozgósítására, vannak emberek, akikből a feszült helyzet hozza ki a legjobb teljesítményt. Előfordulhat negatív hatásként viszont a gátlás, vagyis amikor az egyén szinte megbénul az adott helyzetben, és jóval képességei alatt teljesít.

A szorongás testi, érzelmi, gondolkodásbeli és viselkedéses tünetekben nyilvánulhat meg, melyek egyénileg nagyon különbözőek lehetnek. Testi megnyilvánulásnak tekinthetjük az arc kipirulását, szájszárazságot, izzadást, heves szívverést, mellkasi szorító érzést, hasmenést és vizelési ingert, a vázizomzat tartós megfeszülését. Érzelmileg furcsa, félelemhez hasonló, ideges feszültséget, szorongató érzést élhetünk át. Magatartásunk is nagyon megváltozhat ilyenkor, például rosszul alszunk, esetleg elfelejtünk dolgokat, vagy tízszer is leellenőrizzük ugyanazt. A szorongó emberre jellemző a veszéllyel/veszélyeztetettséggel kapcsolatos gondolatok megjelenése is: azonnali veszélyérzetre utalnak a pánikbetegek „rosszul leszek, infarktusom lesz” gondolatai, a hipochondriások „súlyos, ismeretlen betegségben szenvedek”, vagy a szociális fóbiások „megszégyenülök, leégek, butának tartanak” gondolatai.

Természetes, hogy a szorongás kellemetlen élményétől szabadulni igyekszünk, azonban a nem megfelelő szorongásoldás újabb problémákat eredményezhet. Veszélyt jelent az alkohol és az indokolatlanul szedett gyógyszerek használata, mert könnyen függőség alakulhat ki. Megpróbáljuk elkerülni a szorongást keltő helyzeteket, hosszú távon azonban ez sem jó megoldás. A szorongásos kórképekben szenvedők, ha hosszú távon nem kapnak kezelést, gyakran érzik magukat egyre kilátástalanabb helyzetben, hangulatuk romlik, egyre nagyobb lelki terhet okoz számukra a szorongásos kórkép elviselése. Ezért a szorongásos zavarokhoz gyakran társulhat depresszió is.

Nem mindig könnyű felismerni saját magunkban a szorongásos zavart, hiszen a szorongás testi tünetei gyakran keltik valamilyen testi betegség pl. szívritmuszavar gyanúját, vagy az állandóan visszahúzódó személy „csak” szégyenlősnek tűnhet. Ezért van szükség szakember, pszichológus, pszichiáter felkeresésére, aki szakértő szemmel képes felismerni a szorongásos zavarokat.

A szorongás többféle lelkiállapot kísérő jelensége, mind természetes, mind kóros lelki állapotokban jellemző lehet. Szorongásos zavarok alatt olyan lelki betegségeket értünk, melyekben a szorongás a legfontosabb tünet, ami bizonyos élethelyzetekben intenzíven jelentkezik. Ezek az úgynevezett szorongásos állapotok gyógyíthatók.

A szorongásos zavarok osztályozásában megkülönböztetjük az alábbi rendellenességeket:

• Fóbiák
• Agorafóbia
• Szociális fóbia
• Meghatározott, specifikus fóbia
• Pánikzavar
• Generalizált szorongás

Pánikzavar

A pánikbetegség jellegzetesen a 20. és a 30. életév között kezdődik, nők között háromszor olyan gyakori, mint férfiak között. Az első pánikroham előtt általában nem találunk közvetlen kiváltó okot, de gyakori, hogy valamilyen szempontból nehéz, kritikus élethelyzetben éri a beteget az első roham (pl. betegség, válás, munkahelyi nehézségek). Az első pánikroham gyakran spontán jelentkezik, azaz „derült égből villámcsapásként” éri a beteget.

A pánikroham során az alábbi tünetek közül több is hirtelen jelentkezik és a tünetek intenzitása gyorsan fokozódik: heves szívdobogás, izzadás, remegés, légszomj, mellkasi nyomás érzés, szédülés, ájulás érzése, hányinger, hideg vagy meleg hullám, valamint idegenszerű érzés, zsibbadás, érzéketlenség, a megőrüléstől, ájulástól, kontroll elvesztésétől vagy infarktustól való kifejezett halálfélelem. A pánikroham alatt a tünetek percek alatt elérik intenzitásuk maximumát, maga a roham általában 10-20 percig tart.

A pánikroham során a betegek vagy a beteg környezetében lévők a heves tünetek miatt ügyeletes orvost, mentőket szoktak hívni, különösen a betegség kezdetekor. Mire az ügyeletes orvos vagy mentők odaérnek, a rosszullét többnyire már le is zajlik, mert a beteg megnyugszik a segítség érkezésének hírére. A roham után a betegek fáradtnak, kimerültnek érzik magukat. A betegek általában számos kivizsgáláson eshetnek át, mire először pszichiáterhez kerülnek, gyakran kardiológiai, neurológiai, pulmonológiai negatív lelet után merül fel a pánikzavar diagnózisa.

Pánikbetegségről akkor beszélhetünk, ha a rohamok ismételten megjelennek, és az újabb rohamoktól való félelem kialakul. A pánikbetegség gyakran társul agorafóbiával, de előfordul önmagában is. A pánikzavarban szenvedő betegek számára nagy félelmet okoz a roham során megtapasztalt halálfélelem és kontrollvesztettség érzése, ezért hamar kialakul a félelem magától a pánik roham állapotától. A pánikzavar kezelésében eredményesen alkalmazhatók pszichoterápiás módszerek, leginkább a kognitív viselkedés terápia, melynek hatékonyságát számos vizsgálat támasztja alá.

Generalizált szorongás

A generalizált szorongás lényege az aggodalom, melyet a beteg nehezen tud kontrollálni. Ez az aggodalmaskodás számos helyzetre, eseményre kiterjed és a következő tünetekben nyilvánul meg: nyugtalanság, idegesség, „felhúzottság” érzése, fáradékonyság, koncentrálási zavarok, „gondolkodásképtelenség”, ingerlékenység, izomfeszültség, alvászavar (elalvási vagy átalvási nehézség, vagy nyugtalan, nem kielégítő alvás). Az aggodalom/szorongás intenzitása, gyakorisága és időtartama aránytalanul hosszú ahhoz az eseményhez képest, melytől a beteg fél. Az ilyen emberek mindig találnak okot az aggodalomra, s ez kitölti napjaikat. Folyton idegeskednek jövőjük, partnerük jövője vagy bármi más miatt.

A generalizált szorongás gyakran alakul ki olyan események hatására, mely során valaki fokozott elvárásokkal vagy fenyegetéssel szembesül, fontos teljesítményben kudarcot él meg, vagy csalódást kapcsolataiban. A szorongás miatt a beteg gyakran képtelen feladataira koncentrálni, állandóan idegeskedik valami miatt, érzékenyen figyel minden környezeti ingerre és belső jelzésre.

A generalizált szorongásban szenvedők gyakran nem keresnek fel szakembert, mivel problémáikat és félelmeiket saját képességeik hiányosságaként, saját hibájukként élik meg, aggodalmaskodó, félős embernek tartják magukat. Pszichoterápiás segítséggel és speciális kognitív technikákkal azonban elérhető, hogy megértsék félelmeik eredetét és megpróbáljanak úrrá lenni rajta.

Szociális fóbia

A szociális fóbia tulajdonképpen társas helyzetekben megjelenő erős szorongás, régóta ismert, mint gátlásosság, szégyenlősség, félénkség. A szociális fóbiában szenvedő beteg legjellemzőbb vonása, hogy mások rossz véleményétől tart, attól fél, hogy elutasítják, kiközösítik, butának tartják. Ezért szorong mások társaságában, retteg mindenféle nyilvános szerepléstől, és elkerüli a számára félelmet jelentő helyzeteket. Félelmet és heves szorongást él át bemutatkozáskor, telefonáláskor, látogatók fogadásakor, vizsga helyzetben, vagy ha sokan figyelnek rá. Gyakran nem mer közösségben étkezni, vagy zsúfolt folyosón végigmenni, tehát félelmet érez bármilyen, mások előtt zajló viselkedés miatt.

A szociális fóbiás egyénben a szorongás a következő tünetekkel jár: szívdobogás, remegés, izzadás, az izmok feszülése, gyomortáji idegesség érzés, szájszárazság, hideg vagy meleg hullámok, elpirulás és nyomás érzése a fejben vagy fejfájás. A beteg elsősorban szorongására figyel, ezért nehezen tud koncentrálni arra, hogy mit mondanak neki. A szociális fóbiának két megjelenési formáját különítjük el, az egyikben általánosan, minden szociális helyzetre kiterjed a szorongás, míg az egyszerű szociális fóbia csak meghatározott helyzetekben nyilvánul meg, pl. az illető nem mer más társaságában enni, vagy megszólalni.

A szociális fóbiás személy számára félelmet jelent, hogy észreveszik rajta zavarát, mivel szorongása gyakran jelenik meg elpirulás, kézremegés vagy szájszárazság formájában. Azt gondolja, hogy más emberek rossz véleménnyel vannak róla, butának, ügyetlennek tartják, önértékelése gyakran alacsony, bizonytalan. Sokan attól félnek, hogy elpirulnak, elájulnak, nem tudnak a helyzetnek megfelelően viselkedni, nem tudnak az elvárásoknak megfelelni.

A szociális fóbia elterjedésében kulturális különbségeket találhatunk, azonban a nemek közötti arány 1:1, szemben a szorongásos kórképeknél megszokott női nemi túlsúllyal. A betegség kezdete gyermek- és serdülőkorra esik, de a szociális fóbiát ritkán ismerik fel, mivel szégyenlősségnek, visszahúzódásnak tűnhet a gyermek viselkedése. A kezeletlen szociális fóbia igen sok és súlyos szövődménnyel jár, pl. más szorongásos zavarokkal, depresszióval, vagy alkoholizmussal. A munkahelyi és tanulmányi teljesítmény az egyén képességeinél gyengébb lehet, ezért gyakran nem tudja a számára megfelelő képesítést megszerezni, vagy munkát ellátni. Mivel életünk szinte minden területén emberekkel körülvéve, szociális helyzetekben kell megnyilvánulnunk, így a szociális fóbiában szenvedő embert különösen akadályozza betegsége, kapcsolatai és munkája terén egyaránt. Kognitív pszichoterápiás kezeléssel eredményesen enyhíthetőek a szociális fóbiához kapcsolódó szorongások.

Hipochondriasis

A hipochondriasisban szenvedő betegek megfelelő ellátása nem egyszerű feladat, bárhol jelenjenek is meg az egészségügyben, mert időről időre visszatérnek olyan panaszokra hivatkozva, melyeket valamely súlyos betegség előjelének tartanak. Ezekről a panaszokról általában hamar kiderül a szakember számára, hogy ártalmatlanok vagy orvosi vizsgálattal kizárható a súlyos fizikai betegség gyanúja. Ennek ellenére a páciens ismételten visszatér és az orvos idejét, türelmét próbára téve újabb tünetekkel és betegség feltételezésekkel áll elő, újabb vizsgálatokat kér illetve kényszerit ki. Ők azok a személyek, akiket „képzelt beteg”-nek szoktak tartani.

A hipochondriasis „súlyos betegségtől való félelem vagy ilyen betegség meglétének hite, mivel a beteg fizikai tüneteket és jelenségeket észlel magán, amelyeket félreértelmez és súlyos testi betegség bizonyítékaként interpretál. Ez a meggyőződés és félelem szakszerű vizsgálatok elvégzése és orvosi megnyugtatás ellenére fennmarad” (APA, 1994). A definíció lényeges része, hogy a hipochondriasisban szenvedő beteg a különféle testérzéseket (pl. fájdalmak), fizikai jeleket (pl. pattanás, bőrelváltozás), orvostól vagy máshonnan (pl. tömegkommunikációból) származó egészségügyi információkat – félreértelmezi és ezeket valamely súlyos betegség jeleként interpretálja. Különösképpen ez utóbbi jelenség okoz nehézséget a kezelést illetően, mert a beteg meg van arról győződve, hogy fizikai betegségben szenved s ezért elutasítja a pszichológiai kezelés gondolatát.

Fóbiák

A „phobosz” görög szó rettegést, félelmet, menekülést jelent. A fóbiák olyan megbetegedések, ahol bizonyos helyzetben intenzív szorongás jelenik meg, ilyen például a tériszony, a közlekedési fóbia, a tömegiszony, a kígyófóbia, kutyafóbia, gyerekeknél az iskolafóbia. Hamar kialakul a helyzetektől való félelem és azok elkerülése.

Agorafóbia
Az agorafóbia, a bezártságtól való félelem olyan helyeken és helyzetekben jelenik meg, ahonnan nehéz vagy kellemetlen kijönni, elmenekülni, vagy ahol nehéz segítséget kapni. A jellegzetes helyek közé tartoznak a zárt helyek, mint színház, mozi, lift, közlekedési eszközök, éttermek, valamint hidak, alagutak, pincék. Jellegzetes helyzetek az elindulás otthonról, különösen egyedül, a sorban állás, tömegben, forgalmas helyen tartózkodás. A közlekedési fóbia jellegzetesen kiterjed vonatra, buszra, villamosra, repülőgépre, de különösen a metróra. Minél zsúfoltabb a jármű, annál inkább félelmetesnek tűnik az agorafóbiás személy számára. Gyakran előfordul, hogy amikor már semmilyen járművön nem mer közlekedni, illetve csak kísérővel tud, még mindig mer személygépkocsival, de igen súlyos agorafóbiás beteg már csak úgy tud közlekedni, ha saját maga vezeti az autót, utasként rosszul lesz.

Amennyiben az agorafóbiás beteg belekényszerül a számára félelmetes helyzetbe, akkor súlyos szorongást él át, pl. heves szívverést, remegést, izzadást stb. A beteg gyakran fél attól, hogy elveszti az emlékezőképességét vagy „megőrül”. Van aki attól fél, hogy nem tudja a vizeletét vagy székletét visszatartani, ha rosszul lesz. Igen gyakori, hogy kíséretet szervez magának a beteg, hogy közlekedni tudjon.

Az agorafóbia leggyakrabban a fiatal felnőttkorban, 18-35 éves kor között kezdődik, nők körében 2-3-szor gyakoribb. Az agorafóbia súlyosságától függően különböző mértékben akadályozza meg a mindennapi életvitelt. Az agorafóbia kezelésében a pszichoterápiás és a gyógyszeres beavatkozások hoznak eredményes változást, a diagnosztizálást és a kezelés megválasztását azonban minden esetben bízzuk szakemberre.

Specifikus fóbia
A specifikus fóbiák gyakran egyetlen, jól körülírható tárgyhoz kapcsolódó félelmet jeleznek, melyre a fóbiában szenvedő személy heves szorongással reagál. A fóbia tárgya nagyon változatos lehet, sokan állatoktól félnek, gyakran kígyóktól, pókoktól, férgektől, madaraktól, vagy akár kutyáktól, macskáktól is. Megnyilvánulhat a fóbia betegségekkel, piszokkal kapcsolatban is, de akár injekciós tű vagy vér látványa is kiválthatja a szorongásos reakciót. A félelem tárgya lehet természeti jelenség is, mint vihar, villámlás, sötétség, de kötődhet a fóbia bizonyos szituációkhoz is, mint repülés, vagy zárt helyeken tartózkodás.

A fóbiás rendellenesség abban különbözik a normál félelemtől (amely természetes lehet ugyanezekben a helyzetekben), hogy az egyén intenzív szorongást él meg, félelmei irracionális mértéket öltenek, és a félelmetes helyzetek miatti szorongás hatással van mindennapi tevékenységére, pl. nem mer otthonról kimozdulni, nem mer olyan helyre menni, ahol pók, galamb, vagy más, számára félelmetesnek tűnő állat vagy tárgy van. A pszichoterápiák közül leginkább viselkedés-, vagy kognitív módszerekkel kezelhetők jól a fóbiás tünetek.

Depresszió

A depresszió több, mint szomorúság. Ha a szomorúság, a levertség, a kedvetlenség minden ok nélkül jelentkezik, vagy a kialakulásának okához mérten irreálisan erős, ha nem múlik el, vagy újra és újra jelentkezik, akkor valószínűsíthető, hogy depresszióról van szó.

Sajnos, gyakori, hogy a depresszió nem kerül felismerésre, ill. gyakran már csak akkor figyel fel rá a környezet, ha a beteg öngyilkosságot kísérel meg. A látszólag „minden ok nélkül” öngyilkossági kísérletet elkövetők elsősorban depressziós betegek között találhatók. Ez a szomorú tény arra enged következtetni, hogy a depresszió olyan betegség, melyet ugyanolyan komolysággal és sürgősséggel kell szakellátásban részesíteni, mint más betegségeket.

Az alábbiakban a depresszió néhány jellemző tünetére szeretnénk felhívni a figyelmet:

Testi tünetek: A depressziós ember napi tevékenysége, aktivitásának mértéke csökken. Testi fáradtságot, testi gyengeséget érez, mozgása nehézkessé válik és fáradékonyabb. Egyes esetekben étvágytalanság jelentkezhet, amely jelentős, feltűnő testsúlycsökkenéshez is vezet. Másoknál ennek ellenkezője – a megnövekedett étvágy és testsúlygyarapodás is lehet jellemző. A depresszióban szenvedő ember gyakran alvászavarral is küzd: elalvási nehézségei vannak, éjszaka gyakran felébred, ami után nehezen alszik el újra. De jellemző lehet a túl sok, 10-12 óra alvás is.

A gondolkodásban fellépő változások: A beteg azt érezheti, hogy már nem tud hatékonyan tanulni, fontos dolgokat felejt el, nehezére esik a munkájára koncentrálni. Bizonyos dolgokban nehezére esik dönteni, a döntéshozatali helyzeteket kerüli. Súlyos depressziós állapotban a személy elveszítheti a valósággal való kapcsolatát, szélsőséges esetben téveszmék vagy hallucinációk is jelentkezhetnek. Az életnek nem már látja értelmét, és öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok is megjelenhetnek.

Az érzelmi életben megjelenő változások: A depresszióban szenvedő ember elveszíti érdeklődését olyan tevékenységek iránt is, melyeket korábban szívesen végzett. A szexuális élet iránti érdeklődése csökken, értéktelenség érzés, reménytelenség és bűntudatérzés jelentkezhet. Ingerlékenyebb, türelmetlenebb, és gyakrabban lesz dühös is. Magányosnak érzi magát, és kilátástalannak látja helyzetét, sokszor minden ok nélkül elérzékenyül, elsírja magát.

A viselkedésben fellépő változások: A depressziós ember gondolkodása és beszéde monotonnak hat. De ennek ellenkezője is fennállhat: a személy nem tud egy helyben sokáig megmaradni, fokozottan nyugtalan (pl. kezét tördeli, haját tépkedi, arcát kaparja sebesre). A depresszióban szenvedő ember a társas élettől elzárkózik, visszavonul magányába. A teendők elvégzését (napi tisztálkodást, ház körüli teendőket, számlák befizetését) gyakran halogathatja, elhanyagolja. A depressziós, nyomott hangulat feloldásának érdekében a személy nagymértékű alkohol-, gyógyszer- vagy drog fogyasztására szokhat rá.

Kinél és hogyan alakulhat ki depresszió? Klinikai kutatások igazolják, hogy több tényező is közrejátszhat a depresszió kialakulásában, melyek leginkább a biológiai és a pszichoszociális tényezők köré csoportosíthatók. Minél több tényező van egyszerre jelen, annál valószínűbb a depresszió kialakulása. Az alábbiakban felsorolunk néhány fontos tényezőt, melyek a depresszió kialakulásában játszhatnak szerepet:

• Depresszió előfordulása a családban.Nehéz, traumákkal teli gyermekkor, fizikai vagy szexuális bántalmazás, a szülők korai elveszítése.
• Nőknél kétszer olyan gyakori a depresszió előfordulása, mint férfiaknál. Ennek oka feltételezhetően azok a hormonális változások, melyek a menstruációs ciklussal, terhességgel, szüléssel és menopauzával hozhatók kapcsolatba. Veszteségek: egy szeretett személy elveszítése, a munkahely megszűnése vagy nyugdíjazás.
• Nagyobb lelki megterhelést, stresszt jelentő élethelyzetekben, mint pl. a tartós családi, munkahelyi konfliktusok.
• Súlyos testi betegségek fennállásakor vagy krónikus testi rokkantság esetén.
• Pszichoaktív szerek (gyógyszerek, drogok) használata.
• Amit még a depresszióról tudni érdemes
• A depresszió hatékonyan gyógyítható. Azonban a gyógyulás soha nem egyik pillanatról a másikra történik.
• A kezeletlen depresszió hónapokig, akár évekig is eltarthat, súlyosbodhat, és nagyobb az ismétlődő epizódok kockázata.
• A depressziót időnként ismétlődő epizódok jellemezhetik. A megfelelő kezelésben nem részesült depressziós személyek 50-60%-ánál fordulhat elő egy éven belül újabb depressziós epizód.

A depresszió kezelése: Mai tudásunk szerint a depresszió pszichoterápiás és gyógyszeres kezeléssel jól gyógyítható. Minél előbb részesül a beteg megfelelő kezelésben, annál jobbak a gyógyulás esélyei. Tudományos vizsgálatok támasztják alá a depresszió gyógyszeres és kognitív viselkedésterápiás kezelésének hatékonyságát. Ez utóbbi a visszaesések megelőzését is elősegíti.

Akut stresszreakció

Olyan átmeneti megbetegedés, amely súlyos fizikai vagy pszichés stressz (természeti katasztrófa, bántalmazás, baleset, hirtelen haláleset) után közvetlenül alakul ki. A személy olyan eseményt élt át vagy olyannak volt tanúja, amelyben valóságos vagy fenyegető haláleset, súlyos sérülés vagy a saját vagy mások testi épségének veszélyeztetettsége valósult meg. Rendkívül intenzív tünetek jelentkeznek: félelem, szorongás, bénultság érzése, a tudat és a figyelem beszűkülése, a környezetben való tájékozódás csökkenése, részleges vagy teljes emlékezetkiesés. A traumát a személy kínzó, kényszerű visszaemlékezésekkel és álmokkal újraéli. A személy a traumára emlékeztető gondolatokat, érzéseket, tevékenységeket, helyeket és embereket kerüli. A szorongás testi tünetekben is megnyilvánulhat: heves szívdobogás, verejtékezés, arcpír, “gombócérzés” a torokban ill. alvászavar és ingerlékenység jelenhet meg. Ilyenkor a személy a mindennapi tevékenységektől gyakran elzárkózik, vagy épp ellenkezőleg, rendkívül izgatottá válik, és nem tud nyugodt maradni. A panaszok a traumát követően általában azonnal, vagy pár napon, héten át maradnak fenn, de legfeljebb 2-3 napig tartanak

Poszttraumás stressz zavar (PTSD)

Megterhelő életesemények (baleset, természeti katasztrófa, háborús élmény, szexuális bántalmazás) jóval a tényleges fizikai veszély elmúlása után is mély nyomokat hagyhatnak az áldozatban. A kifejezetten veszélyeztető helyzet után néhány héttel, hónappal vagy akár évekkel később jelentkező poszttraumás stressz zavar főbb tünetei: a személy a traumát visszatérő gondolatok, képek, hangok vagy álmok formájában újraélheti, és ezekhez nagyfokú feszültség, szorongás is társulhat. A személy szinte állandóan éber, és félelmei felerősödhetnek. A traumával kapcsolatos gondolatokat, helyzetek a legtöbbször elkerüli. A megszokott tevékenységek iránti érdeklődése gyakran csökken, és elzárkózik a családtagoktól és barátoktól. A jövőre vonatkozóan reménytelenség érzése van, gyakran ingerlékeny, sokszor bűntudatot érez, és a koncentrálóképessége is csökkenhet. Előfordul, hogy alvásciklusa felborul, az ébrenléti időszakok megnőnek, és gyakran álmatlanság gyötri.

Megfelelő kezelés hiányában a poszttraumás stressz zavarnak további következményei lehetnek: depresszió, szorongás vagy a személy akár alkoholhoz, kábítószerhez folyamodhat a nyomasztó emlék által kiváltott feszültség csökkentése érdekében. A poszttraumás stressz zavar kezelésében a kognitív viselkedésterápia és a csoportterápia, valamint a traumatikus élmény újraélését elősegítő terápiás módszerek bizonyultak hatékonynak.

Bulimia nervosa

A bulimia nervosa „ökörétvágy”-at jelent, leginkább farkaséhségnek fordíthatjuk. A túlevési rohamokkal és önhánytatással jellemezhető evészavart gyakran nem veszi észre a beteg környezete, mivel titokban hódolnak kóros szenvedélyüknek – néha még a szülő vagy a házastárs sem tudja, hogy túlevések, önhánytatások fordulnak elő. A bulimia tünetei a következők:

1. Túlevési epizódok, falásrohamok.
2. A hízás elkerülésére különböző manipulációk: leggyakrabban önhánytatás, vagy túlzott hashajtóhasználat, extrém testedzés, koplalás.
3. A súlyosabb formák esetében hetente legalább két falásroham van.
4. Állandó aggodalmaskodás a testsúlyra és alakra vonatkozóan.           

A bulimia általában normális testsúllyal jár, de kövérséggel és soványsággal (anorexiával is) egyaránt társulhat. A kövér bulimiások általában hashajtóznak. Bulimiában néha más viselkedészavarok is előfordulnak: indulatkitörések, öngyilkossági gondolatok vagy kísérletek, önsebzések, alkoholizálás, lopkodás stb. Mindkét evészavar-típus gyakran jár depresszióval vagy kényszerbetegséggel, de más szorongásos zavarral is. Mivel az önhánytatások során a gyomorsav a fogzománc belső felszínét erősen rongálja, nemritkán fogorvos állapítja meg a zavart az önhánytatás eltitkolásakor is.  

Elhízás (obesitas)

Az elhízás nagy népegészségügyi jelentőségű, multikauzális, pszichoszomatikus betegség, amelynek kezelése és prevenciója az egyik legfontosabb és legköltséghatékonyabb intervenció az egészségügyben, és szinte minden orvosi területen kiemelt fontosságú a megelőzés vagy a hatékonyabb gyógyítás érdekében. Az elhízás kezelésének három fő, bizonyíték alapú megközelítése a műtéti kezelés, a farmakoterápia és a viselkedésterápia. A kutatások azt mutatják, hogy a viselkedésterápia mérsékelt 5-10%-os fogyást eredményez, amely azonban jelentős javulással jár együtt az egészségügyi mutatók, valamint a pszichés jóllét tekintetében egyaránt.
Bár hazánkban az elhízás viselkedésterápiás kezelése még kevésbé elterjedt gyakorlat, a Semmelweis Egyetem ÁOK Klinikai Pszichológia Tanszékén már több éve folynak viselkedésterápiás módszerekkel történő testsúlycsökkentő programok. A módszer bizonyítottan hatékony a testsúlycsökkentésben, és ami még fontosabb a testsúly megtartásában. Programunk során főként a helyes étkezési szokások és életmód kialakítására, az önmegfigyelés és önkontroll erősítésére, a pontos és reális célok megfogalmazására, illetve a lépésről-lépésre elv alkalmazására helyezzük a hangsúlyt. A testsúlycsökkentő csoportokba 25 és 60 év közötti túlsúlyos (BMI=25-30 kg/m2) és elhízott (BMI<35 kg/m2) személyek jelentkezését várjuk, kizárási kritérium a súlyos mentális
megbetegedés, illetve a testsúlyt jelentősen befolyásoló testi betegség, illetve gyógyszeres
kezelés.

Gyermekkori szomatikus tünetzavar

A szomatikus tünetzavarban érintett gyerekeknek valamilyen tartósan (több, mint hat hónapja) fennálló  testi tünetük van, amely jelentős szenvedést okoz nekik. Gyermekkorban a leggyakoribb testi tünetek a fejfájás, hasfájás, hányinger, hasmenés, szédülés, fáradtság. Jellemző rájuk, hogy túlzott mértékben aggódnak amiatt, hogy valamilyen súlyos, akár életveszélyes betegségük van.  Általában fokozottan odafigyelnek testi tüneteikre. A gyakori és enyhe panaszokat súlyosnak és veszélyesnek értékelik. A tünetek miatti aggodalom sok energiájukat felemészti, amely mindennapi tevékenységeikben (iskolába járás, barátkozás, sportolás) is hátráltatja őket. Előfordulhat, hogy tüneteik hátterében valamilyen szervi ok áll, de a tünetekkel kapcsolatos aggodalmuk eltúlzott mértékű az alapbetegség súlyosságához képest. Gyakran azonban nem igazolódik semmilyen szervi eltérés panaszaik mögött.

A szomatikus tünetzavar hátterében komplex okok álnak, általában nem lehet egy tényezőre visszavezetni kialakulását. A genetikai hajlam, az érzelmek szabályozásának (felismerésének, kifejezésének) nehézsége, a környezeti hatások (család működése, iskolai stressz) mind szerepet játszhatnak a probléma létrejöttében.

Amennyiben gyermekének tartósan fennálló testi tünetei vannak, amelynek hátterében szervi okok nem igazolódtak vagy amelyek súlyosabbak, mint ahogy azt a szervi okok magyarázzák, és úgy látja, hogy a panaszok erős stresszt okoznak számára, érdemes pszichológiai segítséget keresni.

A szomatikus tünetzavar kezelésében hatékony módszer a kognitív viselkedésterápia. Gyermekkorban a gyógyulás elősegítésében kiemelt szerepe van a családnak, így az egyéni terápiát szülőkonzultációval érdemes kiegészíteni.

Gyermek- és serdülőkori depresszió

A gyakori hangulatváltozások a gyermek- és serdülőkor természetes velejárói. Normális, hogy a gyerekek és fiatalok időnként szomorúak vagy ingerlékenyek, máskor vidámak és feldobottak. Ha a negatív érzések és gondolatok eluralkodnak, tartósan fennállnak és hátráltatják a gyermeket a mindennapi tevékenységei elvégzésében, akkor azonban felmerül a hangulatzavar lehetősége.

A depresszió egy olyan hangulatzavar, amely gyermek- és kamaszkorban is megjelenhet. Ilyenkor jellemző, hogy a gyermek tartósan (hetekig vagy akár hónapokig) az idő túlnyomó részében szomorú vagy ingerlékeny. A korábban örömet jelentő tevékenységeket már nem élvezi. Nagy energia befektetést jelent számára a hétköznapi tevékenységek ellátása, akár a felkelés vagy a tanulás. Baráti kapcsolataiban is visszahúzódóbbá válhat. Gondolkodása negatív, csak a problémákra és hibákra fókuszál, túlzottan kritikus vagy önkritikus, emiatt alacsony az önértékelése, gyakran bűntudatot érez.

A depressziós fiataloknál gyakoriak a koncentrációs problémák, a fáradtság. Alvásproblémák jelenhetnek meg, és étvágyuk is megváltozhat. Van akinél fokozott étvágy és akár jelentős súlygyarapodás is bekövetkezhet, másoknál étvágytalanság és fogyás jelenik meg.

Súlyos esetekben az értéktelenség érzése olyan erős, hogy akár önsértés, öngyilkossági gondolatok vagy terv is előfordulhat. Ilyen esetben sürgősségi pszichiátriai konzultáció szükséges.

A depresszió hatékonyan kezelhető kognitív viselkedésterápiával és szükség esetén gyógyszerrel. A terápia megkezdése előtt azonban a pontos diagnózis felállítása szükséges.

Gyermek- és serdülőkori szorongás

A szorongás egy normális és bizonyos mértékig kifejezetten hasznos jelenség, hiszen segít minket abban, hogy elkerüljük a veszélyes helyzeteket vagy kihozzuk magunkból a legjobb teljesítményt a fontos szituációkban. Ha azonban a mértéke túlzottá válik, akkor a segítség helyett inkább hátráltató tényezővé alakul.

Gyermek- és serdülőkorban a tartós és intenzív félelem megnehezítheti a kortársak közé való beilleszkedést, ronthatja az iskolai teljesítményt, gátat szabhat a barátságok kialakulásának.

Heves stressz esetén a gyerekek olyan testi tüneteket tapasztalhatnak, mint hasfájás, hányinger, szívdobogás vagy légszomj. Előfordulhatnak alvásproblémák. Figyelmük általában a veszélyesnek ítélt helyzetre fókuszál, ezért nehezen koncentrálnak másra.

Jellemző rájuk a negatív gondolkodás, az előttük álló szituációkat túlzottan veszélyesnek értékelik, gyakran félnek a kudarctól, ezért ezeket a helyzeteket elkerülik.

A leggyakrabban előforduló szorongásos kórképek iskolás és serdülőkorban a szociális fóbia, amikor a gyerekek olyan helyzetektől félnek, amelyben fennáll annak a lehetősége, hogy valaki kritikusan, negatívan ítéli meg őket. Ilyen lehet például a többiek előtt való megszólalás, az iskolai számonkérések vagy idegenekkel való találkozás. Az elutasítástól és megszégyenüléstől való félelem miatt, a szociális fóbiás fiatalok igyekeznek elkerülni a társas helyzeteket.

Szintén gyakori kórkép a specifikus fóbia, amikor a gyermek valamilyen konkrét dologtól, például állattól, vér látványától vagy valamilyen helyzettől érez túlzott mértékű szorongást.

A váratlanul kialakuló rosszullétekkel járó pánikzavar szintén jelentkezhet gyermek- vagy serdülőkorban is.

Szomatoform zavarok

A szomatoform zavarok elsősorban olyan testi tünetek formájában – pl. fájdalom, zsibbadás – jelentkeznek, amelyek hátterében nem tárható fel szervi elváltozás. A beteg általában a különféle reumatológiai, neurológiai, belgyógyászati kivizsgálásokat követően kerül pszichoterápiás rendelésre, ahol feltárhatók a testi panaszok hátterében meghúzódó „idegi” tényezők (pl. munkahelyi, családi stresszhatások).

Magasvérnyomás-betegség

A magasvérnyomás-betegség vagy más néven a hipertónia a fejlett országokban népbetegségnek számít, hiszen a népesség közel 15 százalékának van tartósan a magas vérnyomás szempontjából határérték, vagyis 140/90 Hgmm feletti vérnyomása. A hipertónia multifaktoriális kórkép, azaz örökletes, személyiségbeli és környezeti tényezők komplex módon játszanak szerepet a kialakulásában. Esszenciális hipertóniáról pedig akkor beszélünk, ha a vérnyomás-emelkedés hátterében szervi elváltozást nem sikerül kimutatni. Ilyen a magasvérnyomás-betegségek mintegy 80 százaléka, mely elsődlegesen a magas stresszel, perfekcionizmussal, érzelemszabályozási nehézségekkel, mozgásszegény életmóddal, az elhízással, a dohányzással ill. a magas sótartalmú étrenddel hozható összefüggésbe.

Ezzel párhuzamosan a depressziós és szorongásos betegséggel küzdőknél gyakrabban fordul elő magas vérnyomás, az összefüggés pedig olyannyira megalapozott, hogy a depresszió és a szorongás a kardiovaszkuláris betegségek független, a dohányzással egyenértékű rizikófaktora.

A hipertónia krónikus betegség, enyhébb esetekben étrendi és életmódbeli változtatásokkal kontroll alatt tartható. A hipertónia gyógyszeres kezelése mellett fontos szerepe van a pszichoterápiának. A bizonyítottan hatékony kognitív viselkedésterápia arra irányul, hogy a személy  hatékonyan megküzdjön a stresszel, leküzdje az  irreálisan magas teljesítményigényt, segítséget kapjon az esetlegesen társuló perfekcionizmus átértékelésében, valamint az optimális munka-pihenés egyensúly kialakításában. Kiegészítő eljárásként fontos lehet relaxációs technikák elsajátítása és a rendszeres testmozgás illetve mozgástudatos életmód kialakítása.

A magasvérnyomás-betegség pszichés tényezőinek kezelése Szakambulanciánk profiljába tartozik.

Alvászavar (insomnia)

Az alvás alapvető létszükségletünk, szervezetünk, idegrendszerünk regenerálódásához nélkülözhetetlen élettani folyamat. Kellő mennyiségű és minőségű alvás szükséges ahhoz, hogy képesek legyünk megfelelő szellemi és fizikai tevékenységet végezni. Gyakori téves hiedelem, hogy ehhez legalább 8-9 óra alvásra van szükségünk. Valójában az alvásigény egyénenként és életkoronként széles határok közt változó. Felnőttek átlagos alvásigénye 7-9 óra, de legmegbízhatóbban az jelzi, hogy elegendő időt töltöttünk megfelelő minőségű alvással, hogy kipihenten, frissen ébredünk.

Az alvás zavara gyakori panasz, megjelenési formája egyénenként változatos és hátterében számos ok állhat. Leggyakrabban elalvási- átalvási zavarként, illetve korai ébredésként, vagy ezek kombinációjaként jelentkezik, és legtöbbször valamilyen testi vagy pszichiátriai betegséghez, illetőleg valamely lelki, pszichés problémához társul. Ha a panaszok három hónapnál hosszabban fennállnak, krónikus alvázavarról beszélhetünk.

A csökkent, illetve nehezített alvást, álmatlanságot inszomniának, a fokozott alvástevékenységet hiperszomniának nevezzük. Nagyon gyakran egyszerre mindkét jelenség jellemzi az alvászavarral küszködő embert, hiszen aki éjszaka nem képes kipihenni magát, nem tud aludni, nappal általában fáradékonyabb, álmosabb, gyakran a nappali órákban alszik. Mivel a kialvatlanság rontja a teljesítőképességet, növeli a balesetek kockázatát és csökkenti az immunrendszer védekező képességét, ezért ilyen esetben feltétlenül szakemberhez kell fordulni. 

Az inszomnia –  álmatlanság talán a leggyakoribb alvásprobléma. A hátterében szereplő okokat általában öt csoportra bonthatjuk:

Fizikai okok: különböző szervi problémák vezethetnek álmatlansághoz (hormonális zavarok, idegrendszeri betegségek, asztma, allergia, vérkeringési problémák, erős fájdalmak, stb.)

Élettani okok: az egyik leggyakoribb, álmatlansághoz vezető élettani jelenség az öregedés. Az időskori alvászavarok jól ismertek és hátterükben egyrészről biológiai tényezők (pl. a melatoninszint csökkenése), valamint például a csökkent nappali fizikai aktivitás állnak. Élettani okok közé tartoznak még az alvás-ébrenlét ciklus (cirkadián ritmus) különböző zavarai pl. időzónák átrepülése, váltott műszak és a nem megfelelő alváshigiénia: rossz szokások, kényelmetlen fekhely, túl magas hőmérséklet a hálószobában stb.

Pszichés okok: megterhelő életesemények, ezzel kapcsolatos aggodalmak, emlékek, nagyfokú stressz és idegi megterhelés, fokozott szorongás vagy éppenséggel túlságosan „feldobott”, izgatott állapot, tervek, fantáziák, amelyek „pozitív” stressz reakciót keltve, szintén kiválthatnak álmatlanságot.

Pszichiátriai okok: a pszichiátriai betegségek többsége alvászavarral jár együtt, leggyakoribb a depresszióhoz vagy szorongásos betegségekhez társuló alvászavar, de a mániás állapotot is alvászavar kíséri.  

Gyógyszerekkel/drogokkal kapcsolatos okok: Számos gyógyszer és drog, valamint egyéb, élvezeti szer befolyásolja az alvásszabályozást és -működést. Fontos kiemelni az altatók és nyugtatók szerepét, amelyek átmeneti javulást okoznak, de hosszú távon az alvás szerkezetét felborítják és fokozzák az alvászavart. Függőség esetén megvonásuk kifejezett alvászavarral jár. A teljesség igénye nélkül megemlíthető a koffein, a teofillin, az efedrin tartalmú készítmények, az alkohol, a kokain, az amfetamin és származékaik, különböző szívgyógyszerek (pl: beta-blokkolók) alvással kapcsolatos negatív hatása.

A fent említett okok szinte mindig átmeneti inszomniát okoznak. Ez egyrészről azt jelenti, hogy a kiváltó okot kezelve, illetve megszüntetve az alvászavar is rendeződhet. Másrészről viszont fontos tudni, hogy a fenti okok miatt nehezített alvást frusztráció, az elalvással kapcsolatos aggodalmak, az egyre jobban erőltetett alváspróbálkozások kísérik, jelentős stresszt és szorongást kiváltva, tovább rontva az alvást, így az ördögi kör megjelenése révén hosszútávú alvászavar alakulhat ki.

 Az alvászavarok kezelési lehetőségei

Amennyiben hetek óta észleljük alvásunk nehezítettségét, illetve azt, hogy napközben a szokásosnál fáradtabbak, álmosabbak vagyunk, teljesítőképességünk csökken, akár hangulatzavart, szexuális zavart, erősebb szorongást is észlelünk, mindenképpen forduljunk pszichiáterhez, alváscentrumhoz, vagy az alvás pszichoterápiájában képzett klinikai szakpszichológushoz.  Mivel a tudományos vizsgálatok szerint az alvászavarok kezelésében a folyamatos és hosszútávú altatószer-használat függőséghez vezet, ezért feltétlenül tartózkodjunk az „öngyógyszereléstől”. Az alvásproblémák kezelésében ma az alábbi két módszer kombinációja hozhat tartós javulást

1. Alváshigiénia kialakítása

Saját magunk is sokat segíthetünk különböző életmódbeli változtatásokkal. Ennek legfontosabb elemei:

• Rendszeresen végezzünk testmozgást, fizikai aktivitást, ami „kifáraszt”.
• Alakítsunk ki a lefekvéshez kapcsolódóan meghitt, stabil és ismétlődő szokásrendszert (olvasás, meleg tej kortyolgatása, meditáció vagy relaxáció, a másnapi teendők listázása stb.)
• Fontos a megfelelő környezet biztosítása: kényelmes fekhely, megfelelő hőmérséklet stb.
• Csak akkor feküdjünk le, ha álmosak vagyunk. Az ágy alvásra való. Ha 15 perc fekvés után nem alszunk el, akkor keljünk fel, és foglaljuk el magunkat valami unalmas tevékenyéggel. Lehet önbüntetésként olyan házimunkát végezni, amit különösen utálunk (vasalás, mosogatás).
• Kerüljük el azt, hogy az alvás teljesítménynek tűnjön számunkra, ha nem alszunk, lehetőleg ne katasztrofizáljuk ennek a hatását, akár szándékosan ébren tölthetünk egy éjszakát, és másnap megyünk dolgozni. Az alváshiányt ne pótoljuk napközbeni szunyókálással.

2. Kognitív viselkedésterápia

A kognitív viselkedésterápia az álmatlanság igazoltan hatékony kezelési módszere, az Európai Alváskutató Társaság ajánlásában is elsőként választandó módszerként szerepel.

Ennek során feltérképezzük az elalvást akadályozó, éberséget fokozó automatikus gondolatokat, feltárjuk az alvással kapcsolatos maladaptív, szorongáskeltő és katasztrofizáló hiedelmeket valamint ezek átstrukturálásával, az alvással kapcsolatos diszfunkcionális elvárások, az „alvásközpontú gondolkodás” módosításával megszakítjuk a tüneteket fenntartó „ördögi kört”.  Az alvásközpontú gondolkodásra jellemző, hogy lefekvés után agyunk éjjeliőrként fürkészi a környezeti zajforrásokat, és azon rágódunk, hogy már megint alvás nélkül töltjük az éjszakát, és biztosan borzasztó napunk lesz holnap. Ha felismerjük, hogy a szorongás összefügg ezekkel az automatikus negatív gondolatokkal, átértékelhetjük azokat oly módon, hogy a helyzetünket reálisabban lássuk, pl. attól, hogy kevesebbet alszunk, még el tudjuk végezni másnap a feladatainkat és jól is sikerülhet a napunk.

Az alvászavarok kezelésének megtervezése előtt mindenképpen fontos tisztázni a zavar okait és a pontos tüneteket, ennek érdekében szükség lehet alvásnaplót vezetni. Mivel az alvászavarok legnagyobb része valamely átmeneti helyzethez, stresszel kapcsolatos pszichés problémához köthető, vagy pszichiátriai, illetve testi betegség részeként jelentkezik, ezeket az állapotokat is kezelni kell.

Fejfájás

A fejfájás az egyre gyakoribb környezeti ártalmak és a mindennapos stressz miatt nagyon gyakori egészségügyi probléma hazánkban és világszerte, sokszor súlyos terhet róva a személy mindennapjaira és környezetére is. A háziorvosi ellátásban a fejfájós panaszoktól szenvedő személyek aránya kb. 4-5%,  a neurológiai szakrendeléseken pedig kb. 30%. A leggyakoribb ún. elsődleges fejfájás típusok a tenziós fejfájás, a migrén és a cluster fejfájás, ezeknek a pontos kiváltó oka ismeretlen, azonban kialakulásukban fontos szerepe van a fokozott stressznek, túlterhelésnek, kimerültségnek.  A másodlagos fejfájások más betegségek következményeként alakulnak ki (pl. túlzott gyógyszerfogyasztás, fertőzések, fokozott koponyaűri  nyomás, stb.) A elsődleges fejfájásoknak és a túlzott gyógyszerszedésből származó fejfájásnak van a  legnagyobb egészségre és társas közegre gyakorolt negatív hatása.  

A tenziós fejfájás a fejfájások leggyakoribb típusa. Bár nem jár súlyos szövődményekkel, a munkavégző képességre és az életminőségre jelentős befolyással van. A tenziós fejfájás általában enyhe vagy mérsékelten súlyos, abroncsszerű fájdalommal jár, amelynek nincs jellemző helye, a fej bármely részét érintheti. A migrén rohamokban jelentkező, általában súlyos, féloldali fejfájás. Ez a típusú fejfájás erőteljes tünetekkel járhat, az érintett sokszor csak arra tud gondolni, hogy egy csendes, sötét helyen lefeküdjön és kivárja a fejfájás végét. A migrénes rohamot általában figyelmeztető előjelek vezetik be, amelyek valamely érzékszervhez kapcsolhatók (fényfelvillanások, sötét foltok, a kar vagy a láb zsibbadása). A migrént gyakran egyéb tünetek is kísérik, például émelygés, hányás, kifejezett fény- és hangérzékenység. Fontos megjegyezni, hogy a migrénben szenvedő betegek többségének tenziós típusú fejfájása is van. A cluster fejfájás a fejfájások egyik legfájdalmasabb és legjellegzetesebb formája. Az ilyen típusú fájdalmat éles, átható, égő fájdalomként jellemzik a páciensek. A fejfájásos rohamok gyakran hosszabb időszakokon át, akár heteken keresztül is tarthatnak, ezt pedig fájdalommentes periódusok válthatják. A fájdalom általában a fej valamelyik oldalán alakul ki és ezen az oldalon marad.

A fejfájás mechanizmusában lényegesek a lelki tényezők is, hiszen az erős belső, pszichés feszültség testi tünetekhez is vezethet: a nyak és a vállizomzat megfeszül, s ha ez tartósan így marad, akkor fejfájást idéz elő. Gyors megoldásként a fejfájással élő személyek sokszor a gyógyszeres kezelést választják, amelynek azonban hosszútávon káros hatásai lehetnek az egészségre. Hatékony kezelés nélkül a gyakori fejfájás könnyen krónikussá válhat, ezért lényeges, hogy a páciensek komplex, azaz gyógyszeres és pszichoterápiás kezelésben részesüljenek.

Bizonyos típusú fejfájások (tenziós és migrén) a hatékonyság vizsgálatok alapján kifejezetten jól és hosszútávon reagálnak a kognitív viselkedésterápiás beavatkozásokra. A kognitív viselkedésterápiás módszerek segíthetnek felismerni és hatékony módon kezelni azokat a helyzeteket, amikor az intenzív pszichés feszültség és stressz fejfájáshoz vezet.

Újabb kutatási eredmények szerint a tudatos jelenlét alapú terápiás beavatkozások (mindfulness) is hatásosnak bizonyulnak a tenziós fejfájás kezelésében. A tudatos jelenlét alapú technikák elsajátítása hozzájárulhat a mindennapok tudatosabb megélésének megtanulásához, a helyzetek elfogadásához  és az esetleges irreálisan magas elvárások elengedéséhez.

A fejfájás pszichés tényezőinek kezelése Szakambulanciánk profiljába tartozik.

Funkcionális meddőség

Meddőségről akkor beszélünk, ha rendszeres, fogamzásgátlás nélküli szexuális élet mellett egy év alatt nem következik be várandósság. Ennek lehetnek organikus (szervi) okai, de az esetek kb. 20%-ban a teherbeesés annak ellenére sem jön létre, hogy nem találnak a meddőséget indokló, diagnosztizálható problémát. Ha a fogamzás elmaradásának nincs orvosi magyarázata, ismeretlen eredetű vagy funkcionális meddőségről beszélünk.

A fogantatás sikeressége – különböző biológiai, főként hormonális közvetítő folyamatokon keresztül – erősen összefügg az átélt stressz mértékével, amely származhat külső forrásból (pl. családi, munkahelyi problémák stb.), de nagyon gyakori, hogy a stresszt maga a várva várt gyermekáldás elmaradása okozza. Ilyenkor előáll egy ördögi kör: minél jobban (vagy minél régebb óta) vár valaki arra, hogy várandós legyen, annál több feszültséget jelent, ha a fogantatás elmarad, és ez a megnövekedett stressz-szint azután tovább rontja a teherbe esés esélyét.

A fentiek miatt a meddőség pszichoterápiás ellátásának legáltalánosabb célja a belső feszültség, szorongás hatékony csökkentése. Ez olyan technikák elsajátítását jelenti, amelyeket a személy önállóan alkalmazva képes feszültségszintjének szabályozására (pl. autogén tréning).

Nagyfokú feszültség származhat abból is, ahogy a személy gondolkodik saját problémáiról. Ha e gondolatok nagyon negatívak, túlzottan szubjektívek, esetleg bűntudattal teliek, az így létrejött stressz csökkenti a teherbeesés valószínűségét. Hasonló nehézséget jelent, ha a nő vagy a pár vágya egy gyermekre görcsös akarássá, fájdalmas erőfeszítéssé válik, ami – minthogy a fogantatáshoz inkább elengedettségre volna szükség – a várandósság létrejöttének gátjává is válhat. Ezekben a helyzetekben kognitív pszichoterápiára van szükség, amelynek segítségével bizonyítottan megnő a fogantatás valószínűsége.