Szerkesztette: Apáthy Gergely

Akár a legelső, akár sokadik, egy biztos közös bennük, rettentő feszültek vagyunk előtte. Természetesen a vizsgaidőszakról van szó, hát mi máson járna az egyszeri egyetemista esze? A következő másfél hónap szaktól és évfolyamtól függetlenül mindenki számára komoly kihívást jelent majd, a teljes félév teljesítménye kerül majd elbírálásra. Felértékelődik a félév alatti szorgalom, mindannyian megfogadjuk, hogy jövőre jobban jegyzetelünk majd és igen szoros barátságba kerülünk az íróasztallal, hiszen napjaink nagyját ott fogjuk eltölteni.  A sok jegyzet, könyv és kidolgozott tétel között kell helyet szorítani a bejglinek, ebben szeretnénk egy kis segítséget nyújtani pár jótanáccsal.

A sikernek, azonban nem titka, hanem ára van, az ára pedig a munka és energia, amit bele fektetünk, így sajnos én sem tudok most egy ‘10 tuti tipp a vizsgákhoz’ vagy ‘EZT csináld és sikerül a vizsga’ című írást összekalapálni. Tekintsük az alábbi sorokat amolyan ‘túlélőkönyvnek’, amivel talán elviselhetőbbé tehető ez az időszak. A lista nem teljes, rengeteg apróság van, ami segíthet még, ha bármi kérdésetek van, vagy kiegészítenétek az itt elhangzottakat, akkor ne habozzatok írni nekünk!

‘Kinek nincs esze..

..legyen notesze!’ – a mi esetünkben napirendje. A szorgalmi időszak végével megszűnik a napi rutin nagy része, nem kell felkelni és bejárni, nincsenek előadások vagy gyakorlatok, amiken meg kell jelenni, így könnyű elúszni az idővel. Ezt elkerülendő, készítsünk – akár papír alapú – napirendet, jegyezzük fel mikor fogunk felkelni, melyik tárggyal fogunk foglalkozni, írjuk fel, ha dolgunk adódik közben, találkozókat (szigorúan online), foglaljuk keretbe a napjainkat, így átláthatóvá válnak! Felírni, az egy dolog, tartani magunkat hozzá már nehezebb feladat…

Kavicsról kavicsra

‘Meg kell tanulnom a tárgyat.’ Félelmetesen hangzik, ugye? Szinte lehetetlen! Egy ekkora kihívás előtt még a legtalpraesettebbek is elvesztik lelkesedésüket, hát még mi.. Jobban járunk ilyenkor, ha megpróbáljuk feldarabolni az előttünk álló feladatot: a tárgyhoz tartozó könyvben van tíz fejezet, minden fejezetben van öt alfejezet, minden alfejezet tizenöt oldal, de ebben rengeteg a kép. Ha napi egy fejezettel tudunk végezni, akkor simán kész leszünk a vizsgára! Már nem is tűnik olyan rettenetesnek az egész, persze így is nagy munka lesz, de látjuk már a végét, így a teljesíthetetlennek tűnő kihívást apró sikerek hosszú sora váltja fel. 

Self care, self love

Bármennyire is idő szűkében vagyunk, a sikeres tanulós nap nem feltétlen az, amit tizenhat óra tanulással töltünk. Néha szükségünk van egy kis pihenésre, hiszen mi sem vagyunk robotok. Egy pihentető szundi, egy kellemes fürdő, egy finom kávé vagy jó beszélgetés csodákat tud tenni az ember hangulatával és motivációjával. Szükségünk van rá, hogy picit csak ne azzal foglalkozzunk, amivel az elmúlt öt napban foglalkoztunk.

Social dilemma

Legyünk őszinték, a közösségi média minden produktivitásunk temetője. Össze se merem számolni, mennyi időt töltök a Facebook, Instagram, Twitter, Reddit, Snapchat, Pinterest vagy épp TikTok pörgetésével, észre sem veszem, és fél óra nyom nélkül elröppent. Ha ismerős a helyzet, akkor van egy rossz hírem: sürgősen le kell erről szoknunk, nem hasznosan töltött idő és pihenés helyett csak még több információval bombázzuk az agyunkat. Jó megoldás lehet például, ha nem hozzuk a telefont az asztal közelébe, így nem akad ‘csak úgy véletlenül’ a kezünkbe, vagy, ha mindenképp szükség van rá, akkor a Forest app (amiről itt írtunk) is remek megoldást kínál. 

A közösség erejével!

Az ember társas lény, és habár a vizsgák (meg a vírus) elválaszt most bennünket, szükségünk van a közösség összetartó és motiváló erejére. A közös tanulás, beszélgetés és kikapcsolódás igazi pihenés és feltöltődés, egymás támogatása hatalmas kincs ilyenkor. És ami a legfontosabb: panaszkodjunk! Sőt, hisztizzünk, sírjunk, rinyáljunk és dühöngjünk együtt! Néha észre sem vesszük mennyire hiányzik, hogy így adjuk ki a feszültséget, ha pedig valaki olyasvalakinek tesszük ezt, aki hasonló cipőben jár, mint mi és átérzi a helyzetünket, akkor biztosak lehetünk benne, hogy megértő fülekre találunk. 

#LovelyLearningDay

Elsőre elég furán hangzik, egy száraz tárgyban igazán nem sok lovely van, ha pedig ötödik napja tanuljuk, akkor pláne nem. Pedig nem feltétlenül kell csak a nehézséget látni, ha már úgyis ezt csináljuk, akkor megpróbálhatjuk megkeresni benne a szépet is. Egy igazán szépen sikerült jegyzetoldal, egy rendes asztal, ahol mindennek van hely és minden ott van, ahol könnyen elérjük, az érzés, amikor végre megértünk egy nehéz összefüggést… Mind apróságnak tűnhet, de ha megtanuljuk értékelni ezeket az apró szépségeket, akkor január végére sem áll majd fel a szőr hátunkon, ha az íróasztalra nézünk.

Az ütközet

Akarjunk vizsgázni! Ne csak túl lenni rajta és végre a polc legaljára süllyeszteni a könyvet, hanem valóban bizonyítani. Az érzést nálam sokkal jobban Dr. Kellermayer Miklós fogalmazta meg, az ő gondolatait adom át nektek:

“A vizsga nem csupán annyiból áll, hogy mindenki szépen felöltözik, a hallgató eljön, kihúz egy tételt, abból elmond annyit, amennyit tud, aztán a vizsgáztató ezt értékeli. A vizsga egy szellemi küzdelem, Dávid és Góliát csatája, amiben mind a vizsgázó, mind a vizsgáztató próbára van téve. Intellektusok feszülnek egymásnak, és adnak számot képességeikről. Egy ilyen gladiátorharcot az utolsó lélegzetig vívni kell, az utolsó percig gondolkodni kell, és nem szabad feladni. Akarják megmutatni a tudásukat, és akarjanak győzni!”