Szerkesztette: Csókay Bernadett
Első évesként, fejest ugorva a gimnáziumi elvárásoktól teljesen különböző egyetemi tanulmányokba, mindannyiunknak szüksége van karizmatikus tanárokra, olyanokra, akik nem csak a tananyagot osztják meg velünk, hanem különlegesen barátságos tanár-hallgató viszonyt kialakítva bíztatnak, terelgetnek és rendíthetetlen lelkesedéssel akár többször is elmagyaráznak valamit, amit nem értünk. Ez a tanár számomra Dr. Altdorfer Károly volt, aki a Makroszkópos Anatómia tantárgyam gyakorlatvezetőjeként eleget tett a fentieknek.
Első alkalommal kaptad meg idén a Merit-díjat. Szerinted minek köszönhető, hogy Rád szavazott a legtöbb hallgató? Valamit másképp csináltál az utóbbi évekhez képest?
Nem érzem, hogy másképpen csináltam volna valamit, vagy mentalista trükköket vetettem volna be, hogy mindenképpen rám szavazzanak. Nem változtam nagyot, de amire tudatosan figyeltem, az az volt, hogy a gyakorlatok és a vizsgák ne legyenek olyan stresszesek, oldottabb legyen a hangulat. Az előadásokon is célszerűnek tartok elsütni egy-két témába vágó poént, ezzel az esetleges lankadó figyelmet újra felkelteni vagy „belesütni” a hallgatók agyába a fontos információt valamilyen humoros megjegyzésen keresztül.
Aktívan figyelsz erre a vizsgák alkalmával is?
Igen, vizsgáztatóként már korábban is figyeltem arra, hogy valamivel oldjam a hangulatot, ne féljenek a vizsgázók. Amikor még a vizsgáztató irodájában zajlott a szóbeli vizsga, pl. megnyugtató zenét tettem be a felkészülés idejére. Ez a megnyugtatás így, vizsgaszituációban azért egy kicsit nehéz, de ha nem rögtön a legnehezebb feladattal, hanem pár bevezető kérdéssel indítok, talán sikerül. Arra vagyok kíváncsi, hogy mi az, amit tudnak, és ezt fontosnak tartom éreztetni is velük. Másrészt, ha egy kicsit elgondolkodnak, nem jut eszükbe hirtelen válasz, próbálok segíteni.
Szerinted milyen az ideális tanár? Mi a jó oktató 3 legfontosabb tulajdonsága? Melyek azok a tanári tulajdonságok, melyekben még szeretnél fejlődni?
Jó a kérdés, elgondolkodtató. A jó tanár legyen empatikus, figyeljen oda a hallgatókra. Az előadás, gyakorlat legyen interaktív, figyelje az arcokat, reakciókat, kérdezzen vissza, és a hallgatók is merjenek kérdezni, ha nem értenek valamit. Ne személytelenül tartsa az előadást vagy a gyakorlatot, csak ledarálva az anyagot, hanem legyen érdekében az, hogy kérdezzenek a hallgatói és minél nagyobb segítséget tudjon nyújtani a tanulásban. A második, hogy színvonalas legyen az előadás. Nem lehet akármiről cseverészni, mellébeszélni, követeljen meg egy színvonalat a hallgatóitól. Itt többek között arra is gondolok, hogy a lényeget át tudja adni. Valamennyi tantárgynak kiváló tankönyvei vannak, így az anatómiának is, szóval az ismeretek forrása nem mi vagyunk. A mi szuperképességünk valahol abban keresendő, hogy a lényeget, a legfontosabb, esetleg klinikailag, az életben vagy a vizsgára is hasznos információkat ki tudjuk emelni és kellő igyekezettel és részletességgel, igényesen átadni. Továbbiakban pedig, a jó oktató egy kiemelten fontos tulajdonsága a türelem. Szokták mondani, hogy a pedagógusoknak kötél-idegzettel kell rendelkezniük. Korábban említettem, hogy fontos, hogy a hallgató merjen visszakérdezni, visszajelezni és ezt az oktató ne vegye kritikának, sértésnek, hogy nem értette meg elsőre, hanem ugyanolyan lelkesedéssel magyarázza el még egyszer, talán kicsit máshogy, lassabban, érthetőbben, más oldalról megközelítve, stb. Ezekben mind a mai napig igyekszem fejlődni és úgy érzem, megéri.
Hogyan tudod megvalósítani ezt az igyekezetet, hogyan teremtesz oldott hangulatot? Bár én ezt megismertem a tavalyi év alatt a gyakorlatokon, biztos az Olvasók is nagyon kíváncsiak rá…
Magyar csoportjaimnak felajánlom a tegeződést, azt gondolom, ez igazán nagy lehetőséget nyit arra, hogy közvetlenebb kapcsolat alakuljon ki közöttünk, ne legyen „ciki”, ha valamit nem tudnak, vagy nem értenek akár sokadszorra sem. Ez természetesen csak a kölcsönös tisztelet mellett valósulhat meg, amit pedig a színvonal és a követelmény mellett várhatok el. Igyekszem barátságos és megszólítható lenni, és hamar megtanulni az új csoportjaim tagjainak a nevét, ezzel is elősegítve a mielőbbi oldott, közvetlen hangulat kialakítását. Mindemellett figyelek arra is, hogy fenntartsam az érdeklődést, beillesszek pár olyan információt is a mondandómba, ami motiválja őket az adott tananyag elsajátítására. Aztán a humor sem utolsó. Persze a boncteremben nem nagyon illik viccelődni, de a kegyeleti szempontokat szigorúan figyelembe véve a kommunikációban véleményem szerint van helye a humoros megjegyzéseknek, nem csak a merev, az aznapra kiadott tanagyagról való monoton előadásnak.
Az egyetem megkezdésekor mit gondoltál, mit fogsz majd csinálni, ha megszerzed a doktori címed? Mindig tanítani akartál, vagy voltak céljaid a klinikumban is?
Nem-nem, ez nem mindig volt így. Emlékszem, elsőévesként az egyik csoporttársnőmmel beszélgettünk a boncterem előtt, és kifejtettem neki, hogy bármi lehet belőlem, de anatómus az tuti, hogy nem leszek. Az akkori képünk az volt az anatómusokról, hogy itt-ott felfedeznek egy kapillárist, vagy más képletet, aztán nagyon örülnek neki. Az első két évben megszerettem az anatómiát, voltam versenyen és sikereket tudtam elérni, nagyon jó oktatóm volt. Olyannyira, hogy harmadévesként szívesen maradtam demonstrátorként az intézetben. Akkor még féltem, csak első éveseket mertem vállalni, de aztán belejöttem és észrevettem, hogy milyen sokat tudok segíteni ezzel a hallgatóknak. Még az egyetem alatt vittem egy saját csoportot is. Aztán a vége felé jött a nagy kérdés, hogy akkor hová szeretnék tovább menni. Az anatómusokról általában azt gondolják, hogy ők biztos valamilyen sebészeti pályára mentek volna, például idegsebésznek. Nálam ez nem így volt, engem főként a belgyógyászat, a fül-orr-gégészet, a szemészet vagy a kardiológia érdekelt. Hatodévben egy idős szemész doktor bácsi mellett voltam segédkezni, ahol nagyon sok é
rdekes dolgot láttam, mellette végeztem végül a baleseti sebészet gyakorlatomat is. Szakdolgozatomat kardiológiából írtam, a myocardium ischemias megbetegedéseiről, és ott ajánlottak is állást. Szóval nem „ha nincs ló, szamár is jó” alapon lettem anatómus. Nagy dilemma volt egyébként a kardiológiai pálya és az anatómia közötti választás. Nem bántam meg, hogy az anatómiánál maradtam, azóta is nagyon szeretem és örülök, hogy így döntöttem. Minden évben legalább három csoportot viszek, de előfordul, hogy akár négyet is. Ezenkívül 15 évig voltam magyar tanulmányi felelős, most pedig második éve német tanulmányi felelősként dolgozom, ami sok szervezéssel és adminisztrációval jár. Szóval az anatómiát ismertem, szerettem és végül is az oktatás szeretete marasztalt itt, az anatómia mellett.
Mi az intézet álláspontja az online oktatásról? Mit gondolsz, lesz olyan, ami megmarad akkor is, amikor minden visszaáll a régi kerékvágásba?
Az elv az, hogy a makroszkópos anatómia gyakorlatok lehetőleg maradjanak továbbra is kontakt formában. Ez egy jó elv, ugyanis online órákon szerintem nagyon nehéz megtanulni és megérteni, átlátni ezt a tananyagot. Online formában kevésbé tud interaktív lenni a gyakorlat, szóval remélem, hogy továbbra is megmarad ez a lehetőség, hogy a makró gyakorlatokra bejöhetnek a hallgatók. A koronavírus első hullámában már megpróbáltuk a teljes online jelenlétet, de elég nehéz volt. Nagyon-nagyon sok időt vett igénybe tanárként az órákra való készülés, de a szigorlat előtt Nektek sem lehetett egyszerű egy konzultációs hét, azaz 3 alkalom alatt összehangolni az addig csak elméletben, képekről megtanult anyagot a valósággal. Viszont van egy kis előnye is az online oktatásnak, ugyanis gyönyörű fotók és videó felvételek születtek, legtöbbször magyarázattal.
Gondolkodtunk professzionális hang- és videótechnikán hosszútávon is, azonban ez nem teljesen kivitelezhető. Egyrészt anyagilag, másrészt pedig, mert nehéz megoldani, hogy egyszerre élőben és online is jelen legyünk. Alapvetően azt tartom jónak, ha élőben, mármint kontakt módon tartjuk az előadásokat, de nem lenne rossz, mert nagy segítség a tanulásban, ha visszahallgathatóak lennének az előadások. Nagyon rövid idő alatt nagyon sokat fejlődtek az intézet dolgozói, így a technikai színvonal is. Felmértük, hogy a hallgatók szerint mi a jobb, ha bő szövegezéssel a diákra írjuk a tananyagot, vagy inkább elmondjuk, és egyértelműen az volt a válasz, hogy könnyebb megérteni és tanulni, ha hanggal magyarázzuk a diákat, úgyhogy ősztől már csak ilyen módon töltünk fel előadást.
Hogyan éled meg a koronavírus második hullámát? Mit jelent ez egy egyetemi tanárnak az időbeosztás szempontjából?
Egészen személyesen vagyok érintett a koronavírus második hullámában, ugyanis még szeptember közepén elkaptam, és végigsöpört az intézeten is. Én egy felső légúti megbetegedést tapasztaltam, valamint fáradékony voltam és elment a szag- és ízérzékelésem. Próbálunk minden intézkedést megtenni az intézetben, hogy visszafogjuk a vírus terjedését, már amennyire lehetőségünk van rá. Az online órákon nehezebb nyomon követni a hallgatók tevékenységét, például, hogy megtalálnak-e egy-egy sejtet szövettanon. A másik, ami nagyon szomorú, hogy idén nem tudtuk kinyitni az Anatómia Múzeumot, ami különösen Makroszkópos Anatómiából elég nagy segítség minden évben a hallgatóknak. A felkészülés az előadásokra és a gyakorlatokra tényleg nagyon sok idő. Különösen az előző félévben volt ez szembetűnő, amikor a makró gyakorlatok is online voltak, és amit a boncteremben egyszerűen csak megmutattam volna elölről, majd megfordítva hátulról is, azt komoly előkészítő munkát jelentett online, képekről megmutatni.
Ha érdekel mit szeret a Tanár Úr az oktatásban, nézd meg a videót!
Mint vizsgáztató még nem találkoztam Veled, de hallottam Rólad ezt is, azt is. Aki sikeres vizsgát tett, azt mondta, ez volt élete legjobb vizsgaélménye és szerencsés, hogy ilyen kedves vizsgáztatót kapott; aki kevésbé volt sikeres, annak pedig egy „kicsit” különbözött az előbbitől a véleménye. Mi a kedvenc vizsgakérdésed?
Makroszkópos anatómiából konkrét kedvenc kérdést nem tudok mondani, de szeretem megkérdezni egy-egy képlet kapcsán a szerepét, funkcióját és az egyéb összefüggéseket. Ezeket sok esetben nem várom el, hogy rögtön tudja a vizsgázóm, de ha az alapokkal tisztában van, pár további rávezető kérdés vagy információ segítségével könnyedén megoldást talál a felvetett kérdésre. Mikroszkópiából visszatérő kérdés, hogy „Hol van az adott axonnak a perikaryonja?”. Ez egy olyan kérdés, amire ha tud válaszolni a hallgató, a tanár rögtön le tudja szűrni, hogy érti-e amit megtanult, vagy csak bemagolta az anyagot. Aki ezt meg tudja válaszolni, azzal valószínűleg a beszélgetés további része is öröm lesz.
Mi az, amivel nagyon „ki lehet hozni a sodrodból” egy vizsgán?
Igyekszem nem kijönni a sodromból, sok helytelen választ tűrtem már el nagy nyugalommal. Vizsgák után, amíg nyitva volt az ebédlő, megbeszéltük a többi vizsgáztatóval a legviccesebb vagy legelvetemültebb válaszokat egy-egy kérdésre. Sok mindent hallottam már, nehéz meglepni. Zavar, amikor segítő kérdéseket sem tudok adni, mert annyira homályos a tudása a vizsgázónak. Annak tudok segíteni, aki azért tud valamennyit. A másik, ami nagyon kellemetlen, amikor utóvizsgára érkezik a hallgató, és nem tudja azt az anyagot, amelyiken előző alkalommal megbuktatták. A kartonon fel van írva nekünk, hogy mi az, ami nem ment neki az előző vizsgán. Van vizsgáztató, aki csak erre lenne kíváncsi, nem is kérdezne mást. Ha a hallgató azt sem tudja, amin előző alkalommal megbukott, akkor nincs nagyon értelme, hogy újra eljött vizsgázni.
Hogyan szeretsz kikapcsolódni?
A szabadidő kevesebb sajnos, szinte az egész nyár is munkával telt. Nagyon szeretek kerékpározni, olvasgatni és kirándulni, utazgatni. Van egy baráti társaságom, akikkel korábban végigeveztük Magyarország nagyobb folyóit (Duna, Tisza, Hernád, Sajó), még a legvadabb folyású folyót, a Rábát is. Most már ilyeneket nem nagyon csinálunk, de ilyen kirándulásokról nagyon szeretek beszámolókat olvasni és örömmel emlékszem vissza azokra az i
dőkre, amikor mi is részesei voltunk ezeknek a programoknak. Most a távolságtartás miatt kevesebbet tudunk találkozni a társasággal. Nagyon szeretem még járni az országot, felkeresni Árpád-kori templom- és várromokat. Van egy Facebook csoport is, ahova regisztráltam, ahol hasonló érdeklődésű emberek osztják meg tapasztalataikat és tippjeiket ezekkel kapcsolatban. Most, ebben az időszakokban marad az itthoni kép és videónézegetés, olvasás, filmezés. Filmekből a krimiket szeretem, sorozatokat egyébként nem nagyon nézek, nincs hozzájuk türelmem, de a Colombo-filmek összes részét láttam már és szívesen megnézem újra, ha épp megy a tévében.
+1 fun fact Altdorfer Károlyról és a német nyelvről
Már felnőtt fejjel, egy postaládába bedobott nyelviskola szórólap adta az ötletet, hogy kezdje el a német nyelv megtanulását, az utóbbi 2 évben pedig már német tanulmányi felelős lett. Korábban is tanult németet az egyetemen, de az inkább a szórakozásról szólt. Egyébként a spontán döntések nem jellemzőek Rá, de ezt azóta sem bánta meg, és szeretné továbbra is fejleszteni nyelvtudását.