Hatvannégy évvel ezelőtt hazánk akkori egyetemistái egy olyan tüntetést szerveztek, melynek következményei történelminek bizonyultak.
A műegyetemisták kezdeményezéséhez a mi hallgatóink is csatlakoztak. 23-án délután a Belső Klinikai Tömb udvarán gyülekeztek, onnan sétáltak át Budára – csatlakozva a többi tüntetőhöz – majd később a Magyar Rádióhoz, ahol a forradalom első medikus áldozatát is szedte: az V. éves Puskás Sándort érte golyótalálat. A forradalom alatt a Semmelweis Egyetem jogelődjének minden klinikája részt vett a sebesültek ellátásában – az adatok szórványosak, de vélhetően több ezer sérültet láttak el a klinikán dolgozó orvosok és ápolók, köztük forradalmárokat, civileket és szovjet katonákat egyaránt.
A forradalom leverése után a hatalom megszilárdításának egyik fő eszköze az egyetemista réteg megfélemlítése volt. Tucatjával tanácsolták el az orvosi egyetemről is a hallgatókat, közülük Tóth Ilonát, szigorló orvostanhallgatót, az 56-os megtorlások egyik szimbolikus alakját 8 hónappal a forradalom leverése után halálra ítélték és felakasztották. A novemberben meginduló nyugatra vándorlási hullám egyetemünket is súlyosan érintette: a hivatalos adatok szerint 1957 januárjára az orvosoknak több mint ötöde, a hallgatóknak pedig 11%-a emigrált az országból.
A fiatal forradalmárok sokféle motivációval, különböző világnézettel bírtak, de a függetlenségért, a szabadságért vállalták, hogy egy irányba indulnak el, az őszinte összefogás útján. Kívánom, hogy mindig olyan úton járjunk, amely megalkuvás, elnyomás és gyűlölködés helyett szolidaritással, embertársaink tiszteletével van kikövezve, hogy általa szabadokká válhassunk. 1956, az azt követő 33 év, valamint az államszocialista rendszerek nyugattal szembeni folyamatos versenyhátránya, majd pedig bukásuk máig ható tanulsága az, hogy a túlzott hatalomkoncentráció az emberi természettel ellentétes – függetlenül attól, hogy ki irányítja az adott rendszert. A véleménypluralitás likvidálása, az egyén kezdeményezőképességének elnyomása, a hatalomtól való függőségi viszony kialakítása olyan erőforrásokat iktat ki a társadalomból, amelyek nélkülözhetetlenek a modern világ komplex körülményei közti fennmaradáshoz. Az emberi természetbe oltott szabadságvágyat ideig-óráig félelemből eltitkolni lehetséges, de végleg elnyomni sohasem – ezért is dőlt össze a komplett keleti blokk egyik pillanatról a másikra 30 évvel ezelőtt.
Ma már tudjuk, hogy a hidegháború törékeny egyensúlyát egyik nyugati ország sem merte próbára tenni, így Magyarország egyedül maradt forradalmában. De hiszem, hogy a forradalmárok nem harcoltak hiába, hiszen szabadságvágyuk és a forradalom ránk hagyott tanulságai ma is tiszteletet parancsolnak számukra. A történelem ugyanis mindig azokat igazolja, akik a szabadság oldalára állnak.
Emlékezzünk együtt a forradalom hőseire!
Történelmi források: Magyar Nemzeti Levéltár, Semmelweis Egyetem Központi Levéltár
Tripolszky Bálint
elnök
Hallgatói Önkormányzat
