Szerkesztő: Bogner Luca
Ami napjainkban, a modern orvoslás korában már evidencia, azt néhány száz éve, vagy akár csak néhány évtizede nem is sejtették a hajdani orvosok. Az orvoslás múltjára visszatekintve találkozunk fontos mérföldkövekkel; felfedezésekkel, amelyek nélkül a modern orvoslás nem létezhetne.
Az orvoslás fejlődése során azonban sok tévhit is született, melyek akár több ezer évig is elfogadottak voltak. Cikkünkben ezen orvosi tévhitek közül mutatunk be néhányat.
A négy testnedv elmélete
Az ókorból származó elmélet szerint az emberek négy alapvető testnedvvel rendelkeznek; ezek a vér, a nyálka, valamint a sárga és fekete epe. Úgy gondolták, a négy testnedv egymáshoz viszonyított aránya határozza meg a temperamentumot; a lobbanékony (szangvinikus) személyekről úgy tartották, több vérrel rendelkeznek másoknál, míg a közömbös emberekben a nyálkáról (=phlegma) vélték, hogy túlsúlyban van. A melankolikus, visszahúzódó személyekről azt gondolták, hogy a fekete epe a meghatározó testnedvük, míg a sárga epe túlsúlya az elmélet szerint kolerikus, tehát lobbanékony, és nehezen megnyugvó személyekre jellemző.
A betegségek kialakulását ezen folyadékok megfelelő arányának felborulásával magyarázták.
A gyógyításban a hangsúlyt a testnedvek egyensúlyának visszaállítására helyezték, így a gyakori kezelések között szerepelt a hánytatás és az érvágás. Ekkoriban az orvosok felé elvárás volt, hogy a kezelés látványos legyen. Ha a betegnek hasmenése lett, hányt vagy vérzett, a terápia szemmel láthatóan hatásosnak bizonyult.
Érvágás
A „romlott” testnedvek eltávolításának egyik módszere az érvágás volt. Már az ókori Egyiptomban is gyakran használták ezt a „gyógymódot”, ami meglepő módon hosszú évszázadokig rendkívül népszerű eljárás maradt; még a XIX. század elején is alkalmazták. A módszer talán leghíresebb áldozata George Washington, akin orvosai a gyógyulás reményében többször is érvágást végeztek, így halálát nagy valószínűséggel hipovolémiás sokk okozta.
Higany, mint gyógyszer
A szifilisz a XV. században jelent meg Európában, kezelésére az ezt követő évszázadokban különböző módszerek születtek. Gyakran növényi főzeteket használtak, méregtelenítő hatást remélve. A XX. századot megelőző időszakban a kezelés nagyrészben a higanyra épült. A higanyt tisztán, és kalomel formájában is széleskörben alkalmazták. Először kiütésekre dörzsölték, később elterjedtek a higanyos gőzfürdők is. Utóbbit még hatékonyabbnak tartották, mivel elősegítette az izzadást, amit a mérgek kiürülésével asszociáltak. Ezek a kezelések gyakran hónapokig, vagy akár évekig is tarthattak, sok esetben végül azonban nem a szifilisz, hanem a higanymérgezés okozta a betegek halálát. A páciensek haláluk előtt a szifilisz tünetei mellett a higanymérgezés okozta foghullás, fekélyek és idegrendszeri károsodás miatt is szenvedtek.
Radioaktív kozmetikumok
A XX. század elején a rádium felfedezését követően rengeteg radioaktív terméket dobtak piacra, melyek hatalmas népszerűségnek örvendtek. Elterjedt többek között a radioaktív víz, valamint a reuma ellen használt rádiumot tartalmazó medál is. A rádiumot sok különböző betegség kezelésére használták; impotencia, atherosclerosis, anaemia, vagy akár hajhullás esetében. A szépségiparban is megjelentek a radioaktív termékek, több cég kezdett forgalmazni rádiumot tartalmazó bőrápolási termékeket. Arckrémek, rúzsok, púderek és fogkrémek is készültek rádium felhasználásával. A rádiumos arckrémek a forgalmazók szerint rengeteg jótékony hatással rendelkeztek; anti-aging, bőrfeszesítés, valamint pattanások ellen is hatékonynak tartották a termékeket; egyszóval igazán sugárzó arcbőrt ígértek a vásárlóknak.
További egészséggel kapcsolatos tévhitekért persze nem kell több száz évet visszautaznunk az időben, hiszen napjainkban is rengeteggel találkozhatunk, elég, ha például az oltásellenes mozgalomra gondolunk. A digitalizáció korában persze nagyon nehéz megfékezni a hasonló tévhitek terjedését. Megbízható orvosi honlapokkal és megfelelő betegtájékoztatással talán megfékezhető az egészségügyi álhírek széleskörű elterjedése.