Szerkesztő: Börzsönyi Eszter
Mai modern szemmel azt hihetnénk az orvoslás és a művészet nagyon távol áll egymástól, ha azonban a mélyére ásunk a dolgoknak, könnyen feltűnik, hogy ez bizony nem így van. Rengeteg műalkotás született az elmúlt évszázadok alatt az orvostudomány által inspirálva, festmények, rajzok, szobrok, dalok, regények. Én a képzőművészeti ágakon belül a festészet és a grafika világában kerestem a témához kapcsolódóan műveket.
Menjünk vissza az időben, egészen az ókori Egyiptomig, hiszen már itt találhatunk a régészeti leletek között a gyógyításhoz köthető motívumokat. A korában nagyon fejlettnek számított az egyiptomi orvoslás, az orvosok papok is voltak egyben, mert azt gondolták az orvoslás isteni tudomány, ezért templomokban művelték. Ennek okán az orvosok nagy tiszteletnek örvendtek a nép körében. Feladatuk komolyságát az Ebers-papirusz is alátámasztja, amely a gyógyítás és a gyógyszerek elkészítésének foglalata volt, elején pedig ez szerepelt: „Kezdődik az ember minden testrésze számára való orvosságok elkészítéséről szóló könyv. Heliopoliszból jövök, Het-aatnak, a védelem urának, az örökkévalóság és menedék királyának papjaival. Szaiszból eredek az anyaistennőkkel, akik nekem védelmemre vannak. Szavakat sugalmazott nekem a mindenség ura, hogy minden istenség szenvedését és mindenféle halálos bajt elűzzek …” Az ikonográfia volt koruk elterjedt ábrázolási módja, nagyon kifejezően tudta megjeleníteni az élet történéseit, például az alábbi képen egy gyermek születését ábrázolták:
Fontosnak érzem még megemlíteni, hogy Egyiptomtól nem messze találták meg az első név szerint ismert női orvos Meritptah sírját, aki i. e. 2700 körül élt, az orvosok elöljárójaként emlékeznek meg róla.
Ugorjunk egyet az időben és látogassunk el a Középkorba, hiszen ez az időszak bővelkedik alkotásokban. Leonardo da Vinci neve mindenkinek ismerősen csenghet, nem hiába emlegetjük sokszor az itáliai polihisztort. Őt leginkább az emberi test anatómiai felépítése ihlette meg, nem kételkedem, hogy sokan hallottak anatómiai rajzairól, amik akár atlaszokba is készülhettek volna. Ábrázolásain szerepeltek fel- és alkarizmok, kéz, gerinc, egy anyaméhben lévő gyermek, és persze a szív, amin a vér áramlási irányairól is írt apró jegyzetekben, amik tükörírással készültek. Mindezeket figyelembe véve nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy ezek a rajzok törvénytelenül készültek, hiszen az 1500-as években súlyos bűntett volt a boncolás, de da Vinci csak boncolásokon való részvétellel tudta ilyen élethűen megjeleníteni az emberi test apró részleteit.
A 17. századra azonban jócskán megváltozott az emberek hozzáállása, az anatómiai előadások nyilvános rendezvényekké váltak, ezeken orvosok, orvostanhallgatók és az érdeklődők is részt vehettek. Rembrandt, holland festőművész is ellátogatott egy ilyen nyilvános boncolásra Amszterdamba, 1632 január 31-én, amit dr. Nicolaes Tulp tartott, és egy festményt is készített róla. Évente egy alkalom volt engedélyezve, ahol bűnözőket vizsgálhattak meg a nép szeme láttára. A művészt a festmény elkészítésére az amszterdami sebészek céhe kérte fel. A képen látható minden személy honoráriumot fizetett Rembrandtnak, megköszönve ezzel, hogy szerepelhettek az alkotáson.
Természetesen akadt olyan festő is, aki már egyes betegségeknek a tüneteit is ábrázolta művein, ki szándékosan, ki csak véletlenül. Sandro Botticelli „Az ifjú arcképe” nevű festményén arthritisnek tűnő elváltozások láthatók egyesek szerint. Noha mindez spekuláció, lehet valóság alapja, hiszen a kéz ízületeinek duzzanata utalhat a gyulladásra, de ha az egyszerűbb meglátást részesítjük előnyben, azt is gondolhatjuk, csupán a festő stílusa volt az ilyen típusú ábrázolás.
Természetesen még nagyon sok példát lehetne hozni, akár annyit, hogy sosem érnénk a végére. A művészet és az orvostudomány kapcsolata korokon átível és még sok más művészt is meg fog ihletni a jövőben, hiszen az emberi test szépsége, és a benne zajló folyamatok sokszínűsége örökre foglalkoztatni fogja az embereket.