Pár évvel ezelőtt a tárgyfelvétel során megpillantottam a választható kurzusok között a ’Tudomány és művészet kórélettana” tárgyat. A „szerda esti boldog órákon” Rosivall professzor úr olyan különleges kutatókat, előadókat hívott meg az előadásokra, akik munkássága túlmutat egy egyszerű tudományos felfedezésénél. Átfogó multidiszciplináris és érdekes témák kerültek terítékre. Ahogy Rosivall professzor mondta: „talán egyre kevesebb az, aki a kutatás öröméért alkot”, én úgy gondolom viszont, hogy talán itt találkozhattunk velük.
Ennek keretében az egyik előadáson Noszticzius Zoltán professzor úr volt a meghívott vendég, aki a BME Fizika Tanszékének professzor emeritusa. Megismertette velünk a már több mint 10 éves kutatásának sikeres eredményét a Solumiumot, mely azért is meglepő, mert hatóanyaga egy, a már 1811-ben is ismert (Sir Humphry Davy által felfedezett) molekula, nevezetesen a klór-dioxid, amely a vízben jól oldódó, sárga színű, a klórhoz hasonló szagú gáz. A hatóanyag másik különlegessége, hogy egy szabadgyökről van szó, mégsem jellemző rá a nagy reakcióképesség. Az élő szervezetekben – így a baktériumokban is – csupán négy aminosavval: a ciszteinnel, tirozinnal, triptofánnal, és metioninnal reagál, és utána, mint gáz, gyorsan elillan. Pontosan ebben a kettős tulajdonságban van a hatóanyag csodája: mivel a négy aminosav minden szerves élőlényben megtalálható, ezért bármilyen élő mikroorganizmust képes elpusztítani (sőt még a vírusokat is képes inaktiválni!). Viszont, mivel gyorsan elillan, a nagyobb méretű élőlényekbe már nincsen ideje behatolni, ezeket így „nem bántja”. Ezt nevezte a professzor úr a méretszelektivitás elvének, és ebben alapvetően különbözik más antimikrobiális szerek (például az antibiotikumok) kémiai szelektivitásától. Ebből a tulajdonságból adódik, hogy csak a szervezet vagy a testüregek felületén lévő mikrobák elpusztítására, vagyis felületi fertőtlenítésre használható; szisztémás fertőzésekre viszont nem, mert a szervezet belsejébe behatolni, és ott hatást kifejteni nem képes. Azonban ez ugyanakkor előny is, mivel így káros hatása sem lehet a szernek.
Sz.: Mi inspirálta egy ilyen fertőtlenítőszerrel kapcsolatos kutatásban, hogy indult a kutatás?
N. Z.: Korábbi kutatásaimban oszcillációs reakciókkal foglalkoztam, és ennek kapcsán használtam klór-dioxidot. Ekkor azonban még nem tudtam, hogy a világ leghatékonyabb (bár nem a legerősebb, mert az az ózon) fertőtlenítőszerét tartom a kezemben. A klór-dioxiddal való mélyebb kutatásban egy néhai vállalkozó barátom inspirált, aki ezt mondta: „Te Zoli találj már fel valamit…!” mégis mit? – kértem valami iránymutatást tőle – mire azt javasolta, hogy egy igazán hatékony, mégis könnyen kezelhető és veszélytelen fertőtlenítőszer nagyon jól jönne, mert az nincs. Ennek hatására 2004-ben elkezdtem a kutatást, és az irodalmi előtanulmányaimból jöttem rá, hogy a klór-dioxid jó kiindulópont – csak nagyon tisztán („hipertisztán”) kellene előállítani. Felfedeztük, hogy a klór-dioxid gyorsan és szelektíven permeál (áthatol) szilikongumi membránokon, és így hipertiszta klór-dioxid oldat állítható elő. Ezt az eljárást mint találmányt, 2006-ban nyújtottuk be. (A európai szabadalmi oltalmat ezt követően több éves eljárás során 2012-ben ítélték oda.) A Solumium oldatokat 2008-ban bőr- és nyálkahártya-fertőtlenítőszerként engedélyezte az OTH, majd az európai jogszabályok változását követve, 2016-ban az OGYÉI Orvostechnikai Főosztáya mint orvostechnikai eszközöket regisztrálta ezeket. Fontos megjegyezni, hogy a Solumium éppen azon tulajdonsága miatt minősül orvostechnikai eszköznek, hogy nem hatol be az emberi szövetekbe (igy definíció szerint nem minősül gyógyszernek).
2007-ben kerültem kapcsolatba Rosivall Lászlóval, aki nagy segítséget nyújtott a molekula orvosi alkalmazási területeinek felderítésében. Az orvosi alkalmazásoknál igen fontos pl. az, hogy a klór-dioxid, az ózonnal szemben, nagyon hatásos a biofilmek hatástalanításában is. A fertőző betegségek zömét pedig éppen ilyen biofilmek okozzák.
(A szerkesztő megjegyzése: ennek gyümölcse a 2013-ban megjelent közös cikkük a professzor uraknak a klór-dioxid méretszelektivitású hatásáról, melyre mindketten kellemesen gondolnak vissza, mert az az együtt gondolkodás szép és hasznos eredménye. A cikk ide kattintva elérhető.)
Sz.: Egy régóta ismert molekuláról van szó, sok tudós letett ennek sikeres hasznosításáról. Honnan jött az ötlet, hogy mégis foglalkozzon ezen molekula lehetőségeinek mélyebb kiaknázásával?
N. Z.: A molekula 1811-óta ismert, bár akkor nem tulajdonítottak neki akkora figyelmet. Később, az 1800-as évek végén német vegyészek ismerték fel fertőtlenítő hatását, de további kutatásokat nem végeztek. Végül akkor vált aktuálissá a használata, amikor rájöttek, hogy olyan közhálózati ivóvizek fertőtlenítésére is használható ez az anyag, ahol a klór használata kontraindikált volt, például az USA-ban, Niagara Falls városkában (a vízesés mellett), ahol fenoltartalmú a víz; vagy Brüsszelben, ahol a klór a vízben lévő szerves anyagokkal reakcióba lépve toxikus végtermékeket képezne – ezzel szemben a klór-dioxid ezekkel nem lép reakcióba. Ilyen téren való alkalmazása azóta egyre elterjedtebb, ám emberi fertőzések kezelésére csak most vált alkalmassá.
Sz.: Hogy jutott eszébe, hogy pont egy ilyen banális eszközt alkalmazzanak a tisztaság előállítására, mint a szilikongumi (amit hólyagkatéterezésnél is alkalmaznak)?
N. Z.: Természetesen volt előzménye, nem véletlenszerűen jött az ötlet. Korábban sokat foglalkoztunk azzal, hogy bizonyos polimer műanyagokon hogyan képesek a gázok áthatolni. Ezek a polimerek, bár szilárdnak tűnnek, lokálisan mégis folyadék jellegűek. Amikor a polimer molekulákat kémiai keresztkötések kötik össze, akkor az anyag megszilárdul. Ha azonban ezek a kötések egymástól elég távol vannak, akkor a polimer szegmensek lokálisan úgy tudnak mozogni, mint egy keresztkötés nélküli folyékony polimerben, és így diffúzió által képesek a kis molekulákat átengedni. A klór-dioxid sok szilárd polimeren képes áthatolni (permeálni), miközben ezeken a szerves fázisokon a vízoldható szervetlen anyagok nem tudnak átmenni, mert nem oldódnak a szerves fázisban. Amikor tehát a klór-dioxidot vízoldható szervetlen reagensekkel (pl. sósavval) gyártjuk, akkor a szilikon gumin ezek a reagensek nem, csak a ClO2 tud áthatolni. A szilikongumit azért választottuk, mert ennek az anyagnak különlegesen nagy az áteresztő képessége (a permeabilitása) a klór-dioxidra. Ha most ezt a permeált klór-dioxidot desztillált vízbe vezetjük, akkor a ClO2 hipertiszta oldatát nyerjük. Ez a tisztaság adja az igazi felfedezést, mellyel megnyílt a lehetőség a gyógyászati alkalmazásra.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy miután a ClO2 más szerves fázisokban is jól oldódik, ezért a sejtek membránján, azok lipidfázisán is képes áthatolni. E tulajdonság révén a ClO2 képes behatolni a mikroorganizmusokba, és elpusztítani azokat.
(A szerkesztő megjegyzése: hipertiszta az oldat, ha a vízen kívül csak az adott molekulát tartalmazza, de semmilyen más kiindulási anyagot vagy köztiterméket (pl. sósavat) nem.)
Sz.: Milyen alkalmazhatósága van a jelenlegi orvosi vagy egyéb körülmények között?
N. Z.-R. L.: Mind a víz, mind a gázfázisban való oldhatósága adta a lehetőséget a fogászati alkalmazásban: főleg gyökérkezeléseknél, mert ennek köszönhetően, a hypoval ellentétben (jelenlegi gold standard eljárás a gyökérkezelésben), képes behatolni a dentintubulusokba is, ahova a folyadékfázis képtelen lenne bejutni. (Ezek 5 μm-es járatok, ahol egy 1 μm-es mikroba egyszerűen elfér.) A Semmelweis Egyetem klinikáján a fogorvosok jelentős része már ezt használja a gyökérkezelés fertőtlenítésére. Akik használták, mind pozitívan nyilatkoztak róla. Mindemellett a hétköznapi életben történő felhasználása sem elhanyagolható, hiszen bármilyen felületi fertőzés ellen hatásos külsőleg (pl.: sebek, vagy gombás megbetegedések), éppen úgy, mint szájfertőzések (afta, herpesz, ínygyulladás) kezelésére. Mivel a ClO2 a szilikongumi katéterek anyagán is jól áthatol, ennek alapján előkészítés alatt áll a hólyagfertőzések elleni alkalmazás is.
Sz.: Polgári alkalmazhatósága érdekében patikákban megrendelhető-kapható. Elismertségét igazolja, hogy 2 éve a Solumium megkapta a svéd Gran Prize díjat is.
N. Z.-R. L.: Távlati alkalmazási lehetőségek: amennyiben sikerül széles körben elterjeszteni (mind emberi, mind állati alkalmazásban), akkor hosszú távon nagymértékben visszaszorulnának a sok veszéllyel járó profilaktikus antibiotikumos kezelések, ily módon csökkentve az antibiotikum-rezisztencia kiváltó okát. Ennek köszönhetően csökkennének, akár el is tűnhetnének a multirezisztens baktériumok (MRSA, VRSA, MACI stb.), és így újra hatásosabbá válnának szisztémás kezelésekre adott antibiotikumok. A kórházi fertőzések is drasztikusan csökkennének.
R. L.: A klór-dioxid felhasználásának rengeteg lehetőségét látom. Mint nefrológus, például a dializáló membránok, -gépek fertőtlenítésében. Olyan anyagról van szó, amit később nem kell eltávolítani a rendszerből, mert mint gáz, magától elszáll. Alkalmas lehet továbbá akár peritonitis kezelésére peritonealis dialysis használatakor, vagy más hasonló körülmények között. Már sok területen történt kipróbálás. Berencsi professzor úr annak idején a mikrobiológiai kutatásoknál a munka utáni fertőtlenítésre használta nagy örömmel, mert így megúszta a formaldehid kellemetlenségeit. Sikeresen használták a traumatológusok és urológusok roncsolt sebek, cystitisek, bőrfelszíni fertőzések kezelésére is. Természetesen a fogászati alkalmazás az egyik legjelentősebb. A távlati lehetőségeket tekintve úgy gondolom, hogy eljön az idő, amikor mindenki zsebében ott lesz majd, mint a fertőtlenítésre használandó elsődleges szer. De a harcászatban is létjogosultságot nyerhetne az alkalmazása, mint egy biológiai fegyver (az anthrax spórák) ellenszere. Nagy reményeket fűzök a hatóanyag széleskörű elterjedéséhez, mint ahogy azt a fentebbi példák mutatják. Hiszem, hogy itt olyan jellegű felfedezésről van szó, mint amilyen a múlt században Bíró golyóstolla volt, de remélem, hogy nekünk nem kell több, mint 50 évet várni az elterjedésre.
Sz.: Fontosnak tartja, hogy az orvos-medikus társadalomban több figyelmet kapjon ez a kutatás?
R.L.: A kurzus célja mindenképp a legfrissebb, -érdekesebb és -fontosabb, minőségi kutatások, illetve azok kórélettani vonatkozásainak bemutatása a hallgatók számára, melynek célja a kurrikulum kiegészítése az aktuális felfedezésekkel és a művészetekkel. Hiszen az orvoslás egyfajta kultúra közvetítés, melyhez nem elég csupán a kötelező tantárgyak elsajátításáról szól. Ennél több kell!
Rosivall professzor szívügyének tartja a tudomány és a tudományos szemlélet, illetve a nyitott, befogadó viselkedés széles körű terjesztését, mindezt öntevékenyen, anyagi javaktól mentesen szervezi, mert a tudományt és a kutatást szentségnek tekinti (nem vallási értelemben). Mindezek fényében kijelenthetjük, hogy a professzor urak fontosnak tartják ezen, illetve ehhez hasonló új felfedezések megismertetését a hallgatóság számára. Reméljük, ez a cikk megfelelő teret ad e kívánalomnak.