Ülsz a metrón fáradtan egy végtelenül hosszú egyetemi nap után és akkor egyszer csak megszólal a Poker Face Lady Gagatól a fejedben. Lehet segít egy másik szám meghallgatása, de a nap végén úgyis azzal a sorral alszol el, miszerint „ P-p-p-poker face, p-p-p-poker face”.
Ez a dallamtapadás, angolul earworm. A jelenség neve a német „Ohrwurm” szóból származik, először ugyanis a németek nevezték meg. Az angolok hívják még „stuck song syndrome-nak”, illetve tudományos megnevezése az „Involuntary Musical Imagery”, ami magyarra fordítva nagyjából azt jelenti, hogy akaratlan zenei ábra.
De mi rejlik a folyamat mögött?
Banális dolognak tűnhet ez a dallamtapadás, de nem tudnak vele mit kezdeni a tudósok: egyelőre egy nem teljesen tisztázott agyi folyamatként emlegetik. A téma egyik leghíresebb kutatója Vicky Williamson, aki a University of Sheffield zenepszichológusaként csapatával a BBC rádió hallgatóinak körében végzett egy felmérést. Közel 3000 ember tapasztalatát gyűjtötték össze, nem csak azzal kapcsolatban, hogy milyen számok ragadnak meg gyakran az emberek fejében (ez egyébként elég szerteágazó, az 1000. beszámoló környékén is csak pár olyan szám volt, ami ismétlődött), de a dallamtapadást megelőző tevékenységeket is felderítették. A folyamat valószínűleg egy fáradtabb, kevésbé fókuszált állapotunkban jelenhet meg, amikor az agyban az úgynevezett spontán kogníció aktiválódik. Ez történik akkor is, amikor például a semmiből eszünkbe jut egy rég nem látott barátunk. Természetesen attól is kialakulhat dallamtapadás, ha egy számot sokszor meghallgattál, vagy nemrég koncerten jártál és még friss élményként tudod felidézni.
Létezik erre bármilyen szervi magyarázat?
David Kraemer, a New Hampshire-i Dartmouth Főiskola kutatója ennek szeretett volna utánanézni. Egy fMRI segítségével vizsgálták az agyműködést miközben egy zeneszámot (a Rolling Stones Satisfaction című számát) játszották, 2-5 másodperces szüneteket iktatva a számba. Meglepődtek, mikor azt vették észre, hogy az alanyok elsődleges és másodlagos hallókérge is aktiválódott, úgymond „befoltozva” a szünetek alatti csöndet.
Mitől lesz egy dallam olyan tapadós?
A fent említett felmérésből azt is próbálták a kutatók kideríteni, hogy van-e közös vonás a hallgatók által említett zeneszámokban. És igen, van! A dallamtapadás során nem egy egész számot hallgatunk újra és újra a fejünkben. Általában 15-30 másodpercnyi részletet és többnyire olyan számokat választunk, amik pörgősek, váratlanul jönnek bennük a hajlítások, illetve a magas-mély hangok hirtelen váltakoznak. Erre egy tökéletes példa a „Moves Like Jagger” a Maroon 5-tól.(1)
A legfontosabb: mit lehet ellene tenni?
Ha te is átéled sokszor a dallamtapadást, ne aggódj: nem vagy egyedül. Az emberek 92%-a tapasztal heti rendszerességgel hasonló folyamatot. Bár a többséget nem zavarja, mégis sokan sokféle módszerrel próbálkoztak már, hogy megállítsák a koncertet a fejükben. Az egyik új, beváltnak tartott mód a rágózás. A megoldás az anatómiában keresendő: a rágózással pont azokat a területeket foglaljuk le, amik részt vesznek a hangképzésben, ezáltal az agyat becsapjuk. Szintén verbális vagy muzikális jellegű megoldás az, ha egy másik számot hallgatunk meg, vagy hangszeren kezdünk játszani. A kevésbé koncentrált hangulatban kialakult dallamtapadás elleni legjobb fegyver, ha elkezdünk koncentrálni: válaszolj az üzeneteidre, az emailekre, vagy tervezd meg a másnapi feladataidat. A legkézenfekvőbb megoldás azonban az, ha engedünk a kísértésnek és meghallgatjuk azt a számot elejétől végéig.(2)