Múlt heti cikkünkben a koffein beviteli forrásokat vettük végig. A sok lehetőség közül azonban a legnemesebb, nem meglepő módon a kávé. Nem csoda, hiszen fogyasztása régmúlt korokra tekint vissza, mondhatni a legősibb élénkítőszerek egyike. Ennek kultúrtörténetébe kalauzolunk el most, kedves olvasó.
Mégis mi a jelentősége egy egyszerű, a köztudatban keserű (bár alapvetően nem az, minősége válogatja, és a kávészem csersavtartalma) italnak? A válasz egyszerű: élénkítő hatásának köszönhetően additive hozzájárult az elme kibontakozásához, s hol máshol születhettek volna a szépirodalom legszebb művei, mint 1-1 ilyen felfokozott hangulatú, ihletteljes kávéházban. Bizony a reformkor óta a magyar költészet törzsvendége a kávéházaknak. Már akkor igazi közösségformáló ereje volt az italnak: a jobb koncentráló képesség miatt élénkebb és mélyebb beszélgetések, és ötletek születtek egy-egy ilyen kávéházban.
Nem is kell olyan messze mennünk: ott van például a New York kávéház. A legenda szerint Kosztoányi Dezső és Molnár Ferenc is szeretettel járt ide, Móriczról nem is beszélve, aki néha napján a kávéház feletti emeleten lakott. A Nyugatosok irodalmi körének is ez volt a törzshelye. Ezen költők történetének állít emléket a múlt héten bemutatott búvár miniszobor is.
Persze nem ért véget az irodalmi séta, van még két emblematikus kávéháza a városnak: a pesti belvárosban Ady törzshelye a Centrál kávéház a Ferenciek tere közelében, Karinthyé a ma is a budai Bartók Béla úton található Hadik volt. Bónuszként még egy belvárosi kultúrkávézó: a Gerlóczy az egykori Pilvax helyétől nem messze. Sajnos a márciusi ifjak emblematikus gyűléspontja átalakult, ma ír kocsmaként üzemel. A nosztalgiázni vágyók természetesen a hely értékének megfelelő felárért cserébe átélhetik a régi idők emlékeit a fentebb említett helyeken. Node a múlt után térjünk a jelenre, hiszen ahogy a kávékultúra, úgy az elvárások is megváltoztak az elmúlt évszázadokban.
A mai specialty kávézókat gyakran illetik az újhullámos jelzővel, de honnan is ez az elnevezés? Elöljáróban: Amerikából ered a nomenklatúra!
Az első „hullám” az olasz kávékultúra Amerikába áramlása volt az 1950-es években, és mivel a kávéforradalom három generációja őket érintette – a világon is ez a nevezéktan terjedt el. Nem meglepő hiszen „odaát csak a hígabb, lazább jellegű hosszú kávé volt ismert – innen is ered másik gyakran használt elnevezése: „Americano”. Igazi felvillanyozó hatása volt, mikor megismerkedtek a kávé sűrűbb intenzívebb formájával az olasz Espressoval, és akkor a legsűrűbb Ristrettorólmég nem is beszéltünk (utóbbi az espresso első sűrűbb felének mondható, póriasan szólva). Az olasz kávékultúrában nagy divatja volt a különböző tájakról származó kávészemek vegyítésének, azaz a „blend” eljárásnak. Ezzel a logikával ment szembe a második hullám:
Az 1970-es években törtek elő a minőségi igények kiszolgálásának érdekében a nagy kávézó láncok. Ezek mottója a minőségi tiszta forrásból származó anyagbeszerzés, és így a tiszta nedű előállítása volt. Talán ez a hatás volt az első, amikor a kávé kezdett igazi kultúrcikké válni – már nem csupán a bolt polcáról levett egyszerű szemes termék volt, annál sokkal több: minőségi élvezeti cikk. Az akkoriban előretörő multik manapság is nagy népszerűségnek örvendenek – a Starbucks és Costa üzletláncokról van szó. Ezek az első hullámhoz képest szignifikáns fejlődést mutattak; sőt az új ízkombinációkkal is igyekeznek versenyt tartani a legújabb 2002 környékén kialakult még finomabb elvekre támaszkodó Specialty kávézókkal, avagy a 3. hullám tagjaival.
Ez a 3. hullám, amit hazánkban csak újhullámos kávéként aposztrofálnak, idehaza 2010 körül vált elterjedté. Olyan új fajtákat hozott be a tej használatával, mint a Cortado (espresso kevés habosított tejjel), Flat white (a cortado analógiájára a dupla espresso tejes verziója), valamint a fekete hosszú kávé pártiaknak a Brew- filterkávézás, vagy a V60. Felmerülhet a kérdés: de miben is nyújt újat, és hova lehet még fokozni a Starbucks minőségét? Az igényesség mindenhol kezd elterjedni! A borfogyasztás Európában évszázados hagyományokra tekint vissza, ott a borlovagok – más néven somelie-k – feleltek a megfelelő minőségért. Az újhullámos kávékkal egyidőben, mégis sokkal egyértelműbben törtek elő a konzumer kocsmákból a kézműves sörök– talán utóbbihoz lehetne hasonlítani a specialty kávét is– „jót s jól, ebben áll a nagy titok”.
Most, hogy képbe kerültünk a kávé kultúrtörténetével, nem maradt más hátra, hogy a téli hideg és a vizsgák ellen felkészüljünk: a jövő héten az orvos és gyógyszerészhallgatók, majd a FOK- és ETK-hallgatók lehetséges törzshelyeit mutatjuk be – tuti tippekkel megfűszerezve!