Nem akarok túlságosan negatív hangot megütni, de…
Megegyezhetünk abban, hogy nem túl jó?
Bocsánat, rögtön a konklúzióra ugrottam.
Először is, gondoljuk csak át, hány magyar könyvet is olvastunk a témában. Nem nyilatkozom mindenki helyett, de én egy kezemen meg tudnám számolni a végeredményt, és részemről ez biztos, hogy nem szándékosságból fakad. Magyarországon sajnos a melegség – nem is beszélve az egyéb szexuális irányultságokról – még mindig kifejezetten tabutémának számít, és addig nem is lesz másként, míg ennyire leválasztjuk a mindennapi életről. Persze, nem is kérdés, a könyvkiadóknak is kell pénz kenyérre: nehezebben adnak ki olyan témájú művet, ami kétségessé teszi a belőle származó profitot. Ennek ellenére, végülis, lehet találni jó magyar könyvet a témában, de ezek száma, mint tenger fenekén fehér hollóé: nagyon lassan őrölnek az elfogadás malmai. Így a magyar könyvek terén egyelőre ördögi körbe kerültünk, amit csak a kicsit (ám közel sem teljesen) felengedett szemléletű külföldi sorozatok, könyvek és pár magyar szerző hozzáállása javít, és amin a magyar Coca-Cola reklám elleni propaganda csak ront. Emellett érthető, miért nincsenek a kiadók kísérletező kedvükben.
LMBTQ+ karakterekkel – főleg a könnyűirodalomban – a történet peremére szorulva találkozhatunk, olyan sztereotip szerepkörben, mint a meleg legjobb barát, vagy a lázadó leszbikus mellékszál. Legfőbb jellemzőjük, hogy általában közel nem adnak hozzá a fő cselekményhez semmit sem, maximum a főszereplő jellemét színesítik; de ez persze minden mellékszereplőre igaz. Vannak a főszereplőnek barátai, szülei vagy ellenségei, akik előremozdítják a cselekményt. Ugyanakkor vannak könyvek, ahol ezek a barátok, a családtagok és az ellenségek kapták a főszerepet. Ellenben úgy tűnik, bizonyos karakterjegyek megkövetelik a mellékszereplő rangot. A melegség ide tartozna? Vagy kevésbé lesz valaki főszerep materiál, csak mert máshogy öltözik, máshoz vonzódik, mint a többség? Nem hiszem. Nem hihetem.
De ne süllyedjünk el a rossz példák mocsarában. Igenis vannak könyvek, sőt, JÓ könyvek, amik ezt a kaput már résnyire kinyitották.
Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán
A történet Alex, Patrik és Lilla, három tinédzser életét követi. Annyiban érezhető némi “Szólíts a nevemen”-átütés, hogy szintén egy fiatal fiú első szerelmét írja le, viszont itt három szereplő szemén át kapunk három teljes és egész történetet, nem pedig egy karakter vehemens felébredését követjük végig. A szerelmi szálak mellett több minden is megjelenik: továbbtanulás pánik, birtoklási vágy, szülői hozzáállás a homoszexualitáshoz, családtag elvesztésének feldolgozása, bármi, ami a szokásos drámába belefér, sőt, amit a műfaj megkövetel. Csak épp a szereplők nem mind heterók.
Bálint Erika: Adj esélyt!
A történet két idősíkon játszódik: a jelenben, illetve 13 évvel ezelőtt. Ami nem rossz húzás, mert gondoljunk csak bele, hol is tartott az LMBTQ+ mozgalom 13 évvel ezelőtt? (Valahol Európában. Se.) Ráadásul, a szereplőink már mindkét idősíkon felnőttek. Itt nem (csak) a szülői elfogadásról, vagy az osztálytársak véleményéről van szó, hanem a társadalom elkapott tekintetéről és az emberek nyilvánosan alig hallható, de otthon kikiabált ítéleteiről.
Szóval, ha elgondolkodtató, de gördülékeny könyveket szeretnél olvasni a témában, ezeket ajánlom. Még pár könyvet (pl.: Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz, Krausz Emma: Osztálykép, Róbert Katalin: Kezdjetek el élni!), amik biztos jók, de nem tudom őket elolvasni, mert egyszerűen nem találkozom velük a könyvtárban…
Dühösnek tűntem? Sajnálom, nem vagyok az. Optimista vagyok! A tény, hogy eddig igen szerény mennyiségű könyv született a témában, csak azt mutatja, hogy ennél előbb-utóbb több lesz. Azért félreértés ne essék: eszemben sincs követelni, hogy akkor mostantól minden klasszikust távolítsanak el a könyvespolcokról, és a szivárvány minden színével töltsék fel az űrt; csak azt remélem, hogy ez mind itthon, mind nemzetközileg megszűnik tabutéma lenni. Ne kelljen végigkutatnia a fél könyvtárat annak, aki LMBTQ+ témában szeretne olvasni.