A házasság sosem vágható el teljesen a válással, ugyanis a korábbi közös emlékek, összekötő elemek továbbra is az elvált felekkel maradnak, főként, ha gyerekek is születtek. Ez egy lelkileg megterhelő folyamat, ami a család egészére kihat: két összefonódott család válik szét egymástól. Hogy élik meg a gyermekek a válás folyamatát és következményeit? Hogyan ismerheti fel a gyermek viselkedésében való változást a gyermekorvos, védőnő, iskolapszichológus?
A gyerekeknek elszakadást jelent a válás. Úgy érezhetik, elválasztják őket szeretetük tárgyától, amelytől nem akarnak elfordulni, szükségük van rá további fejlődésükhöz. A felnőttek számára a válás, optimista felfogással, életük újjászervezésének kezdete lehet, a gyerekek számára viszont a kínzó apa- vagy anyahiány kezdete. A gyerekek a válási krízisben nem akarnak és nem is képesek leválni a másik szülőtől.
Pszichológiai vizsgálatok nem igazolják azt a feltételezést, hogy az egyik szülő kilépése a családból szükségszerűen devianciával fenyegető magatartási zavarokhoz vezet. Mégis, ha összehasonlítjuk az ép, de erősen diszharmonikus családokban élő gyermekek magatartásformáit és személyiségjegyeit az elvált szülők gyerekeinek hasonló jegyeivel, nagyon sok olyan azonosságot találunk, melyek egyértelműen arra utalnak , hogy ezek a gyerekek veszélyeztetettek, a társadalomba való beilleszkedésük nehéz.
Hogyan hat a gyermekre életkorától függően szülei válása?
A szülők válása a szocializációt akkor veszélyezteti a legjobban, ha az a gyermek megszületése előtt (az anya terhességének idején) következik be. Ebben az esetben ugyanis, a gyermek megszületésekor, a férfinak a családból való kilépése alatt érzett depresszió vagy indulatok oly mértékben lekötik az anyát, hogy az anya és gyermek közötti emocionális kapcsolat kialakulása gyakran kudarcot vall.
Ha a szülők válása a gyermek születése után következik be, az anyai magatartás általában az ellenkező oldalra billen. Ilyenkor a férj kilépése a családból már az anya-gyermek kapcsolat kialakulása után következik be és a megrendült, önmagát elhagyottnak és becsapottnak érző asszony gyermeke védelmébe, szeretgetésébe menekül.
A gyermek hat esztendős kora előtt bekövetkező szülői válás gyakran játszik kedvezőtlen szerepet a gyermek nemi identitásának és serdülőkora utáni szexuális magatartásának alakulásában. Az azonban tévhit, hogy az apa elsősorban a fiúk nemi identitásának alakulásában fontos tényező, és így válás esetén az anya mellett maradó kislánynak kedvezőbb.
A maszkulin és feminin viselkedésformák elsősorban a két nem kapcsolatában, rendszeres kommunikációjában jelennek meg, így az anya önmagában (férje nélkül) nem megfelelő modell leánya számára. Felmérések igazolják, hogy a hatévesnél fiatalabb korától kizárólag anyja által nevelt kislány nagyobb eséllyel megy túlságosan korán férjhez, hamar elválik és bár szexuális partnereit gyakran váltogatja, nemi életére az átlagosnál többször jellemző a frigiditás. (Ranschburg Jenő: A családi diszharmónia és a válás hatása a gyermek fejlődésére)
Mik a figyelmeztető jelek?
Egy 3-5 év közötti gyermeknél normális reakciónak tekinthető a fokozott ragaszkodás, rémület, regresszió, elhagyástól való félelem. Ha azonban az alábbi tünetek tartósan fennállnak, zavart fedezhetünk fel az alkalmazkodásban: depresszió, tartós önvádlás, ágybavizelés. A különböző fantáziák, kivetítések, idealizálás mind-mind alkalmazkodási stratégiák a realitás kizárására gyermek részéről.
A 6-8 éves gyermek meghatározatlan szomorúságot és haragot érez, vágyakozik a távol levő szülő után, fél a visszautasítástól, az agresszió kiélésének zavari jelentkeznek. Figyelemfelhívó jel, hogy segítenünk kell, ha depresszió vagy csökkent koncentráció jeleit vesszük észre a gyermeken, az iskolai teljesítményére is hatással van. A tagadás, kényszeres viselkedés, makacs békítési fantáziák ennek a korosztálynak az alkalmazkodási stratégiája.
A 9-12 év közötti gyerekeknél normál reakciónak tekinthetőek az intenzív, meghatározott tárgyra irányuló harag, szégyen, identitás- és lojalitásproblémák. Azonban fel kell kapjuk a fejünket, ha romló iskolai teljesítményt, elszigetelődést, agressziót, depressziót vagy alacsony önértékelést tapasztalunk. A gyermek önön feldolgozási stratégiája, „öngyógyító mechanizmusa” lehet a tudatos szövetség az egyik szülővel.
A kamaszévek elég nehezek és drámaiak tudnak lenni, éppen ezért nem könnyű észrevenni a válásra adott normális reakciótól eltérő tüneteket. A 13-18 éves korosztálynál normál reakciónak tekinthető, ha a tinédzser kiábrándult, haragos, szomorú, gátlásos vagy nyugtalan, saját jövőképével kapcsolatos aggodalmai, továbbá partnerkapcsolati problémái vannak.
Ez azonban a korosztály egészére jellemző lehet, némi segítség ha észrevesszük a következő jeleket a kamaszon: éretlen szexuális kapcsolatokat létesít vagy a szexualitás teljesen elutasítja, túl szoros viszonyt alakít ki az egyik szülővel, továbbá túlzásba viszi a drog, cigaretta, illetve alkohol használatát. (A különböző életkorú gyerekek reakciói a válásra (Bognár – Telkes, 1986, 95. p.))
Nagyon fontos ezen reakciók ismerete, hiszen ezek kezelésével esetlegesen megelőzhetjük a probléma elmélyülését.
Hogyan tud segíteni a szakember?
- Motiváljuk a szülőket, hogy együttműködőek legyenek
A válás problémájának feldolgozásában a szülők is igen sokat segíthetnek a gyermeknek. Gyakori hibaként említhető a szülői rivalizálás, amelynek különböző módszerei ismertek (például a szülő nem korlátozza, nem tiltja, bünteti a gyermek nem megfelelő viselkedését, vagy amit az egyik szülő követel vagy megtilt, a másik szülő engedi, támogatja). Gyakori módszer a bűntudatkeltés érzelmi zsarolással: „ha elmész apáddal, én egyedül leszek egész nap…”
Ezek a rivalizálások is hozzájárulhatnak ahhoz, miként éli meg a gyermek a válás tényét , milyen reakciókat fog „produkálni”. (Forrás: A válás és hatása a gyermekekre (Magyar Erzsébet – Busi Etelka – Hegedűs Judit))
- Beszéltetni a gyereket, segíteni neki megoldani a problémát
Szakemberként a következőkbn tudunk segíteni a gyermeknek:
- Elfogadni a házasság felbomlásának tényét.
- Nem elköteleződni a szülői konfliktusokban és feszültségekben, folytatnia kell a mindennapos tevékenységét.
- Feldolgozni a veszteséget, haragot és az önvádat.
- Elfogadni a válás állandóságának tényét.
- Realisztikus reményekkel kell rendelkeznie a kapcsolatot illetően.
Judith Wallerstein szerint ezek azok a pszichológiai feladatok, melyeket a gyermeknek a válás esetén meg kell oldania annak érdekében, hogy pszichés fejlődése ne károsodjon. (Vajda, 1994. 318. p.)