Az ifjúság végrendelete

A 20. század eleje a háborúk és konfliktusok időszaka volt. Az első világháború 1914-1918 között zajlott. Napjainktól 100 év talán nagyon sok időnek tűnhet, valójában mégsem az. A dédszüleid vagy az ő szüleik akkoriban éltek. Olvashattak a veszteségről, menekülhettek a román megszállás elől, vagy akár be is sorozhatták őket katonának. A 4 év alatt több, mint 15 millió ember halt meg. Nem egyszerű számszerűsíteni, de azt annál nehezebb megmondani, mekkora volt a tényleges vesztesége a háborúnak. Az emberek szenvedtek fizikai sérüléseik és az elvesztés fájdalma miatt. Ezek azonban a hadakozást követően nem értek véget. A múlt kísértette az embereket. Ez a sok szörnyűség számos művésznek adott hangot, hogy megörökítse a háború borzalmait az utókor számára. A film Vera Brittai: Testament of Youth című emlékiratának adaptációja.

A fiatalság végrendelete a brit háttérország szerepét hivatott bemutatni a háború során, azon belül is a nők helyzetét.

Vera Brittain (1893-1970) az első világháború alatt élte fiatalkorát. A harcban önkéntes ápolónőként vett részt, a háborúban vesztette el vőlegényét, két bátyját es két unokatestvérét.

A filmet a világháború vége zárja keretbe. Az adaptáció a Nagy-Britanniában élők szemszögéből mutatja be az angol idill elmúlását a háború következtében. A történet a fiatal Vera életének bemutatásával kezdődik. A fiatal lány legnagyobb vágya, hogy Oxfordban tanulhasson és később író lehessen belőle. Ekkor találkozik fivére egyik jó barátjával, Rolanddal, aki már akkor a híres egyetem tanulója, fel is ajánlja a segítségét Verának. A lány kezdetben elutasítja azt, végül sikeresen felvételt nyer.

Mindeközben a fiatalok egymásba szeretnek. A szemesztert azonban nem tudják közösen kezdeni, mert júliusban kitört a háború és Roland kötelességének érezte, hogy harcoljon a hazájáért.

Vera mindeközben próbálja keresni a helyét a világban. Hamarosan világossá válik számára, hogy tennie kell valamit a csatatéren küzdő szeretteiért. Jelentkezik, hogy önkéntes ápolónőként szolgálhasson  – először az anyaországban, majd egyenesen a fronton.

A film a szó minden értelmében egy csodálatos adaptációja Vera Brittain első világháborús memoárjának. A rendező James Kent minden képkockát nagyszerűen alkotott meg, sőt számos jelenet annyira emberi, hogy szinte életre kel. Különösképpen nagyhatásúak a filmben a visszaemlékezések, a keretes szerkezet. Kifejezetten fájdalmas, ahogy film végén egy egészen más Verát lát a néző azokon a helyszíneken, ahol korábban megismerte a számára fontos barátokat, megélte élete felejthetetlen, boldog pillanatait. A film végén már persze senki sincs ott, csak Vera és az érzései. Ezek az átható jelenetek minden szó nélkül nagyon beszédesek. Az élményhez pedig nagyon sokat ad hozzá a Max Richter által komponált zene és a korhű ruhák.

A főszereplő, Alicia Vikander kiemelkedően játssza Vera szerepét. A kifinomult alakítása tökéletesen illett erre a karakterre. Tele van energiával és céltudatossággal. A mellékszereplők érdekesek, remekül megállják helyüket a főszereplő mellett. Kit Harrington (akit mint Jon Snow ismerhetsz a Trónok Harcából) könnyed alakítása a filmben amilyen meglepő, olyan friss. Tökéletesen egészíti ki Alicia Vikandert.

Ez a korszak rendkívül meghatározó időszak volt a fiatalok számára, főleg azok számára, akik a háborúban azt a lehetőséget látták, hogy valami maguknál nagyobb ügyet szolgáljanak, és ezáltal nyomot hagyjanak a világban.

Vera bátyja a filmben így szólt Rolandról:

 ,,He was born to make his mark on the world”

A Fiatalság Végrendeletéből kihallatszik a szomorúság, éppúgy a szomorúságtól való félelem; hiszen mindannyian tudjuk, hogy ezek közül a fiúk közül nem mindenki tért haza.

A nagyszerűen írt igaz történetek szerelmeseinek mindenképpen látniuk kell. Ha szereted a háborús drámákat, ez a film bizonyosan nagyon fog tetszeni Neked.
Források:
The Telegraph
The Hollywood Riporter
Rogert Ebert