Ármós Richárd, hatodéves hallgató idén elköszön a Semmelweis Egyetem Hallgatói Önkormányzatától. Felidéztük a HÖK elmúlt hat évét, emellett kitértünk a jelenlegi és jövőbeli projektekre is.
Szinapszis: Hogyan „vonzott be” a Hallgatói Önkormányzat?
Ármós Richárd: Elsőéves koromban, a kollégiumban volt egy-két ismerősöm, aki nagyban höközött, nekik néha besegítettem. Ténylegesen a választásokon viszont csak másodévesen mertem elindulni, akkor éreztem, hogy fel tudom mérni, mit is vár tőlem az egyetem.
Tulajdonképpen mindig is szerettem a kötelező tanulmányi tevékenység mellett valami másra is felhasználni az időmet. Már gimnáziumban is igyekeztem a „curriculáris” tevékenységen kívüli dolgokkal foglalkozni, aztán ezt a hozzáállást hoztam magammal az egyetemre. Már első évben próbáltam mind a Hallgatói Önkormányzatba, az instruktorok közé és a BOE-ba is belépni. Az általános vélekedés azonban az, hogy „az orvosi egyetemen nagyok az elvárások, sokat kell tanulni”, így ekkor ezeket háttérbe szorítottam és időmet leginkább a tanulásra fordítottam. Mikor ez a félsz már elmúlt, gondolkodtam, hova lenne érdemes ténylegesen jelentkezni. Úgy láttam, hogy a Hallgatói Önkormányzatban a legszélesebb a paletta – így, ha nem jönne be az elsődlegesnek gondolt irányvonal, még szervezeten belül tudok váltani (amire volt is precedens). Előbb-utóbb aztán kabinetfőnök lettem, aztán most alelnökként töltöm a mindennapjaimat, hozzátéve, hogy az elmúlt 5-6 év alatt unatkozni azért nem nagyon lehetett, a szó jó értelmében, természetesen.
Sz.: Te már sok dolgot megéltél a HÖK-ön belül, mik azok, amikre a legszívesebben emlékszel vissza?
Á. R.: Elsősorban, a 2013/2014-es tanév „nagy durranása” a budapesti Medikus Kupa volt, amit a mi Hallgatói Önkormányzatunk szervezett a Sportközponttal együttműködésben. Megmondom őszintén, nekem az volt egyetemi életem kedvenc, legmagasabb szintű hallgatói rendezvénye, amin valaha részt vettem – nem azért, mert más nem volt jobban megszervezve, viszont akkoriban a Testnevelési Főiskola (ma: Testnevelési Egyetem) – ami akkor még az egyetem részét képezte -, Budán rendelkezett egy hatalmas sportközponttal. Egész hétvégén hét ágra sütött a nap, egy helyen volt a négy egyetem összes szurkolója és az összes sportrendezvény (öt másodperc alatt át tudtál menni röplabdáról vízilabdára, onnan kézire, és így tovább…). Szerintem nagyon nagy teljesítmény ez az akkori Hallgatói Önkormányzattól, hogy ma is eképpen emlékszem rá.
Később – szintén az egyik legnagyobb sikerünket említve –, egy törvényre hivatkozva, törvényellenes joggyakorlás miatt, kilátásba helyezték az augusztusi vizsgaidőszak megszüntetését. Mint hallgatói érdekképviselet, nem hagyhattunk, hogy megtörténjen. Így végül törvénymódosítási javaslat benyújtásával érte el az akkori Hallgatói Önkormányzat, hogy ennek intézménye megmaradhasson, aminek sok hallgató vette hasznát az elmúlt években is.
Talán a legeslegnagyobb sikere a pár évvel ezelőtti HÖK-nek az új, egységes, konszenzuson alapuló Alapszabály megírása és elfogadtatása volt. Addig ugyanis a kari részönkormányzatok egyenként rendelkeztek egy-egy alapszabállyal, amit egy egyszerű ernyődokumentum fogott össze, az is inkább csak hivatkozott az egyes karok által megírt és gyakorolt eljárásokra. Végül két verzió született ebből az alapszabályból, ami végülis két „frakcióra” osztotta az önkormányzati képviselőket. Ez sajnos sokáig ellehetetlenítette a hatékony működést. Nagyon nehéz volt egyetértésre jutni, de ez szerencsére végül sikerült. Rengeteg segítség kellett hozzá, és rengeteg „békát kellett lenyelni” mindenkinek. Ez azért volt szükségszerű, mert ez alapozta meg a Hallgatói Önkormányzat mai napig relatíve hatékony és gördülékeny működését – legalábbis az előző évekéhez képest.
Sz.: Nagy újítás volt az is, hogy ma már szinte minden ösztöndíjkérelmet és pályázatot elektronikusan lehet leadni a Neptunon keresztül. Tudnál erről mesélni?
Á. R.: Igen, az első ilyen lépés talán az elektronikus szociális pályázati rendszer kiépítése volt. Hatalmas könnyebbség ez a hallgatóknak, és ezt saját tapasztalatból mondom: én is hat éven keresztül kollégista voltam, hat éven keresztül igényeltem a szociális támogatást is. Nagyon nagy segítség volt, hogy már nem kellett papír alapon összeszedni és a nyolcszázezer példányban fénymásolt dokumentumokat helyesen címzett A/4-es borítékban elpostázni a megfelelő helyre. Ez eszméletlenül macerás volt. Leszámítva a minimális kezdeti problémákat (olyanok hol nincsenek?), végül sikerült ezt az elektronikus rendszert bevezetni, ami azóta is, úgy gondolom, nagyon sok könnyebbséget okoz mindenkinek.
A szociális támogatás elektronikus pályázati rendszerének sikereihez mérhető előrelépésként az ösztöndíj-számításban talán csak az idén elért és nagyon sok éven át húzódó TJSz- (Térítési és Juttatási Szabályzat) módosítást tudnám hasonlítani. Szerettük volna elérni, hogy az egyetem minden egyes karán azonos követelményrendszer szerint kerüljenek kiosztásra az ösztöndíjak, legyen szó tanulmányi, közéleti vagy szociális ösztöndíjról. Financiális kérdésben persze a bürokrácia mindig akadályokat görget a reformok útjába, így a TJSz elfogadása is évekbe került, és még utána is időbe telt, mire az egyetem szervezeti egységei alkalmazkodtak a változásokhoz. Összességében nézve, mostanra már ez a rendszer is jól működik, megérte a fáradságot.
Sz.: A Hallgatói Önkormányzat elemi része az oktatási érdekképviselet. Voltak ezen a téren is előrelépések?
Á. R.: Igen, ha már oktatás, itt említeném a blokkosítás rendszerét. Tőlünk nyugatabbra bevett szokás, hogy a hallgatók, klinikai éveiket mintegy „turnusokban” töltik. Ez azt jelenti, hogy adott számú hétig egy klinikán tanulsz egy tárgyat, majd pedig, ha ennek az időszaknak vége, mész a következő klinikára a következő tárgyat elsajátítani. Ez azért hasznos, mert így jobban át tudsz szellemülni egy-egy tárgyat hallgatva, átérezve, milyen is lehet azon a klinikán dolgozni – ami hasznos tapasztalat a későbbiekben. Ezt először ötödévben vezettük be, ami persze az elején okozott némi nehézséget például a távolmaradások és vizsgák tekintetében, ami miatt végül például be kellett iktatni egy pótló hetet. Azonban ezek olyan dolgok voltak, amelyek rendezése után azt tudom mondani, megérte az erre fordított energia. Lehet, hogy amikor az ember benne van egy blokkban, úgy érzi, hogy hasznosabbak lennének a heti rendszerességű gyakorlatok. Végül, mikor elvégzi az egyetemet, rájön, hogy mégis javára vált a tömbösített képzés.
Ma már, amennyire lehet, a negyedévet is blokkosítva oktatják. Persze vannak olyan tárgyak, amiket nem lehet így tanítani (farmakológia, népegészségtan), ezekre valószínűleg a curriculumreform fog megoldást kínálni.
Sz.: Sokan láthatták, hogy a különböző csoportoknak már egységes a megjelenése. Ezt is egy új „vívmányként” érthetjük? Mennyire próbál nyitni a HÖK a közösségi felületeken?
Á. R.: Igen, az első ezzel kapcsolatban egy kis lépés volt: új logó készült a Hallgatói Önkormányzat számára. Ezután nagyobb változások következtek, mint az új honlap és dizájn kiépítése, amelyhez a Semmelweis Egyetem központi honlapjának új témáját vettük át mi is. Igyekszünk monitorozni, mik a hallgatói igények. Így létrehoztuk az Instagram-oldalunkat, valamint fejlesztettük és egységesítettük a Facebook-oldalainkat és -csoportokat mind megjelenés, mind átláthatóság szempontjából.
A hallgatói igényekre visszatérve, igyekszünk kérdőíveket kiadni, hogy felmérhessük, mire van szüksége az egyetemistáknak. Erre az egyik legsikeresebb példa a Katalóguskérdés volt, de például a DREEM-kérdőívet is nemrég adtuk ki. Ezek viszont nem csak a „saját szórakoztatásunkra” készülnek, felhasználva őket valós hallgatói igényeket tudunk közvetíteni az egyetemi vezetőség felé, nem csak a hasunkra ütve találunk ki módosítási javaslatokat. Hallgatói felkérésnek vesszük, hiszen ők látják, mit történik az egyetem falain belül, így is képviseljük a hallgatókat.
Emellett most már sikeresen működtetünk anonim vagy félanonim (attól függ, hogy ki mennyi adatot ad meg) segélykérő felületet. Eddig egy-egy kérdés nagyon hosszú utat járt be, mire eljutott ahhoz, aki érdemben tudott vele foglalkozni, így ez nem volt hatékony. Ennek megszüntetésére találtuk ki ezt a rendszert, és használjuk most már néhány hónapja sikerrel.
Sz.: Már említetted, hogy a régen megkezdett projektek hatékonynak és gördülékenynek bizonyulnak a jelenben. Mik azok a jelenlegi projektek, amiknek a megoldása a jövő feladata?
Á. R.: Jelenleg nagy figyelmet fordítunk az egyetem fennállásának 250. évére és ennek megünneplésére a következő tanévben. Ez egy hatalmas eseménysorozat lesz, mely most nyáron, a HÖOK és a Semmelweis Egyetem együttműködésben szervezett EFOTT fesztivállal fog kezdődni. Ezen felül még a külföldi hallgatók integrációja is kulcsfontosságú, igyekszünk ezt nem csak a hallgatók szintjén, de a hallgatói szervezetek szintjén is elősegíteni. Természetesen megkerülhetetlen a curriculumreform (szintén a 250. tanévhez kapcsolódva), amin a képviselők most is dolgoznak.
A jövő talán egyik legnagyobb projektje viszont egyértelműen az egyetemi hivatalokat, dékánikat és tanulmányi osztályokat, kollégiumi igazgatóságokat, vagy akár még az Alumnit is összefogó egységes ernyőszervezet felépítése lesz, Hallgatói Szolgáltatási Igazgatóság néven. Ezzel kapcsolatban még nagyon sok minden vár megoldásra, de az alapvető elgondolás szerint sokszor az akadályozza meg egy-egy hallgatói probléma érdemi megoldását, hogy a hallgatói szolgáltatásokkal jelenleg foglalkozó egyetemi részegységek egymáshoz képest is igen eltérően és különböző prioritásokkal működnek, amely eltérések a globális szintű problémakezelést végtelenül lelassítják, sokszor pedig teljesen ellehetetlenítik azt. Ezért lenne szükség a jobb kooperációra és a szorosabb kapcsolat kialakítására ezek között a szervezeti egységek között.
Sz.: Most töltöd itt az utolsó éved. Mik a terveid a jövőre nézve a HÖK-kel kapcsolatban?
Á. R.: A lediplomázottak közül szinte senki nem hagyja el a HÖK-öt azonnal. Nem nagyon van olyanra precedens, hogy valaki teljesen elzárkózik a segítségnyújtástól a következő generáció felé. Többször volt, még idén is, több év tapasztalat után, hogy már korábban végzett HÖK-ösöket kerestem meg a problémáimmal és senki nem csapta még rám a telefont, hogy ő már nem dolgozik a szervezetben. Diploma után, valószínűleg néhány évig még részt veszek a HÖK tevékenységében, legalább ilyen, tanácsadó szerepben. Egyébként az „extracurriculáris” ambícióim nem csökkentek, szeretnék az Alumniban is szerepet vállalni.
Sz.: Ennyi év tapasztalattal, végső soron miért ajánlanád a „höközést”?
Á. R.: Szerintem ez az egyik legnagyobb lefedettségű hallgatói szervezet az egyetemen. Érdekeljen valakit a politikai gondolkodás, az érdekképviselet, a marketing, a rendezvényszervezés vagy a kultúra, a Hallgatói Önkormányzatban minden ilyen igény kielégítésére lehetőség van. Az ember rengeteg hasznos kapcsolati tőkére és tapasztalatra tehet szert, sőt barátokra is. Ennek ellenére, az abszolút mutatókat összehasonlítva, egyelőre úgy fest, hogy a HÖK-ben sokszor kevesebb az összes aktív tag száma, mint az Instruktor Öntevékeny Csoport, vagy akár a BOE soraiban. Igyekszünk azon dolgozni azonban, hogy a Hallgatói Önkormányzat is egyre népszerűbb legyen a hallgatók körében. Ezzel kapcsolatban pedig úgy gondolom, igen jó úton haladunk.
Úgy hiszem, hogy most és a jövőben is minden tenni akaró egyetemistát tárt karokkal (és feladatokkal) fogunk várni a köreinkbe. Végül pedig sokadlagos szempontként megemlíteném azt is, hogy a tevékeny munkában részt vevő hallgatók a teljesítményük elismeréseként, közéleti ösztöndíjban, pénzbeli honoráriumban részesülnek, ami elvitathatatlanul jól jön bármely egyetemistának.
Szerencsésnek érzem magamat, sok sikeres projektben vehettem részt az elmúlt években és sok pozitív emlékkel búcsúzhatok el a Hallgatói Önkormányzattól, ezért csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy próbálja ki magát legalább egyszer ebben a munkakörben és kapcsolódjon be a szervezet munkájába valamikor az egyetemi tanulmányai során.
A borítóképet készítette: Barta Bálint