Talán mindannyiótok hallott már Máté Bencéről, az ifjú természetfotósról, aki szinte minden évben dobogós díjazottja a magyar természetfotós pályázatoknak – NaturArt (Az Év Természetfotósa, Az Év Ifjú Természetfotósa és Az Év Természetfotója díjak többszörös tulajdonosa), valamint nemzetközi szinten is tekintélyes hírnévre tett szert egyrészt saját projektjeivel, másrészt a National Geographic fotósaként. Az elmúlt hónapban március 8-31. között ingyenes szabadtéri kiállítás keretében ismerhettük meg életművének legkülönlegesebb képeit, melyeket 1-1 „vértelen vadászat” alkalmával lőtt. A budapesti kiállítás zárónapjával egy időben egy teltházas (több mint 2000 fős nézővel rendelkező) előadás keretein belül osztotta meg a közönséggel a képek készítésének történetét is – ennek szintézisét szeretném Nektek átadni.
Aki látta a kiállítást, az valószínűleg tudja, milyen érzés fogja el az embert, amikor végignézi a képeket. Az üvegborításos molinók nappal is lélegzetelállító élményt nyújtanak, ám az igazi csoda az éjszakai kivilágított kiállítás. Akik pedig lemaradtak volna róla, azoknak a cikk képgalériája nyújthat hiteles előzetest, vagy pedig az utazó kiállítás következő állomásai (áprilisban Debrecenben, majd az ezt követő hónapokban Gödöllőn, Szegeden, Kecskeméten, Győrben és Pécsett lesznek megtekinthetőek a képek).
No de a lényegre… egy kis háttértörténet: ha valaki próbálkozott már természetfotózással, akkor valami olyasmi lehet a fejében, hogy a megfelelően elkapott vadállat-,madár fotókhoz napokon vagy heteken át kell mozdulatlanul a fűben, terepszínű ruhában, nesztelenül bujkálni, legyőzve a zord időjárási körülményeket. Persze még így sem biztos, hogy szerencsével járunk, meg persze nem árt egy jó minőségű messzelátó teleobjektív és egy nagyfelbontású fényképezőgép sem. Pont ezen a sztereotípián változtatott cikkünk főhőse, aki a Kiskunságban, a nemzeti park területén nőtt fel igazi vidéki fiúként (technika órán vaddisznóhajtásból például jelesre vizsgázott – mosoly). Mikor először próbálkozott a természetfotózással (ez már általános iskolás korában volt), Ő is átélte a fentebbi természetfotós élményeket, melyek arra sarkallták, hogy változtasson ezen a hagyománnyá lett „szenvedésen”; így kreativitását, jó technikai érzékét, valamint a nemzeti park körülményeit kihasználva lesek építésébe fogott. Először csak egyszerű, földbe süllyesztett OSB lapokból készített bunkereket, majd ezt követte a nagy ötlet – a detektív üveg (a fotós felé áteresztő, míg a természet felől tükröződő felületű üveg) alkalmazása. Ez a technika jelentette a sikert, hiszen a les elé kitett csaléteknek köszönhetően páholyból örökíthette meg a szebbnél szebb pillanatokat. A kemény munka meghozta gyümölcsét – a nemzetközi hírnév mellett egyre többen akarták kipróbálni a kiskunsági lest. A híres ornitológus, Jane Goodall is meglátogatta Bence fotós birodalmát. Ezt követte az igazi nemzetközi körutazás: a hozzá érkezők felkérték, készítsen a Föld többi pontján is ilyen leseket. Így jutott el Kenyába, ahol testközelből fotózhatta az oroszlánbébiket a szülők harapásától védve, Tanzániába, Sri Lankára, ahol egy különleges erdőben fotózhatott, valamint itt készültek a naplementés képek is. Közép-Amerikában Kubába és Costa Ricára, ahol a legizgalmasabb élményekben volt része, többek között itt kapta lencsevégre azt a levélhordó hangyapopulációt, mely a legnevesebb nemzetközi díjazásban is részesült (valamint amerikai körútja végén Kolumbiába is eljutott). Amerikai kalandjai voltak a legizgalmasabbak, hiszen amellett, hogy a latin-amerikai virtusnak köszönhetően saját és társai KÉTKEZI munkájával kellett a leseket felépíteni gépi segítség nélkül, a helyi rovarok áldozatául is esett, melynek köszönhetően több napra kórházba került – erre a helyi vezető csak annyit mondott: „nyugi van”.
Természetesen Európában is rengeteg érdekes projekten dolgozott, kiemelkedő ezek közül a földi halandók számára is látogatható erdélyi/romániai medveles. Továbbá, a legizgalmasabb útja a pelikánfotózás volt Görögországban, melynek kulisszatitkait Ti is megtudhatjátok: a pelikánok a Földközi-tenger piszkos vizében élnek, s Bence egy igazán közeli vízalatti sorozatot akart lőni (lásd a kiállítás képeit), ennek érdekében Magyarországról vitt külön víztisztító berendezést és pelikánoknak szánt haleledelt. Mindezek kivitelezése és három határon való átszállítása igazi kihívást jelentett számukra. Végül a vállalkozás sikerrel zárult, még a Google Earth is pont ezt a pillanatot rögzítette a műholdjával.
Zárásként vissza Magyarországra!
A Csaj–tónál (a Kiskunság területén) lévő „birodalma” igazi világszenzáció. Bence nem csupán természetfotós. Ő a detektív üveges természetfotózás megteremtője és úttörője, melynek köszönhetően komfortosabb és élhetőbb körülményeket tudott adni a szakmának. Kiépített lesrendszere szerencsés együttállásnak köszönhető – a Kiskunsági Nemzeti Parkban egy erdő, egy mező és egy patakból táplálkozó tó kereszteződésében található, így a hazai élővilág jelentős populációját tudja vizsgálni leseiből. Aki kedvet kapott ehhez, azok számára Bence két lehetőséget kínál: ha lelkes amatőr vagy, csatlakozz idehaza a Fajbook-hoz, ahol versenyben mérheted össze akár telefonnal készített természetfotóid s ezzel növelve a természetismereti tudásod. Másrészt, ha Te is szeretnéd átélni a lesek panorámáját, akkor regisztrációt követően csatlakozhatsz a világ egyik leghíresebb természetfotósához. Részletesebb információt itt és itt találtok a lesekről.
Galéria
