Evidens, hogy egy szülő gyermekét – ha beteg – ápolja, gondozza, amíg az meg nem gyógyul. Mégis előfordulhat, hogy a szülő egy ún. „függő állapotot” hoz létre gyermekénél azáltal, hogy nem a gyógyulást segíti, hanem épp hogy a betegség elnyújtásával a megmentő szerepében tetszeleg: gyermekénél a tüneteket maga idézi elő. Ez a Münchausen by proxy szindróma, ami egy nehezen diagnosztizálható betegség, ezért fontos, hogy tisztában legyünk a rá utaló jelekkel.
A Münchausen szindróma kifejezéssel eredetileg azt a helyzetet írták le, amikor a betegek meghamisítják saját tüneteiket, ezáltal odafigyelést keltve az őket ápolókban. Például vért kevernek a friss vizeletmintájukba, vagy radiátorra téve hevítik fel a hőmérőt, hogy lázat imitáljanak.
Ennél azonban súlyosabb a más által előidézett Münchausen szindróma, a korábban említett Münchausen syndrome by proxy.
Először 1977-ben használták a „más által előidézett Münchausen szindróma” kifejezést egy olyan gyermek esetének leírására, akit anyja súlyos betegségben szenvedőnek tüntetett fel, pedig a kitalált betegséget maga az anya okozta különféle fizikai tünetek előidézésével. Ugyanis leggyakrabban az anya az elkövető, aki súlyos pszichés zavarokkal küzd, szenvedélyesen sóvárog a figyelemre, szeretetre és az elismerésre, ezt pedig az önfeláldozóan ápoló, hősiesen helytálló szülő szerepében kívánja megkapni a környezetétől. A szindrómában szenvedő anyák ehhez a legváltozatosabb módokat eszelik ki: gyógyszert adnak a gyermeknek, amivel hányást, hasmenést válthatnak ki, leleteket hamisítanak, nem etetik meg a kiskorút, vagy szándékosan fertőzés kialakulását segítik elő.
Azonban a gyerek szenvedésének nagyobb részét nem közvetlenül saját édesanyja okozza, hanem a szükségtelen orvosi beavatkozások, fájdalmas kezelések, műtétek, amiket kiharcol neki. Nemzetközi becslések szerint az áldozatok 20-40 százaléka meghal valamelyik mesterségesen előidézett fertőzésben, de a túlélők sem ússzák meg szárazon, többségük maradandó pszichés és testi károsodást szenved.
A szülőt még a bizonyítékok felmutatása után a saját betegségével való szembesítés sem győzi meg arról, hogy szüksége lenne terápiára, nincsen betegségtudata. A szülőnek nem célja az, hogy gyermekének rossz legyen, ez csupán eszköz, hogy elérje a vágyott figyelmet a külvilágtól. Azonban ebben az esetben nem fogadhatjuk el „a cél szentesíti az eszközt” szabályt.
Ha a Münchausen by proxy szindróma bizonyíthatóan fennáll, a bántalmazott gyermekeket legtöbb esetben kiemelik a családból. Ugyanis ez Magyarországon jogi értelemben vett gyermekbántalmazásnak számít, a fizikai bántalmazás egy fajtája, tehát a következményei is ennek megfelelőek. Továbbá nem önmagában fordul elő, mert a fizikai mellett érzelmi bántalmazás, illetve érzelmi elhanyagolás is jelen van. Kórképként szinte mindig súlyos pszichopatológia részjelensége.
Az egészségügyi dolgozók a következő jelek észlelésével gyanakodhatnak a szindróma meglétére:
- A gyerek betegsége nagyon ritka, okára alapos feltáró vizsgálatok után is nehéz magyarázatot találni.
- A meglévő tünetek színesek, változatosak és egyszerre több szervrendszert is érintenek. Például együttesen van jelen apnoe, görcsrohamok, visszatérő fertőzések, hasmenés, hányás.
- A tünetek orvosi beavatkozás ellenére is ismétlődnek.
- A leletek ellentmondásosak, amik egymásnak és a beteg állapotának is ellentmondanak.
- Az anya nem váltja ki a receptet/ nem adja gyermekének az előírt gyógymódot.
- Az anya kitartóan keresi a kezelőorvos társaságát, akinek látványosan aggodalmaskodik gyermeke állapotáról, azonban egy adott ponton túl már nem működik együtt, másik orvoshoz viszi a kicsit.
- A gyerek állapota rosszabbodik, vagy új tünetek jelennek meg az anya kórházban tett látogatása után