„A hospice nem arról szól, hogy véget ér az élet, hanem arról, hogy még tart.”– áll a Magyar Hospice Alapítvány honlapján. Az „elfekvőnek” is csúfolt hospice ellátásról a legtöbb embernek horrorfilm-szerű jelenetek jutnak eszébe: halálhörgés, nyöszörgő emberek, fájdalomtól eltorzult arcok.
Nem szeretem a horrorfilmeket, a hospice osztályon tett látogatásom mégsem keltett bennem félelmet. Anyukám dolgozik itt, mint ápolónő. Legutóbb egy kicsit várnom kellett rá, így volt időm jobban szétnézni. Természetesen minden hospice más és más, ahol én jártam, egy kórház külön osztályaként működik, ennek alapján írom le az észrevételeimet. Meglepődve tapasztaltam, hogy az általános kórházi hangulat ellenére egészen barátságos hely. A folyosón az ellátás mindennapjaiból megörökített képek láthatóak: az egyiken a kutyás terápia boldog pillanatai vannak dokumentálva, míg a másikon éppen egy 90 éves bácsi születésnapját ünneplik. A folyosón található egy kis szentély is: középen Mária szobor, körülötte virágok, mécsesek. Egy nénit éppen ekkor tolnak ide tolószékkel, magába mélyedve imádkozni kezd. Van, akinek ez adja az erőt, a kitartást a nehéz napokon, ezért is tartom fontosnak, hogy az osztályon erre is biztosítsanak lehetőséget. Tovább haladva megpillantok egy ajtót, amely egy kis udvarra vezet. Mint utólag megtudom, ide járnak ki a betegek levegőzni, pihenni, alkalomadtán pedig az ápolók is csatlakoznak hozzájuk egy-egy jó hangulatú beszélgetés erejéig.
Persze a hospice-n lévők élete nem mindig ilyen derűs, amilyennek elsőre látszik. A halálozási arány a többi osztályhoz képest rendkívül magas, ami érthető, hiszen lényegében a gyógyíthatatlan betegek ellátására szakosodott intézményről van szó.
De mi is pontosan a hospice?
A Magyar Hospice – Palliatív Egyesület honlapján a következőképpen fogalmazták meg: „A hospice a súlyos betegségük végstádiumában levő, elsősorban daganatos betegek humánus, összetett ellátását jelenti multidiszciplináris csoport segítségével. Az ellátás célja a betegek életminőségének javítása: testi és lelki szenvedéseik enyhítése, fizikai és szellemi aktivitásuk támogatása, valamint a hozzátartozók segítése a betegség és a gyász terheinek viselésében.” Tehát a hospice nem arról szól, hogy aki idekerül, az napokon belül úgyis meghal, hanem hogy azok a bizonyos napok, hetek megfelelő minőségben teljenek. A betegek itt több olyan lehetőséget is igénybe vehetnek, amelyek talán más ellátásban nem lehetségesek. Például beszélhetnek sorstársaikkal, szakemberek (orvos, pszichológus, dietetikus, gyógytornász, lelkész) segítségét kérhetik. A mentálhigiénés ápoló szerepe mind a betegek, mind a hozzátartozók tekintetében fontos, hiszen mindkét félnek szüksége lehet lelki támogatásra a nehéz idők átvészeléséhez.
Az általam látogatott hospice ellátás sok tekintetben eltér a megszokott kórházi rendszertől. Itt a betegek már nem kapnak konkrét kezelést, legfőképpen a betegségük szinten tartása, állapotuk romlásának elkerülése, vagy késleltetése a cél. Természetesen az általános ápolói feladatok itt is fontosak, azonban a nővéreknek összességében több idejük van a betegekkel, mint személyekkel foglalkozni, beszélgetni – összehasonlítva egy átlagos, sokszor túlzsúfolt osztállyal. Jellegzetes még, hogy itt nincs konkrét látogatási idő, igény szerint bármikor meg lehet látogatni a hozzátartozónkat, ha a helyzet úgy kívánja, akár éjszakára is maradhatnak. Az egész napos látogatás általában az ellátott utolsó napjaiban jellemző, ilyenkor a beteget egy külön szobába helyezik, így a hozzátartozók hosszabb tartózkodása a többi lakót sem zavarja, valamint nyugodt körülmények között tudnak elbúcsúzni egymástól.
A hospice feladata az elmúlás elfogadtatása a beteggel és családtagjaival. Segít abban, hogy a halált az élet természetes velejárójának, és ne egy szükséges rossznak tekintsék. Szerepe van a megbékélés elősegítésében, valamint a magány oldásában és lehetőség szerint az aktivitás fenntartásában is. Hozzájárul ahhoz, hogy a lehető legjobb életminőség megteremtésével, értelemmel és tartalommal töltse meg a földi lét utolsó időszakát is. A hospice ellátásban lehetőség szerint megpróbálják csökkenteni a betegek szenvedéseit és mindent megtesznek, hogy egy gondoskodó, szerető környezetben tölthessék életük végső periódusát. Így meglehet, sikerül az ápolóknak elérniük, hogy az ellátottak úgy érezzék, nem kell egyedül, kínok között várniuk az elmúlást: talán nem is olyan rossz az élet a halál előtt.
Kiemelt kép: musicspeakstherapy.com