Napjainkban éljük a technikai fejlődés aranykorát. Megállíthatatlan az informatika és az okos eszközök modernizációja, egyre több termék használ mesterséges intelligencia alapú algoritmusokat (okostelefon, okosóra, okosautó, okos égő, okos otthon és még sorolhatnám). Hétköznapian fogalmazva: minden egyre okosabb körülöttünk és magunkat érezzük egyre hülyébbnek. A következő talán az lesz, hogy a gépek fogják megszabni a bioritmusunk? Persze ne legyünk szkeptikusak, természetesen az internetalapú „okoseszközöknek” számos előnyük van – egyértelműen megkönnyítik az életünket, minden információt pöccintésnyi közelségbe képesek helyezni. Elsőre örömmel és lelkesedve fogadjuk ezt a lehetőséget; de vajon tényleg jó ez nekünk? Mi irányítjuk a fejlődést, vagy az minket?

Bevallom, vérbeli Y generációs vagyok (mondhatni „digitális bevándorló”), aki még nem született bele ebbe, mint a Z generációsok. Így tudom, hogy volt és van más lehetőség is. 19 évesen kaptam meg első okostelefonomat, és emlékszem milyen fenntartásokkal kezeltem a – már akkor, 2013-ban – megjelenő „okostelefon láz” hatását. Az első hónapokban csak csodálkoztam, a 10-14 éves fiatalok mit tudják bújni annyit ezt az eszközt, ezzel fokozatosan leépítve személyes, „offline” kapcsolataikat az online virtuális kommunikáció javára.

Amikor jöttek az egyetemi évek, magamon is kezdtem tapasztalni a készülék hatásait. Egy hagyományos telefon csak verbális kommunikációra, small message (SMS) küldésére alkalmas, esetleg egy dokumentációs értékkel bíró, kb. 2MP-es kép készítésére. Azonban már egy akkori okostelefon is képes volt a 3G internet-elérésre, a napközbeni e-mailezésre, naptár, személyes adatok, jegyzetek készítésére, valamint 10 MP-es – már nem csupán dokumentarista – kép készítésére, valamint az internetnek köszönhetően exponenciálisan gyorsította az emberek közötti online kommunikáció sebességét. Az okosforradalomnak köszönhetően „információéhesek” lettünk. Természetesen az alaptézis nem elítélendő – hiszen ez egy remek lehetőség a rendelkezésre álló idő 100%-os kihasználására.

A mai fiatalok (Z és alfa generációsok) számára, mivel az okos érában nőttek fel, ismeretlen fogalom az unatkozás (bővebben a témáról itt olvashatsz). Megfelelő akkumulátorszint és wifi segítségével órákat képesek akár a mellékhelyiségen is eltölteni. Erre remek példa ez az új applikáció, amely megoldást kínál a fiatalok körében egyre elterjedtebb problémára, a mobilfüggőségre. Kissé abszurdnak hangzik, hogy manapság egy alkalmazást kell használnunk ahhoz, hogy ne tudjunk más alkalmazásokat megnyitni. Ezzel újra a telefonunk „kezébe” helyezzük a kontrollt (persze minimális felülvizsgálattal).

A másik probléma a személyes kapcsolatok elértéktelenedése. Félreértés ne essék – itt nem a metrón utazás közbeni telefonhasználatról van szó – amit amúgy rengetegen kritizálnak. Ennél sokkal kardinálisabb kérdés, amikor két ember találkozik, s fő céljuk (valószínűleg) az lenne, hogy minőségi időt töltsenek el egymással. Ehelyett legalább egyikük kicsapja az asztalra a telefonját, s közli a másikkal, hogy Ő bizony nagyon fontos ember és tuti keresni fogják, amit muszáj másodpercenként csekkolnia.

Kérdem én: ez lenne az együtt töltött minőségi idő? Mi – vagy ki – a fontosabb? A Veled szemben ülő, vagy a telefonod monitorján pörgő facebook / insta feed…?

Ingerek százai érnek minket egy-egy nap során, ezeknek többsége nem is tudatosul, mégis megkerülhetetlenül hatással vannak életünkre. Embertársaink mozgása, mimikája sok mindent elárul róluk – hangulat, biológiai érzet, vagy például, ahogy az előző cikkben írtuk, hogy milyen zenét hallgatnak! Ehhez kapcsolódva: sosem felejtem el, amikor egy este, a Klinikákról hazafelé menet külföldi kollégáinkkal együtt vártunk a zebránál. Fülhallgatóval a fülükben olyan táncot lejtettek, hogy csak tippelni tudtam, mit hallgathattak!

De ne csak a telefonokról essen szó! Hiszen itt vannak az egyéb okos egészség-monitorozó eszközök is. Ma már alapfelszereltség a felső kategóriás telefonokban a pulzoximéter és az egyéb egészségtudatos alkalmazások arzenálja – ezeknek, mint leendő egyészségügyben dolgozók, még sok hasznát vehetjük! Azonban, mikor a minap egy ismerősömmel sétáltam a Dunaparton (jómagam hagyományos „mutatós óra” tulajdonos, ismerősöm okosórás), meglepődve hallottam, hogy a séta fő motivációja nála nem a kikapcsolódás és szabadságérzet volt, hanem hogy meglegyen az aznapra kitűzött lépésszám, amit természetesen 5 percenként csekkolnia kellett.

Ismét felmerült bennem a kérdés: tényleg egy technika által megadott szám motiválja az életünket, vagy csak szimplán a belső egyensúlyunk? A választ mindenkinek a maga döntésére bízom.

Még néhány szó az okos eszközökről – otthonról – városról. A technika fejlődése megállíthatatlan! A ránk váró jövőt már néhány film szintén előrevetítette: készült alkotás férfi és gép közötti szerelemről, de ami még hangsúlyosabb: megjelent film a technika rabságává váló emberiségről.

A magánéletbe is beleszövi hálóját a net – erre jó példa ez a decemberben megjelent magyar film is: előzetesét itt találod. Sőt, az elmúlt 10 évben az esküvők is sokat változtak – az okos eszközök teljesen leváltották a kompakt és középkategóriás telefonokat, manapság nem csupán dokumentációs célra használhatóak – így egy-egy nász alkalmával a lelkes rokonok több ezer képet is „lőnek” az ifjú párról, ezzel elrontva a csodás nap hangulatát – erről szól az alábbi írás.

Összegezve: az okoseszközök megjelenése rengeteg pozitív hozadékkal járt, s ha megfelelő dózisban használjuk őket, az javarészt előnyösnek mondható számunkra. A fejlődésre gyakorolt hatásainak csupán egy piciny szeletét tárgyaltuk cikkünkben; fontos, hogy ne felejtsük el önmagunkat sem – tehát használjuk ésszel a technikát, ne élvezzen prioritást, mert idegrendszerünket is romboljuk vele (lásd bioritmus felborulása, kékfény, multitasking), de legfőképp a szociális kapcsolatainkat!

Ha a cikk mondanivalóját egy videóban kéne összefoglalni röviden: mobilfüggő generáció, ha viszont elgondolkodtatónak találod a témát és van egy szabad negyed órád, akkor ezt a TED videót ajánlom Neked.