TDK konferencia – élménybeszámoló résztvevői szemmel

Február 13-15 között került megrendezésre az éves TDK konferencia egyetemünkön. A három nap alatt több, mint 380 előadást hallgathattunk meg a Nagyvárad téri Elméleti Tömb szemináriumi és labor termeiben, valamint az előadókban.
A hallgatóknak csupán 10 perc leforgása alatt kell prezentálniuk elmúlt éves kutatói munkájuk legjavát. Nem csak az előadóknak, de a témavezetőiknek, labortársaiknak és a baráti társaságuknak is fontos szerepe van abban, hogy sikeresen felkészülhessenek az előadásra. Rengeteg gyakorlást igényel a jó prezentáció, emellett az absztrakt (az előadás rövid összefoglalója, kivonata) elkészítését is sok-sok kutatás, labormunka, esetleg betegvizsgálat előzi meg.
Az egyetemi hallgatók körülbelül 10-30%-a folytat aktív tudományos diákköri kutatómunkát. Egy hétköznapi hallgatónak ez a 2-3 nap oktatási szünet kétféleképpen telhet: vagy pihenéssel tölti napjait, vagy pedig ellátogat a NET-be: a szakmai érdeklődés által vezérelve, esetleg a kartársak bátorítása érdekében.

Rövid élménybeszámolóm következik, hogyan is jön létre egy ilyen remekbe szabott 10 perces előadás. Tudniillik a TDT (Tudományos Diákköri Tanács) szabályai szerint legalább egy év TDK munka után lehet konferenciára menni, így azt megelőzően az előadók legalább ennyi, de inkább 1,5-2 évnyi kutatással a hátuk mögött vágnak bele témájuk prezentálásába. Legtöbbször érdeklődési körükhöz illő topikkal rendelkeznek, melyben olyan eredményeket értek el, amik érettek arra, hogy bemutassák a célközönségnek. (Ilyen például: a kutatott hatás szignifikáns különbséget mutat a kontroll csoporttól, vagy az új módszer olyannyira innovatív, hogy érdemes lenne bevezetni a klinikai protokollba, és még sorolhatnám…)
A vizsgaidőszak előtti utolsó napokban az „első fecskék” témavezetői kontrollal, míg a rutinosabbak már csak a témavezető jóváhagyását kérve írják meg absztraktjaikat. Ezt követően a vizsgákat lehetőleg minél hamarabb igyekeznek elvégezni, hogy legyen elég idejük a megfelelő prezentáció elkészítésére. Ez az időszak a legnehezebb számukra. Folyamatos keresgélés a kutatási archívumban, cikkek böngészése a PubMeden (már ha az elérhető, hiszen az egyetem sajnos egyre kevesebb újságra fizet elő). Miután minden összeállt fejben, keretek közé kell foglalni – azaz jöhet a „ppt”. Most tartunk körülbelül 1-1,5 héttel a konferencia kezdése előtt. Egyre több az álmatlan éjszaka, egyre gyarapodnak a diák – diagramokkal. Körülbelül 3-5 nappal a konferencia előtt az intézetek többsége házi védést rendez. Ez jó lehetőség, hogy diákkörösünk élőszóban is tesztelje előadói képességeit. Ilyenkor jönnek a didaktikai észrevételek és nem ritka, hogy ezt követően naponta kerülnek módosítások a diasorra (lásd illusztráció).

Az utolsó 1-2 napban még elvégeznek pár apró simítást, innentől jön a stressz és az izgalom. Egészen a bizottság elé állás pillanatáig. Amikor elindul a visszaszámláló óra, minden kizáródik a külvilágból (természetesen ez a szituáció igen egyénfüggő, van, akinél másképp jelenik meg a stresszhatás). Ezek után már csak a vitaszekció az egyetlen mumus (ilyenkor a hallgatóság soraiból bármilyen kérdés jöhet az előadással kapcsolatban, amire lehetőleg szofisztikáltan kell válaszolni). Ennek sikeres teljesítését követően nagy megkönnyebbülés tapasztalható. Egész éves munkájuk termése pedig egy díjazott oklevél átvétele a konferencia záró napján, vagy egy ösztönző faktor a következő évi részvételre. Hiszen akik veszik a fáradtságot, időt és energiát, azok mind győztesek! Gratuláció illet minden előadót és mentort, akik részt vettek a konferencián! A továbbjutóknak pedig további sikereket kívánunk az OTDK-n!
Széchenyi István szavaival zárva: