A csokoládét manapság mindenki ismeri, de honnan is ered a története, mióta fogyasztjuk?
A kakaóbabot a maják kezdték el termeszteni időszámításunk előtt kb. 300-ban. Maga a csokoládé Európába pedig 1615-ben érkezett III. Fülöp spanyol király leánya, Ausztriai Anna hozományával. Pályafutását gyógyszerként kezdte, patikusok készítették el és frissítő, erősítő szerként ajánlották. A 18. század végéig italként fogyasztották, vízzel, tejjel, ritkábban borral hígítva, tojással dúsítva. A szilárd étcsokoládé már a 19. század találmánya, formája kezdetben hengeres volt. Napjainkban pedig már rengeteg alakban, ízben, állagban, más élelmiszerekkel kombinálva kapható, a variációk száma szinte végtelen. Ezért sokakban megfogalmazódhat a kérdés: mire kell odafigyelnünk ahhoz, hogy a csokoládé a kiegyensúlyozott táplálkozás részévé válhasson?
A mai tudatos ember számára már ismerős érzés lehet az időszakonként előtörő csokoládé iránti vágy. Ilyenkor gyakran felmerül az a gondolat, hogy „csak egy-két kockát eszem, nem többet”, végül lecsúszik egy fél tábla, vagy akár egy tábla is.
Nyilvánvalóan ez a mennyiség nem igazán előnyös a szervezetünk számára, hiszen egy tábla tejcsokoládé kb. 535 kcal-t, 56 g szénhidrátot, 51 g cukrot és 30 g zsírt tartalmaz, ami egy 2000-2500 kcal-s átlagos étrendnek az egynegyedét ki is teszi, nem beszélve a túlzott cukor- és zsírtartalomról.
Ugyanakkor egy egészséges felnőtt számára a mértéktartó csokoládé evés néha-néha beilleszthető az étkezésbe. Ami még jobb alternatíva lehet a számos jótékony hatású összetevője miatt, az az étcsokoládé. Természetesen a mérték itt is számít, hiszen egy tábla 70-85 %-os étcsoki közel 600 kcal-t, 43 g zsírt, 35 g szénhidrátot és 24 g cukrot tartalmaz. Az étcsokoládé típus tartalmazza a legtöbb flavonoid fajtájú vegyületet, ami igen jótékony hatással bír a szív- és érrendszerre, illetve az antioxidáns hatása is kiemelkedő. A tejcsokoládé sokkal kevesebbet tartalmaz ebből a gyógyhatású vegyületből, a fehér csokoládé pedig egyáltalán nem.
Továbbá a flavonoid tartalom a különböző kakaótartalmú és ízesített étcsokoládé típusok között is eltérő lehet, azonban még így is jobb választás a tejcsokoládé és a fehér csokoládé mellett, mert kevesebb cukrot és szénhidrátot tartalmaz.
De ez még nem minden!
A kakaóbabban tárolt zsír nagy része triglicerid, amelynek egyik savkomponense a sztearinsav, ami egy telített zsírsav típus. Ennek ellenére mégsem befolyásolja az LDL szintet negatív irányba a szervezetünkben. A kakaópor tartalmaz ásványi anyagokat is, ilyen a kalcium, réz, vas, magnézium, foszfor, kálium és a cink. Tehát, ha az ebéded után bekapsz 2-3 kocka fekete csokoládét, akkor még támogatod is a testedet hasznos elemekkel.
Van néhány szempont, amit szem előtt kell tartanunk akkor, ha étcsokit vásárolunk. Az egyik ilyen, hogy minimum 60%-os kakaótartalmú legyen, hisz minél magasabb, annál több benne a flavonoid és ásványi anyag összetevőinek a száma, így kevesebb a cukor és a szénhidráttartalom is.
Érdemes olyan terméket választani, amely természetes kakaóporból készül, a holland feldolgozott fajta helyett. Tény, hogy az utóbbinak kevésbé kesernyés az íze, mert egy kálium karbonátos oldattal kezelik a kakaóbabot a feldolgozás alatt és ettől a kakaó savasságának az íze is semlegessé válik, de sajnos emiatt a hasznos flavonoid tartalom is csökken a csokoládéban.
Sütésnél ugyanakkor érdemes azt is szem előtt tartani, hogy a holland kakaó előnyösebb lehet a természetes kakaóporétól, mert annak az íze kevésbé savas és ezáltal a sütemény zamata is természetesebb marad.
Tehát ha úgy érzed, hogy csokoládét kell enned, akkor érdemes előtte végiggondolnod, melyik típust válaszd, ugyanis ha az étcsokoládé felé kacsintgatsz, akkor annak a fogyasztása még a javadra is válhat.