November 6-án nyílt meg a Magyar Természettudományi Múzeumban hagyományosan „Az év természetfotói” kiállítás, melynek megnyitóján került sora díjkiosztóra. A tárlatot immáron 26. alkalommal rendezte meg a naturArt, a Magyar Természetfotósok Szövetsége, ennek apropóján tekinthettük meg az elmúlt 25 év legjobb természetfotóit. A tárlat kapcsán kétséget kizáróan kijelenthetjük: immáron igazi tradíció a hazai természetfotózás!
A legjobb képek leleplezése előtt a zsűri elbeszélésén keresztül bepillantást nyerhettünk a háttérfolyamatokba, az elmúlt évek tapasztalataiba. Évente kb. 300-500 pályázó több, mint 4000 képet küld be, ezek közül választják ki a díjazott alkotásokat és a falra kerülő körülbelül 58 legjobbat.
Ahogy a címben is olvasható, hazánk a természetfotózás zászlóshajója, két okból is: nem csupán professzionális természetfotósokkal áldott országunk, de oly szerencsések vagyunk, hogy rengeteg természeti érték is fellelhető. Eme kettős együttható adja meg azt a minőségi színvonalat, melyet a magyar természetfotózás képvisel.
A képeket végignézve, kissé a sajtófotózás köszön vissza számomra. Itt is tökéletesen megörökített pillanatokat láthattunk, főleg az állatok viselkedése témakör díjazottjai között: a pillanat törtrészét képesek gyönyörűen elkapni. Azonban, valahogy ez mégis más: egy-egy természetfotó elkészítéséhez nesztelennek, a környezetbe olvadónak kell lennie az alkotónak. Van olyan, hogy napokig, sőt akár hetekig kell a megfelelő pillanatra várni.
Mindezek mellett nagyon szigorúan nézik a képmanipulációt –nehéz elkapni például egy ritka madarat röptében, ezért a zsűri ellenőrzi, hogy a képek semmilyen változtatásban ne részesüljenek. Érdekesség, hogy az eredeti nyers képet is mindig mellékelni kell.
Bizonyára sokan hallottatok ifjú kora ellenére többszörösen díjazott és nemzetközileg elismert fotósunkról, Máté Bencéről. Ő az első képeit még a filmes technológiával készítette, később nemcsak a fotótechnikája fejlődött, hanem egyre professzionálisabb leshelyeket is épített. Mára már külön látogatásokra is van lehetőség saját természeti „birtokán”, hiszen egy külön kis élővilágot alakított ki leshelye körül – már-már otthonos kényelemből tud várni a megfelelő pillanatra. Az ő képeit is megtekinthettük!
Na de térjünk is vissza a kiállításra…
Az idei év újdonságát egyértelműen a légifotók jelentették (ezt a zsűri is kiemelte). A technikai fejlődés az élővilág megfigyelését és dokumentálást is könnyebbé tette, így különleges nézőpontból készült képekkel is gazdagodott a kiállítás. Természetesen ez csak egy piciny része azon fotók halmazának, melyek keletkezésének történetét olvasva a látogató csak ámul! A természet különleges, elillanó csodái köszönnek vissza a falról egy ködbe burkolódzó ritka csillagegyüttállás vagy fényjelenség formájában. Ehhez hasonló, amikor a zsákmányát elejtő vadállat tekintete kerül lencsevégre.
Tizennégy kategóriában adhatták le képeiket az alkotók, így természeti környezetünk szinte összes aspektusát megmutatva a nagyragadozó emlősöktől a madarakon át az apró rovarvilágig. Természetesen nem csupán az állatok kaptak főszerepet, rengeteg növényről készült makrófotó, valamint természeti jelenségek is láthatók.
Itt említeném meg, hogy a tavasz közeledtével a kreatív mobilfotós kollégáknak is adódik alkalom kipróbálniuk makrófotós tehetségüket (lencsevégre kapni az apró élővilág gyöngyszemeit)! Jó lehetőség erre a február vége – március eleje környékén virágzó leánykökörcsin, mely a kora tavaszi harmatban csodaszép tud lenni. Lelőhely tekintetében Budapest környékén a Sashegy a legkedvezőbb, itt van a legnagyobb növénypopuláció a belvároshoz közeli tájvédelmi körzetekben.
Kedvcsinálónak egy rövid, válogatott montázst tekinthettek meg ide kattintva az idei legjobb munkákból.
Amennyiben kedvet kaptatok, a tárlat január végéig tekinthető meg – igazi kikapcsolódást nyújthat két vizsga között.