Október 11-14. között került megrendezésre a Millenárison az immáron hagyománnyá váló Art Market összművészeti kortárs kiállítás. Idén két csarnoknyira bővült a tárlat, mivel nemcsak a képzőművészeti, de a fotóművészeti anyagok is bemutatásra kerültek.
A képzőművészeti oldalra belépve, az óriási paravánrendszerből változatos stílusú képek emelkedtek ki. Az első boxokban a legendás 20. századi Jackson Pollock csurgatós technikáját idézték a festmények. Tovább haladva egyre mozgalmasabbá váltak a műalkotások: nem csupán egyféle technikát alkalmaztak az alkotók, hanem – ahogy az manapság egyre divatosabb – ötvözték a különböző művészeti ágakat: egyetlen alkotáson belül találkozott a festészet, a fotográfia vagy fotografikus műalkotás. A 3D térillúzió kibővítéseképp a vászonból kiemelkedő különleges anyagok jelentek meg, mint a flitter vagy a textil. Jó példa erre a pop art stílus, ahol ez a változatosság még inkább kiemelte az alkotást a térből (szó szerint)!
A képeket elnézve arra gondolhat az ember, milyen sokféleképpen képesek a művészek kifejezni magukat. Nem csupán az elvontság található meg a kortárs alkotásokban – ahogy azt egy, a klasszikus festészethez szokott szem gondolná –, hanem képesek a legmodernebb technikai vívmányokat vegyíteni a korábbi művészeti korok hagyományaival, s ebbe belecsempészni a saját egyedi stílusukat a világítással való játékkal, vagy a hologram hatás használatával.
Mindezt látva felmerülhet a nézőben a kérdés:
„Mi is a művészet? Mi a célja a mai kortárs művészetnek?”
Elgondolkodtatás? Megbotránkoztatás? Érzelemkifejezés? Történetmesélés? Vizuális gyönyörködtetés? Valami újat hozni a világba? Bemutassa a valóságot a saját nézőpontján keresztül?
Ezen kérdésekre talán egyetlen szóval felelhetünk: IGEN
Ezért is javaslom kartársaimnak és minden kultúra iránt érdeklődőnek, hogy szánjunk időt lelki felfrissülésünkre – tegyük magunkévá a kultúrát bármilyen formában: legyen az színház, koncert, múzeum vagy galéria látogatása. Minél több időt töltünk eme alkotások társaságában, annál „többnek” érezhetjük magunkat. Ezen érzést nehéz megfogalmazni, de ha azt mondom, hogy amikor napnyugtakor kiléptem a Millenárisról, ugyanezt éreztem, akkor sejthető igazán, milyen mentális táplálékként szolgál számunkra a művészet. Ezzel kapcsolatban pedig nagyon fontos a megfelelő környezet, mert bár a cikk illusztrálásaképp láthatjátok azokat a képeket, melyeket én magam is szemlélhettem, mégis minden alkotásnak megvan a saját környezete – hiszen teljesen más egy monitoron keresztül nézni egy képet, mint egy kiállításon a megvilágításban megtekinteni, testközelből érzékelni az olajfestményen az ecsetvonásokat, és még sorolhatnám…
Mindezek mellett a Millenáris másik csarnokában a fotográfiáé volt a főszerep. Itt a művészi, igényesen kidolgozott képek, a mély érzelmekkel játszó hatások domináltak.
Fontos kiemelni, hogy nagy különbség van fotóriporter / sajtófotós és a művészi / alkalmazott műtermi fotográfus között! Jó példa erre, ha az ArtPhoto kiállítás képanyagát szembe állítjuk a Nemzeti Múzeumban látható Word Press Photo tárlat anyagával. A Millenárison látható alkotások mögött hosszas tervezőmunka, világítástechnika, kompozíciós kidolgozás és tervezés áll, ezen képeknek minden egyes pixele előre meghatározott és utómunkával finomra csiszolt. Ezzel szemben egy sajtófotó elkészítéséhez a fotóriporternek a perc mind a 60 másodpercében startra készen kell állnia. A környezetét, mint megörökítendő kép kell, hogy vizsgálja. Ha egy adott eseményről kell tudósítania, akkor azt a másodperc 1/60-ad részében szükséges tökéletesen rögzítenie úgy, hogy később már nem szabad utómunkás folyamatokkal manipulálnia képet! A fotóriporter feladata tehát a valósághű dokumentálás.
Mindkét oldalnak megvan a maga szépsége, mindegyik mástól lesz egyedi, és teljesen más az üzenetük. Egy művészi fotó célja, hogy az önkifejezés eszköze legyen, lenyomatot hagyjon az utókor számára a pillanat szépségét megőrizve különleges módon. A fotós saját vizuális látásmódját mutatja be – a képén keresztül láthatjuk az Ő valóságát.
A sajtófotóról egy következő számban írunk Nektek!