Az eddigi évekhez hasonlóan idén is megrendezésre került, immáron 25. alkalommal a Marosvásárhelyi TDK konferencia, ahol egyetemünk szokás szerint népes delegációval képviseltette magát, szinte minden szekcióban. A szerdától vasárnapig tartó távollét során az oda- és visszautat leszámítva 3 teljes napot tudtunk Székelyföldön tölteni (március 21-25.), s a szervezők kiváló munkájának köszönhetően; ha nem kellett előadást tartanunk, színes és érdekes kirándulásokon vehettünk részt a környék legérdekesebb természeti látványosságait megtekintve.
Számomra, aki idén volt itt először, igazán nagy élmény volt mind a helyi székelyek közvetlen vendégszeretete, mind az a csodás táj, amit csak úgy emlegetnek: „Az erdélyi havasok”. Bizony kirándulásainkat abszolút megpecsételte a március 15-i hosszúhétvégén jött hidegfront – hiszen az anyaországtól távoli hegyek között még ez idő tájt is havazott, s amíg ti Medikus Kupán élveztétek a tavasz első napsugarait és melegét, mi még a télben ragadtunk. Talán pont ez adta a kirándulás egyik különlegességét; hiszen ritka pillanatok egyike, mikor a buszból kitekintve az itthoni latyaktól eltérően, a 10-20 cm vastag, finom, kristályos porhóban gyönyörködhetünk, mely finoman húzza a több tíz méter magas fenyvesek ágait.
A hosszas bevezető után megpróbálom szavakba önteni eme csodás tájon szerzett élményeim:
Első napi kirándulásunk Gyergyószentmiklós mellett a hegyek közötti Súgó-barlangba vezetett. A kirándulásunkat egy erős éjjeli havazás előzte meg, így a „könnyű túra” kissé csúszóssá sikeredett. A barlanghoz hegyi tanösvényeken keresztül jutottunk el, melyek mellett egy vékony faág választott el minket a mély szakadéktól. A bejáratot elérve helyi barlangász vezetőink segítségével nyerhettünk bepillantást a csodás cseppkőbarlangba, s annak kialakulásának történetébe. Aki járt már az aggteleki vagy pálvölgyi cseppkőbarlangban, talán el tudja képzelni, milyen lehet – bár itt világítás nem volt, azonban denevérek annál többen.
Az estéket szokás szerint egy kiadós vacsora zárta a helyi székely csárdában – igazi magyar vendégszeretettel, kiadós magyar ételekkel és az utánozhatatlan cigányzenével a háttérben –, ha hasonló élményre vágysz itt Budapesten – a Kárpátia étteremhez tudom hasonlítani az életérzést!
A második nap kirándulók útját már szignifikánsabban megviselte az időjárás, hisz újabb 20 cm hó esett le, így a tervezett hargitafürdői hegy ostroma helyett a kollégák a parajdi sóbánya kristályképződményeit vették be – az élménybeszámolók alapján igazán különleges hely, akár egy földalatti város, ahol szabadidő tevékenységeken át szinte bármit lehet csinálni. Igazi jelképévé vált az internetes képmegosztókon oly gyakran látott különleges kivilágítás.
Mindeközben a konferenciáról se feledkezzünk meg:
A helyi szervezésnek köszönhetően a mi házi konferenciánkkal szemben a szekciók nem az egyetem épületében, hanem a város központjában és egyben egyik legszebb helyén, a Kultúrpalotában került megrendezésre, mely még a sokat látott szemeket is ámulatba ejti – egyszóval: „gyönyörű”. Freskókkal és aranyozott kristálycsillárokkal díszített mennyezet, rózsaab-lakok, aranyozott tükrök és korhű bútorok vettek körül minket az épületben. Budapesten talán a Vigadó épületéhez tudnám hasonlítani, vagy esetleg a frissen felújított Román csarnok díszítettségéhez, mely a Szépművészeti Múzeumban található. Természetesen emellett a város is tartogat pár meglepetést – teátrális ortodox és katolikus templomok, a csörgedező Maros folyó a szálloda lábainál, és a domboldalon található vár, mely még a magyar idők öröksége.
Utolsó napra sem maradtak túra nélkül azok, akik már túlestek előadásaikon. „Furcsa humorú, székely vezetőnk” a torockószentgyörgyi vár megmászását javasolta ugyancsak könnyű túra címszó alatt, azonban fölfelé sikerült a hófödte hegycsúcs legmeredekebb oldalát választania, hogy próbára tegye a budapesti diákság állóképességét! A SOTE hallgatói természetesen állták a sarat, s bevettük a várat, cserébe csodás hegyi panorámában lehetett részünk! A környék helyi specialitása a fenyőágyon érlelt, szilva alapú „székely pokróc”, melyet a hallgatói rétegnyelvben járatosak „kerítésszaggatóként” is ismerhetnek. A körülbelül 60 térfogatszázalékos nedű a székely néni szerint:
„Á, fiatalok, ez nem olyan erős…”
A nap végén a konferenciára visszaérve, lezárásképp a díjkiosztón újra visszatérhettünk a Kultúrpalotába, s a hazautazás előtti utolsó mozzanatként a szombat esténket a Gála zárta.
Summa summarum, élmény volt kiszakadni a városi pörgés feszítettségéből, élvezni a közvetlen vendégszeretetet, az új környezetet és a csodás tájat. Nyáron bizonyára más képet ad, azonban ha egy kellemes és különleges kirándulásra vágytok, mindenképp csak ajánlani tudom ezt a környéket, kihagyhatatlan, maradandó élményekben és látnivalókban lehet részetek!
A cikk nyomtatott változatban is megjelent 2018-ban a Szinapszis XIV. évfolyamának 7. számában.