Istencsapás vagy idiopátia?
A 2017-es év végén debütáló új Star Wars epizód, Jumanji és egyéb megaprodukciók keltette hollywoodi filmvihar közepette megbújik egy olyan alkotás is, melynek címe hallatán olyan sokan nem kapják fel a fejüket, mint az előbb említettekre, személy szerint viszont legalább annyira vártam és igyekszem elérni azt a célt, hogy az alábbiak elolvasása után minden Kedves Olvasó kedvet kapjon Yorgos Lanthimos (A homár, Kutyafog…) munkásságának megismeréséhez.
Az imént említett görög származású rendező bizarr, dráma/thriller kategóriájú filmjeivel egyre nagyobb népszerűségnek örvend, már kialakítva saját, félelmetesen szürreális, de mégis filozofikus, társadalomkritikát tartalmazó stílusát. Lanthimos sikerességét bizonyítja az is, hogy filmjeiben az eleinte többnyire görög, kevésbé ismert színészeket felváltották világhírű kollegáik. Ezen filmek megemésztése nem könnyű: kellő érettséget, empátiás készséget és egyebek mellett erős idegzetet igényel.
Az Egy szent szarvas meggyilkolása pedig bizonyos szempontból kitüntetett jelentőségű: orvosi tevékenységgel kapcsolatos témát dolgoz fel.
“Vágjunk” is bele:
Steven Murphy (Colin Farrell) egy komoly presztízzsel bíró szívsebész, aki tökéletes felsőosztálybeli életét éli szemész feleségével, Anna-val (Nicole Kidman) és két gyermekükkel, Kimmel és Bobbal. Steven gyakran találkozik egy korábbi páciense tinédzser fiával, Martinnal (Barry Keoghan), akit furcsa viselkedése ellenére a doktor a szárnyai alá vesz, és a gyermekei közelébe enged. Az eleinte nagyon illedelmes Martin rövid idővel teljesen ráragad Stevenre és behálózza családját, majd mikor elutasítást érez, ördögi fenyegető terveket oszt meg a szívsebész professzorral. Rövidesen az addig makkegészséges Bob, szülei legnagyobb döbbenetére, kétségbeejtő tüneteket kezd produkálni. Ezt követi Kim megbetegedése, ugyanazokkal a tünetekkel. Az orvos házaspár minden erőfeszítését felhasználva próbálja feltárni a rejtélyes etiológiát, miközben a mintacsalád élete a feje tetejére áll egyszer s mindenkorra.
Az imént említett görög származású rendező bizarr, dráma/thriller kategóriájú filmjeivel egyre nagyobb népszerűségnek örvend, már kialakítva saját, félelmetesen szürreális, de mégis filozofikus, társadalomkritikát tartalmazó stílusát. Lanthimos sikerességét bizonyítja az is, hogy filmjeiben az eleinte többnyire görög, kevésbé ismert színészeket felváltották világhírű kollegáik. Ezen filmek megemésztése nem könnyű: kellő érettséget, empátiás készséget és egyebek mellett erős idegzetet igényel.
Az Egy szent szarvas meggyilkolása pedig bizonyos szempontból kitüntetett jelentőségű: orvosi tevékenységgel kapcsolatos témát dolgoz fel.
“Vágjunk” is bele:
Steven Murphy (Colin Farrell) egy komoly presztízzsel bíró szívsebész, aki tökéletes felsőosztálybeli életét éli szemész feleségével, Anna-val (Nicole Kidman) és két gyermekükkel, Kimmel és Bobbal. Steven gyakran találkozik egy korábbi páciense tinédzser fiával, Martinnal (Barry Keoghan), akit furcsa viselkedése ellenére a doktor a szárnyai alá vesz, és a gyermekei közelébe enged. Az eleinte nagyon illedelmes Martin rövid idővel teljesen ráragad Stevenre és behálózza családját, majd mikor elutasítást érez, ördögi fenyegető terveket oszt meg a szívsebész professzorral. Rövidesen az addig makkegészséges Bob, szülei legnagyobb döbbenetére, kétségbeejtő tüneteket kezd produkálni. Ezt követi Kim megbetegedése, ugyanazokkal a tünetekkel. Az orvos házaspár minden erőfeszítését felhasználva próbálja feltárni a rejtélyes etiológiát, miközben a mintacsalád élete a feje tetejére áll egyszer s mindenkorra.
Ez a produkció tökéletesen hozza a rendező korábbi alkotásának, A homár c. filmnek a hangulatát, minőségét, tartalmasságát, hátborzongató jellegét. A hanghatások, zenei aláfestések egyszerre művésziek, és meghatározzák az egész történet alatt a feszített tempót, izgalmat. A párbeszédek különlegesek, a Lanthimos filmekre jellemző érzelemmentességgel. Szakmai szempontból az orvoslás kifogástalanul van benne bemutatva, érzékelteti a diagnosztika és az orvosi döntéshozás nehézségét bizonyos esetekben. Barry Keoghan is borzasztó nagyot játszik a weirdo srác szerepében.
Lanthimos tulajdonképpen a sajátos horror-dráma köntösébe bújtatott egy gyakori orvosi hivatással kapcsolatos jelenséget, melyet beleszőtt a fent bemutatott család életébe. A történetet pedig úgy alakította, hogy érzékeltesse eme bizonyos jelenségnek a filozofikus és érzelmi lényegét. (A titokzatos fogalmazás célja a spoilerek elkerülése és az érdeklődés felkeltése.)
Lanthimos tulajdonképpen a sajátos horror-dráma köntösébe bújtatott egy gyakori orvosi hivatással kapcsolatos jelenséget, melyet beleszőtt a fent bemutatott család életébe. A történetet pedig úgy alakította, hogy érzékeltesse eme bizonyos jelenségnek a filozofikus és érzelmi lényegét. (A titokzatos fogalmazás célja a spoilerek elkerülése és az érdeklődés felkeltése.)
A film lezárása is a rendezőtől megszokott módon történik, maga után hagyva a nézőben az elmélkedés lehetőségét és az utánajárás motivációját. Nem árulok el nagy titkot vele, kapaszkodjon meg a Kedves Olvasó: a filmben egy szó sincs szarvasokról. Így történt, hogy keresgélni kezdtem, miért kapta ezt a címet az alkotás.
Kiderült, hogy mitológiai vonatkozása van:
Euripidész Iphigeneia Auliszban c. művében Agamemnón és serege a Trójába tartó háborús útja során Aulisz szigetén ragad, mert Artemisz istennő megharagudott rájuk, és megtagadta tőlük a szelet, így nem tudnak tovább hajózni.
A harag oka, hogy Agamemnón egy vadászat alkalmával megölt egy szent szarvast. Artemisz istennőt úgy lehet csak kiengesztelni, ha Agamemnón feláldozza egyik lányát, és akkor a sereg tovább tud haladni a tengeren. Így a királyra marad a döntés, hogy válasszon: vagy feláldozza egyik lányát, vagy a hőbörgő, türelmetlen serege lemészárolja vele együtt az egész családját.
Tehát ennek fényében is láthatjuk, hogy ez a film több szempontból is elég komplex. Ha valaki ezek után kicsit összekavarodott, teljesen meg tudom érteni, de van egy jó hírem: a megnézés után tiszta lesz minden.
Még ezen iromány alcíme is.
A témából adódóan ajánlanám elsősorban minden egyetemi polgárunknak.
Kiderült, hogy mitológiai vonatkozása van:
Euripidész Iphigeneia Auliszban c. művében Agamemnón és serege a Trójába tartó háborús útja során Aulisz szigetén ragad, mert Artemisz istennő megharagudott rájuk, és megtagadta tőlük a szelet, így nem tudnak tovább hajózni.
A harag oka, hogy Agamemnón egy vadászat alkalmával megölt egy szent szarvast. Artemisz istennőt úgy lehet csak kiengesztelni, ha Agamemnón feláldozza egyik lányát, és akkor a sereg tovább tud haladni a tengeren. Így a királyra marad a döntés, hogy válasszon: vagy feláldozza egyik lányát, vagy a hőbörgő, türelmetlen serege lemészárolja vele együtt az egész családját.
Tehát ennek fényében is láthatjuk, hogy ez a film több szempontból is elég komplex. Ha valaki ezek után kicsit összekavarodott, teljesen meg tudom érteni, de van egy jó hírem: a megnézés után tiszta lesz minden.
Még ezen iromány alcíme is.
A témából adódóan ajánlanám elsősorban minden egyetemi polgárunknak.
Szerző: Wittmann Dávid
A cikk nyomtatott változatban is megjelent 2018-ban a Szinapszis XIV. évfolyamának 5. számában.