Az a valami pedig marihuána, bár az idős Hamlet körüli rejtélyre tippelő olvasóink se járnak messze az igazságtól. Hogy mi? Fű a híresen törvénytisztelő skandinávoknál? Erre a megoldás Christiania, a hippi autonóm városka Koppenhága egyik belső kerületében. Ha kiruccannál egy hosszú hétvégére, de nem tengerparton feküdnél a homokban, vagy csak szimplán odavagy a viking mitológiával megfűszerezett északért, ez a cikk neked íródott!
Dánia Európa egyik kis ékszerdoboza, na meg svédasztalos büféje, ahonnan mindenki annyit és azt vesz el, amire éppen a foga fáj, persze csak a kötelező körök lefutása után. Az egyik ilyen a főváros, Koppenhága. Lányok, a bennünk élő hercegnő itt aztán kitombolhatja magát, kastélyok paloták hátán, nagy királyi rezidenciák előttük az illő kucsmás-egyenruhás gárdával, és apró múzeumnak berendezettek, se szeri, se száma. Amit semmiképp se hagyjunk ki: Christiansborg Slot, mely ugyan már nem királyi tulajdon, de jelentős külföldi államfőket itt fogad a királynő, meseszép lakosztályok sorakoznak itt, a Slot másik felében pedig a parlament ülésezik, oldalról pedig a fegyvermúzeum és a király lovarda van az épülethez csapva. Lefelé kutakodva Koppenhága alapítójának, Absolon püspök erődjének romjai között bóklászhatunk, ha meg madárperspektívára váltanánk, a város legmagasabb tornyából élvezhetjük a kilátást (hab a tortán, hogy ingyen van; a dán árak mellett megtanulja értékelni az ember az ilyen kis apróságokat).
Innen induljunk el Észak felé a folyóparton, érdekes látni, a modern és a klasszikus mennyire jól megfér egymás mellett. Koppenhága tiszta, emberléptékű, nagyon biciklibarát és hát jóléti állam, majdnem minden harmadik bolt lakberendezési üzlet. Ahogy haladunk a vízparton, balra fordulva Nyhavn (Új Kikötő) tárul elénk, ami a város egyik legikonikusabb látképe a sok karcsú, színes házával, sörözőivel és éttermeivel, vitorlásaival és utcazenészeivel. Itt jól esik ejtőzni egyet, élvezni a pezsgést, az egykori vöröslámpás negyednek ma már nyomát sem találjuk, pár tetoválószalont leszámítva, fun fact, hogy Hans Chistian Andersen is itt élt csóróbb napjaiban. Andersen a dán öntudat szerves része, ahogy A kis hableány szobrot is elsőként keresik fel a turisták. A szobor a legdánabb sör, a Carlsberg Sörfőzde tulajdonosának ajándéka volt a városnak, miután úgy meghatódott a sellő tragédiáját feldolgozó baletten. A szobor eredeti modellje a hableányt táncoló balerina lett volna, aki miután megtudta, hova lesz elhelyezve a szobor, otthagyta a projektet, így a sellő testét a szobrász végül a feleségéről mintázta. Az életnagyságúnál kisebb, szomorúan az elhaladó hajókat figyelő bronzöntvény a helyi vandálok között is nagyon népszerű, vágták már le a karjait, vörösre festették a haját vagy dekapitálták.
A belvárosban céltalanul sétálgatni, gyönyörködni az épületekben, az utunkba eső templomokba bekukkantani, az atmoszférát magunkba szívni és ráhangolódni a város lüktetésére jelen sorok írójának nagy hobbija, az olvasók figyelmébe is ajánlja, nem sztereotipizálás, de így jól be lehet tájolni az adott népcsoport karakterét, mentalitását. A dánok pedig nem véletlenül büszkék, hogy sorozatosan ők nyerik a legboldogabb nemzet titulust a különféle nemzetközi felméréseken. Amikor mesélték a helyi diákok, hogy itt az állam fizet az egyetemistáknak átlagtól függetlenül, sőt ha mellette még félállásban dolgoznak, több kedvezményt kapnak, leesett az állam.
Koppenhága 2-3 nap alatt kényelmesen megnézhető, a múzeumok szerelmeseink a Glyptotek kötelező, múmiákkal, ókori görög szobrokkal és a francia klasszikusokkal, érdemes lehet még egy vizitre a Nemzeti Múzeum is. Örök gyerekeknek pedig ott a Tivoli, a város közepén elterülő hatalmas vidámpark, 1843-as megnyitása óta folyamatosan bővül, egy eklektikus stíluskavalkád kínai pagodával, mini Taj Mahallal és a legelborultabb pörgetó-agykirázó szerkezetekkel. A bevezetőben említett autonóm városkába, Christianiaba betérve mintha egy teljesen más világban találnánk magunkat; mára már történelmi időbe veszik, amikor 1971-ben az elhagyott tengerészeti bázist hippik, hajléktalanok, politikai aktivisták vették birtokba, majd egyre több és több ember költözött ide egy kommunát hozva lét-re, himnusszal, rövid ideig saját pénzük és postájuk is volt, nem fizetnek adót, maguknak építik a házaikat, és mindenhol háborúellenes meg spirituális transzparensekbe botlunk. Valahogy így vizionálnám, ha a korai Sziget fesztiválok (még a holland hordák előtt) egész éves projektek lettek volna.
Hamlet nélkül nem Dánia Dánia, szerencsére Helsingor (ez a bájos kis városka, ahol Kronborg, maga a kastély található) mindössze 1 óra vonatútra van Koppenhágától, ha korán kelünk, egy fél napos program, a kastély bár nem nagy, bővelkedik az izgalmas kiállításokban, és semmiképp se felejtsünk el felmászni a toronyba, jó kis kardió. Ami lehet ránk fér, ha alámerülünk a nem annyira híres, de
annál finomabb dán konyhában, érlelt sajtok (sanszos, hogy ez is bűzlik, saját tapasztalat, hogy vákumcsomagoltat vegyetek, ha hoznátok haza) és pácolt halak a világ legfinomabb kenyerével, az autentikus savanyú, tömény 100% rozskenyérrel. Meg a krémes sütik és édes pékáruk, hjaj.
Mivel minden cikket konklúzióval illik zárni, az enyém ez:
Olyannyira beleszerettem Dániába, a helyiek mindig mosolygós kedvességébe, a tisztaságba és az átláthatóságba, hogy már nézem is az Erasmus lehetőségeket Koppenhágába – kell ennél jobb ajánlólevél?
Szerző: Alina Lakosa
A cikk nyomtatott változatban is megjelent 2017-ben a Szinapszis XIV. évfolyamának 3. számában.