Szellem az éjszakában

Az ember képes mindenre racionális, csak az általa (el)ismert fizika törvényei szerint cselekedni, gondolkodni. Ezért sokszor zsigerből elutasítja a számára megmagyarázhatatlan dolgokat, mivel az emberi agy csak összefüggésekben tud gondolkodni. Sokszor ragaszkodunk mereven egy-egy elmélethez, máskor viszont visszakézből adunk egyet egy másiknak, csupán azért, mert képtelenek vagyunk azt felfogni. S ha valamit nem értünk, rögtön elutasítók vagyunk vele szemben amiatt, hogy félünk az esetleges kimenetektől. A telegónia is egy ilyen félreértelmezés áldozatává válhat, pedig hatalmas változást hozhat a genetikában is. Az epigenetika ismert s már elfogadott elmélet. A környezetnek hatása van az egyénre, folyamatos alkalmazkodás és reakció van rá, nemcsak makroszkópikus szinten. A telegónia azonban egy újabb tényezőt emel az így is egyre szélesebb képbe, és egy teljesen új keretbe foglalja a mai világképünket. Ugyanis az „elmélet“ szerint elképzelhető, hogy nem kizárólag az anyára vannak hatással a korábbi szexuális kapcsolatok, hanem a megszületendő utódra is. Sokáig mereven hitték, hogy az utód mindig az anya-apa szemszögéből érdemel vizsgálati górcsővet: a szülőt ért környezeti hatásokra adott válasz a genomban az utódban is hasonló formában kerül kifejeződésre.

Az elmélet már a görögöknél ismert volt. Odüsszeus fia kapta a Telegónosz nevet, arra reflektálva, hogy apja a születése időpontjában már messzi földeken járt. Mint ahogy lenni szokott, az ilyen mértékű görög „felfedezés“ sokáig a fiók alján lapult, hiszen sokáig a genetikát és az öröklődéstant sem vizsgálták részletesebben. Maga a telegónia mint elmélet csak a 20. században került a figyelem középpontjába, ekkortájt sikerült a genetikát olyan szintre emelni, hogy legyen értelme bármiről is diszkurzust indítani. A teória lényege, hogy olyan hatások is képesek jelen lenni, melyeknek csak az utólagos lenyomata, szellemi érintése maradhat meg. Innen jött az elmélet másik, sokkalta megragadóbb neve: szellem-DNS.
Az elmúlt évtizedekben mindenféle holisztikus elemektől mentes elméletet próbáltak már felállítani a jelenség megmagyarázására és hogy alátámasszák mindezt kutatási eredményekkel is, Russell Bonduriansky és Dr. Anna Kopps legyeket szaporítottak, és kiderült, hogy a utódok mérete az anya első partnerétől függött.
A kutatók feltételezik, hogy az elmélet mögött a molekulák hatása áll, nevezetesen a partner spermája az anyai petében abszorbeálódik és így tud hatást kiváltani a későbbi utódokra. Azonban ez újra egy olyan racionalizálása egy folyamatnak, amit csak a tudomány nyelvével akarunk megérteni, pedig a mögötte lapuló esetleges (számunkra) rejtett dolgokat nem ismerjük.
Ha valóban beigazolódna az eddig csak elméletként számontartott folyamat, hatalmas hatást válthatna ki egyéb területeken is. Alapjaiban változtatná meg a keletkezés ontológiáját. Eredetünk ezek szerint nem egy közvetlenül érintkező hatással lenne összhangban, hanem egyéb, ismeretlen hangok is felcsendülnének benne. Ez a lehetőség pedig természetesen sokakat zsigerből félelemmel tölt el, hiszen olyasmit is a világképünkbe kéne illeszteni, ami egyáltalán nem képes közvetlen hatással bírni (lásd még: pillangóeffektus).
A telegónia természetesen több oldalról is bemutatásra került már, azonban teljes bizonyossággal kijelenthető bizonyíték, amit mindenki képes elfogadni, még nem született. Feltehetően a jövőben is folytatódnak majd a kutatások, az elmélet ugyanis sokkal árnyaltabbá teszi nemcsak az utódnemzésben felmerülő kérdéseket, hanem az ember életében meghozott döntéseit is.