Miért adjunk mindenkinek alapjövedelmet?

Mikor reggelente 5 percig állok sorba, hogy leszállhassak a 4-6-osról, akkor az jár a fejemben, vajon hány embert bír még el ez a város. Az már önmagában mókás tény, hogy az ország 1/5-e a fővárosban él, pedig van még 18 megyeszékhely. Érezzük az arányok elcsúszását? Node nemcsak hazánk fiai növelik a népsűrűséget, hanem a sok külföldi diák, multicégek outsourcingolt munkatársai és a turisták is. Illetve ott vannak azon ifjú honfitársaink, akik vidékről felköltözve budapesti egyetemeken tanulnak, és soha nem térnek vissza a szülőfalujukba, hogy egészséges és előremutató vérfrissítést vigyenek a település társadalmi és gazdasági életébe, hanem maradnak Budapesten (vagy elmennek külföldre).
Mi a megoldás az egészségtelenül vízfejű országunk betegségére?
Úgy hívják, hogy Feltétel Nélküli Alapjövedelem. Ez az egyszerű, de nagyszerű gazdaságpolitikai eszköz nemcsak a mélyszegénység és a megélhetési bűnözés szavakat törölné ki a szótárból, de abban is segítene, hogy ne kerüljön 50 millióba egy belvárosi garzon. Ugyanis az ingatlanárak is a piacgazdaság elvei szerint változnak, és a kereslet-kínálat arányát tükrözik. Mert ha a legtöbben Budapest belvárosában szeretnének ingatlant vásárolni/bérelni (mert itt van munkalehetőség), akkor óhatatlanul felmennek az árak, miközben egyes vidéki területeken néhány százezerért (vagy 1 forintért) adnak házat telekkel.
De hát ezekben a térségekben nincsen munkalehetőség, igaz? Csakhogy az embereknek nem munkalehetőségre van szüksége, hanem pénzre, amiből élelmiszert és a lakhatást finanszírozza. Ha viszont befektetünk az emberekbe egy havi szintű, minimális juttatással, ami fedezi a lakhatás és az élelmiszer költségét, az elkerülhetetlenül is munkahelyeket teremt, mert ha van kereslet (vásárlóerő), akkor praktikusan megjelenik a kínálat, és beindul a gazdasági körforgás azokon a területeken, ahol jelenleg csak az ördögszekeret fújja a szél. Érdekes nem de?!

Fotó: Roger Marks, Message from the Unseen World

De mi az a Feltétel Nélküli Alapjövedelem?
Ez a fantasztikus ötlet több, mint 200 éve született meg, és Thomas Paine volt az első, aki részletesen kidolgozott egy olyan alapvető juttatási tervet, amely vallási, politikai, etnikai hovatartozástól és anyagi helyzettől függetlenül mindenkinek jár egy adott államban. Ez azt jelenti, hogy minden állampolgár születésétől haláláig, mindenféle feltétel nélkül jogosult egy minimálbér szintű juttatásra, amely fedezi a lakhatást és az étkezést. Mondhatni megadja a méltóságteljes élet alapjait. De talán úgy a legegyszerűbb megérteni, hogy “Ingyen pénz mindenkinek”.
Miért fontos foglalkoznunk ezzel a kérdéssel?
Nos, nemcsak azért, mert az FNA bevezetése kitörölne a szótárból olyan fogalmakat, mint a mélyszegénység vagy a megélhetési bűnözés, de a technológiai fejlődés okozta automatizáció következtében eltűnő munkahelyekre is átmeneti megoldást nyújthat. Ugyanis, ha valaki követi a nagyvilág eseményeit, tisztában van azzal, hogy a szenzoros rendszerek, okostelefonok és fejlett, mesterséges intelligenciával felruházott szuperszámítógépek és egyre szofisztikáltabb szoftverrendszerek rohamos ütemben fejlődnek. Ez pedig gyorsítja az ipari automatizálást, ami nem csak olyan, korábban emberek által végzett munkákat szüntet meg, mint a gyári szalag mellett való tevékenység, de pl. egyre kevesebb könyvelőre van szükség, hiszen a legtöbb vállalkozásban már elektronikusan vezetik az árukészletet és a pénzforgalmat. Ebből is érződik, hogy néhány szellemi munkát is elkezdenek meghódítani a számítógépek, és az eltűnő munkaterületek egyre nőnek. A mostani gazdasági és társadalmi berendezkedésünk szemszögéből ez problémának tűnhet, mert munkanélküliséget szül, ami ellen szüntelenül küzdünk, amióta a 3. ipari forradalom megteremtette a mai munkaerőpiaci kultúrát.
De tényleg gond, hogy kevesebb munkahely van? Csak akkor okoz ez a változás problémát, ha azt hisszük, hogy ugyanannyit dolgozni, mint 3 generációval ezelőtt, az normális. Ugyanis, ha a nagyszüleink is 40 órát dolgoztak, meg most mi is, akkor miben fejlődtünk? Azért hozunk létre egyre fejlettebb technológiát, hogy élvezzük a felszabadult időt (ugyanis az automatizálás eredeti célja ez volt), és azzal töltsük, amit csinálni szeretnénk, vagy azért, hogy egyre többet termelhessük? Az alapjövedelem ugyanis lehetőséget ad arra, hogy a mostani munka alapú társadalomból átléphessünk egy erőforrás és projekt alapú társadalomba, ahol sokkal praktikusabban és költséghatékonyabban tudjuk elosztani a rendelkezésre álló erőforrásokat. A jelenleg zajló 4. ipari forradalom ugyanis olyan változásokat hozott az életünkbe az exponenciális trendeknek köszönhetően, amit az az átlagember is érez, aki csak zenét hallgat. Míg régebben meg kellett venned egy CD-t, hogy elérd az általad vágyott előadó dalait, most egy fél CD áráért majdnem a világ összes zenéje azonnal rendelkezésre áll a telefonodon, jó minőségben, legálisan (úgy hívják, hogy Spotify/Apple Music). Egyszerűen a zenefogyasztás módja változott meg. Ez a fajta fejlődés viszont nem csak a zeneiparban, de minden területen jelen van, így a munka világában is számolnunk kell a hatásaival.
A technológiai fejlődés és automatizálás következtében megnőtt munkanélküliséget egy új jelenség szülte, tehát nem lehet megoldani a régi gondolkodásmóddal. Fontos látnunk, hogy nincs is szükség minden munkaképes ember heti 40 órájára ahhoz, hogy a csapból folyjon a meleg víz, és a boltok polcain legyen élelmiszer. Azt is figyelembe vehetjük, hogy fejlődéssel együtt új munkahelyek is születnek, de legyünk őszinték, a legtöbb munkahely unalmas, bürokratikus és csak azért létezik, mert annyira szar, hogy senki sem akarja megcsinálni, ezért valakinek fizetnek, hogy elvégezze.
Ezzel szemben a fejlődésünk előrehaladását egy lehetőségnek is tekinthetjük, ahol végre elkezdhetünk foglalkozni azzal, amivel mindig is szerettünk volna. Megírhatjuk azt a bizonyos könyvet, tanulhatunk szuahéliül, blogolhatunk kedvenc zenei műfajunkról, ugyanis az internet korában semmi sem akadályozza meg az embert, hogy megtalálja a hozzá hasonló gondolkodású és érdeklődésű embereket, akik számára valós érteket teremthet a saját hobbiján/szenvedélyén keresztül. Aki pedig így tesz, annál nem is kérdés, hogy jobb eredményt hoz a munkája, mintha csak a pénzért csinálta volna. A másik fontos dolog, amit észre kell vennünk, hogy sokan csak azért végeznek valamilyen gazdasági tevékenységet (pl. egy termék gyártása), hogy pénzt keressenek, mert ezzel tudnak élelmiszert vásárolni. Viszont az így megtermelt cuccok, amiknek a 90+%-a fél éven belül a kukában végzi, olyan mennyiségű szemetet termelnek, amivel nem tudunk mit kezdeni. Így környezetvédelmi szempontból akár azt is mondhatnánk, hogy fizetünk az embereknek, csak ne gyártsanak plusz műanyag vackokat. Ugyanis a végtelen gazdasági növekedés nem fenntartható véges erőforrások mellett.

Fotó: Robert Scoble, Seagate Wuxi China Factory Tour

Azt is fontos értelmezni, hogy mi az a pénz, mert jogosan merülhet fel a kérdés: oké, de ki fog ezért fizetni? Ki fogja finanszírozni az alapjövedelem költségeit? Ez egy fontos kérdés. Válasz pedig: a gépek. El is magyarázom, hogy miért: ha egy gyáros automatizál egy részleget, és elküldi az embereket, akik így munkanélkülivé válnak és lecsökkent vásárlóerővel bírnak majd, így nem lesznek képesek megvenni a terméket, amit a gyárban készít a most már automatizált rendszer. Ez egy alkalommal még megoldható probléma, de ha tömegesen elindul a trend, akkor ezek az emberek nem tudnak részt venni a gazdasági körforgásban. Tehát minek termelünk, ha alig lesz valaki, aki vásárolni tud?
Itt jön az izgalmas rész, ugyanis sok ember összetéveszti a pénzt az értékkel. Egy termék vagy szolgáltatás érték, amit a piaci viszonyok között pénzbeli értékben is mérhetünk. Tehát a pénz nem érték, hanem értékmérő. Azt méri, hogy mennyivel tartozik nekem a közösség a beadott munkámért, és mennyivel tartozom én a közösségnek a felhasznált erőforrásokért. A pénz tulajdonképpen egy könyveléstechnikai eszköz, egy információ, ami arról árulkodik, hogy ki, milyen mértékben fér hozzá a rendelkezésre álló erőforrásokhoz.
Tehát ha termelünk valamit, akkor praktikusan kell piac, ahol ezt megvásárolják. A pénzünk így a gyároshoz kerül a termékéért cserébe, de ha azt szeretnénk, hogy újra tudjanak az emberek vásárolni, akkor el kell juttatnunk hozzájuk a vásárlóerőt hordozó információt, tehát a pénzt. Praktikusan a termelésnek megfelelő mennyiségű pénzt kell a fogyasztókhoz juttatni, úgy, hogy a termelő oldal fizet adót, a fogyasztói oldal pedig negatív adózóvá válik. A negatív adó, amikor az állam fizet az állampolgároknak, úgy, hogy azért cserébe semmilyen terméket vagy szolgáltatást nem nyújtottak az emberek (az adó definíciójának a fordítottja). Tehát az FNA egy negatív adó, amin keresztül befektetünk az állampolgárokba, hogy azok hozzáférhessenek az erőforrásokhoz, és így tudják élni az életüket, tanulhassanak, vállalkozhassanak, képességeik és igényeik szerint találjanak munkát és ne csak azért, mert különben kilakoltatásra kerülnek vagy éhen halnak. Ugyanis a rossz munka még a munkanélküliségnél is egészségtelenebb.
Egy jobb és emberközpontúbb világ megteremtéséhez szükséges technológiák és erőforrások már régóta a rendelkezésünkre állnak. A munkaerőpiac átalakulása valós, a megoldást jelentő eszközök valósak, ami a változás útjában áll az fiktív. A változás legnagyobb gátja, hogy a legtöbb ember nem is mer elképzelni egy olyan világot, ahol lehetőségünk van korlátok nélkül tanulni és fejlődni, ahol az erőforrásainkat nem a végtelen gazdasági növekedésbe, hanem az emberek testi-lelki-szellemi jólétébe fektetjük. Arra várunk, hogy az emberiség „megérjen” az alapjövedelemre, miközben az alapjövedelem bevezetése indíthatja el a változást azzal, hogy az embernek végre lenne ideje és energiája a napi robot helyett megismerni önmagát és a világot, tanulni, fejlődni, testhezállóbb munkát találni egy inspirálóbb környezetben, vagy saját vállalkozást indítani. Ehhez a fejekben kell a változásnak megtörténni. A helyes hozzáállás nem a „hiszem, ha látom”, hanem a „látom, ha hiszem”.
Szerző: Tóth Gábor, Tudatos Fiatalok Közössége