Amikor balett-táncosokra gondolunk, biztosan megfordul a fejünkben az a gondolat, hogy vajon mi lehet karcsúságuk titka a sok táncon túl. A rengeteg táncpróba és előadás igencsak sok fizikai munkát igényel, amihez meg is kell adni a megfelelő energiaszükségletet. Ha egy hivatásos sportoló táplálkozási szokásait vizsgálnánk meg, 90%-ban elmondhatnánk, hogy a szigorú étrend betartása nélkül a teljesítményük lankadna. Na de mi a helyzet a balett-táncosok körében? Vajon nekik is meg van szabva, hogy mennyit, mikor és hogyan egyenek? Felügyeli egyáltalán valaki? Leblanc Gergely, a Magyar Állami Operaház Étoile-díjas balettművésze mesélt arról, hogyan zajlik egy táncművész életmódja a szezon alatt és túl.
Mennyire érzed magad tudatosnak a táplálkozás terén?
Odafigyelsz arra, hogy miből, mit és mennyit eszel?
Én azt gondolom, hogy abszolút tudatosan táplálkozom és élem az életemet. Mivel állandóan csúcsteljesítménynek vagyok kitéve, és a legjobbat kell nyújtanom, ezért ez alapkövetelmény nálam. Van egy nagyon jó példám arra, hogy az élsportolók és az olimpikonok hogyan élik az életüket. Először is megkülönböztetünk hobbi- és élsportolót. A kettő között az a különbség, hogy a hobbisportoló lejár rendszeresen az edzőterembe, és abban az időben komolyan veszi az edzését. De amint ennek vége, és kilép a teremből, éli egy átlagos ember életét. Ezzel szemben az élsportoló is ugyan úgy elmegy az edzőterembe, de amikor elhagyja azt, akkor SEM szűnik meg sportolónak lenni. Az egész életmódját a teljesítménye alá rendeli. Szerintem többek között ez különbözteti meg a hobbi és az élsportolót.
A nap folyamán amikor gyakoroltok az előadásokra, biztosít az Operaház
napi ötszöri étkezésre lehetőséget?
Ilyen szempontból nehéz helyzetben vagyunk, mert ez egy munkahely, ahol munkaórák és munkaidő van elszámolva. Ezért körülményesebb beiktatni napi 5 db étkezést. Nálunk nem olyan, mint a sportolóknál, akiknél ez alapkövetelmény.
A tudatos táplálkozáshoz nagy önfegyelemre van szükség. Az embernek sokszor előre kell elkészítenie az ételt, hogy az a következő nap folyamán rendelkezésére álljon, amikor kell. Nekem a legjobb étel a nehéz időszakokban a zabkása. Amikor készültem a Spartacusra, akkor is folyamatosan ezt ettem. Csak sajnos a hátulütője az, hogy előre kell gondoskodni róla.
Mikor komolyabb diétákat folytattam, sokszor „vétkeztem” amiatt, hogy előző este fáradt voltam elkészíteni a következő napi ételemet, és mikor eljött az ebédszünet, akkor valamilyen más (rosszabb minőségű) ételt vettem, mert csak az állt rendelkezésemre. Szerintem sok ember esett már ebbe a hibába, főleg, akik egész nap dolgoznak.
Mennyire figyelsz akkor arra, hogy mit eszel?
Fellépések napján, sőt már az azt megelőző napon is kulcsfontosságú a helyes étkezés. Mindig mást eszem, nincs egy fix étel, amit mindig használok. Az előadás előtti napon könnyen emészthető ételt választok, mert ha nehezet eszem, akkor rosszul is alszom. Általában csirkehúst szoktam zöldségekkel, de néha tésztát is fogyasztok. Az előadások napján inkább arra figyelek, hogy ne egyek túl sokat, de az mégis tápanyag- és kalóriadús legyen. Jobb is az, ha egy kicsit éhes maradok, nem telítődik el annyira a gyomrom. Teli hassal se sportolni, se táncolni nem lehet.
Nézik a társulatban a BMI indexeteket, testtömegeteket? Van rutinszerű kontroll?
Az Operaház előírása révén, egyszer egy évben minden dolgozónak van egy orvosi vizsgálata. Ott szokták közölni a testsúlyom és a testzsírszázalékom. Viszont a mi pályánk nagyon vizuális, abszolút a külsőségekre épül. Pont ezért én nem foglalkozom a kilók számolgatásával. Ha engem most megmérnének, biztosan azt mondanák, hogy túlsúlyos vagyok. De ha belenézek a tükörbe, akkor egyáltalán nincs rossz érzésem. És mi ez alapján ítélkezünk.
Ez nagyon érdekes, mert a nyárból én mindig soványabban jövök vissza és nem tudom pontosan megmondani, hogy miért. Leginkább fiúk körében mondható el ez a jelenség. Véleményem szerint azért is lehet, mert olyankor nem stresszelek és dolgozom annyit. Ilyenkor megnyugszik a testem, ami jót tesz az anyagcserémnek. A másik dolog, hogy szezon alatt, a folyamatos táncok által, az izmaink bedurranak, megnő a víztartalmuk. Ez a sok emeléstől van, ami főleg combból történik. Viszont nyáron ennek hiányában, leszálkásodom. De október, november környékére már mindig visszanyerem az eredeti formám.
Van olyan táncművész a társulatban, aki nem figyel oda az étkezésére?
Van olyan lány, aki szinte semmit nem eszik, és olyan is, aki pedig állandóan, még is nagyon sovány. Szerintem a testalkat 70-80%-ban a genetikán múlik. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert akármennyit is eszem, egy bizonyos szinten túl én sem hízom. Ha pedig felgyülemlett egy-két kiló súlyfelesleg, akkor csak egy kicsit kell jobban odafigyelnem, hogy lemenjen.
Volt egy olyan időszakom, amikor megpróbálkoztam a vegetarianizmussal. Viszont egy hónap után abba kellett hagynom, mert drasztikusan leromlott a vérképem. Érdekes, mert nem éreztem magamat ekkor még rosszul. Szerintem az a legfontosabb, hogy jó minőségű ételeket vigyen be az ember. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy gyorsétteremben sosem eszem. De ezeket igyekszem minimalizálni és tényleg csak akkor enni, amikor már minden zárva van, és nagyon éhes vagyok.
Amikor nagyobb családi ünnepek adódnak, mennyire engeded el magadat a táplálkozás terén?
Ez leginkább attól függ, hogy milyen szerepet játszom éppen. Amikor nehéz szerepre készülök, akkor nagyon szigorúan tartom a saját étrendemet. De természetesen az én életemben is vannak olyan időszakok, amikor abszolút elengedem magam és csak azt eszem, ami jól esik.
Mit gondolsz, mi a titka annak, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a táplálkozás terén?
Elsősorban legyen meg a motiváció és az igény az egészséges életmód folytatására. Hiszen fölöslegesen senki sem szereti önmagát sanyargatni. Az önfegyelmen túl kulcsfontosságúnak tartom a türelmet is. Sajnos, ha valaki gyorsan és hirtelen szeretne lefogyni, annak általában rossz vége szokott lenni. Az én tapasztalatom az, hogy inkább kevésbé szigorú, de hosszútávon tartható étrendeket érdemes választani.
A cikk nyomtatott változatban is megjelent 2017-ben a Szinapszis XIV. évfolyamának 1. számában.