Egyszer volt, hol nem, volt egyszer egy szőke herceg fehér lovon. Dús hajába tépett a szél, ahogy vágtatott a szeretett Nő felé kivont karddal, ám hirtelen megpillantotta arcmását a kard tükrében és észrevette, hogy kibomlott lazára kötött man bun-ja, ezért gyorsan megigazította. Na, ezt a dumát tuti nem valami tizenkilencedik századi tündérmeséből loptam. A sztori annyira aktuális, hogy akár a hármas metrón is megtörténhetett volna…
Ha a Harcosok klubját most forgatnák, lehet, hogy Angelina Jolie lenne az egyik főszereplő és nem Brad Pitt. Az előző mesére visszatérve pedig lehet hogy a szeretett nő dús hajába tépne a szél, amint kivont karddal a férfiért harcol. Ez a változat lehetséges, aktuális és megdöbbentő. Egyre több olyan mese lesz, amiben lányok a főhősök és ők a központi szereplői a történetnek. Nem segít, ha arra gondolunk, hogy ez mennyire jó vagy rossz. Hiszen ez is csak egy új lehetőség a világban, amit van, aki kipróbál és olyan is, aki messze elkerül.
A sufragettek biztos boldogan élveznék „munkájuk” gyümölcsét a huszonegyedik században. A női egyenjogúság soha nem látott virágkorát éli, folyamatosan hangot adunk, fellépünk és harcolunk az egyenlőtlenségek ellen. Már rég túl vagyunk azon, hogy egy nőnek szavazati joga legyen, ma már evidens ha a parlamentben nők vitatkoznak, sőt törekszünk arra hogy a nemek aránya kiegyenlített legyen lehetőleg mindenhol. Vezethetünk, egyetemre járunk, dolgozunk, véleményt formálunk, a lehetőségeink egyelőek. Ha mégsem, akkor pedig teszünk ezért, hangot adunk és megvédjük a jogainkat.
A külsőségekkel együtt az elmúlt években egy szerepváltozás is megfigyelhető és érzékelhető a férfiak és nők között.
A nők olyan új önkifejezési eszközöket kaptak, melyekkel sokkal látványosabban és feltűnőbben mutathatják meg gondolataikat a világnak. Gondolhatunk egy Ted talk-ra, egy motivációs beszédre, egy erős kezű first lady-re, aki nem egy csinos kirakatjátékos, hanem egy karakteres egyéniség, aki a véleményét kinyilvánítja és azt mások meghallják, egy kancellárra, vagy egy miniszterelnök nőre (!), aki „lemenedzsel” egy laza Brexitet. Jelentőséget kapott a női intelligencia, bölcsesség és a harcos hozzáállás, nem csak szellemi, hanem fizikai értelemben is. Gondoljunk csak az Emma Watson által megformált huszonegyedik századi Belle-re, vagy Dianára a legújabb Wonder Woman filmből, aki legyőzhetetlen harcosként küzd a háborúban – férfiak oldalán, férfiak ellen.
Biztos vannak olyanok, akikből erős indulatokat váltanak ki a fent olvasottak akár pozitív vagy negatív irányban. Sokan nehezen azonosulnak a megváltozott szerepekkel, és keresik a helyüket ebben az újvilágban. De olyanok is vannak, akik számára ez egy természetes és örömteli átalakulás. Akármelyik gondolkodásmóddal is azonosulunk, a legjobb az egészben az, hogy ha szerencsések vagyunk és olyan helyre születtünk, ahol ezek a változások élőek, akkor magunk dönthetünk arról, hogyan éljük az életünket.
Az is lehet, hogy ez az egész nem szerepváltozás, hiszen az eredendő tulajdonságaink nem változtak. Ugyanolyan biológiai jegyeket hordozunk magunkon, ugyanúgy alapvetően különböző a hormonháztartásunk, a nemi ciklusunk és a gondolkodásunk. Lehet, hogy nem is a tulajdonságaink változtak, hanem a megnyilvánulásaink. Más dolgokat fejezünk ki magunkból és a természetünkből, és ezek más formában bukkannak a felszínre.
A nőknek az idők kezdetétől fogva egy bizonyos értelemben alárendelt szerepük volt, hiszen nem voltak azonos jogaik a férfiakkal. Nem nyilváníthattak véleményt nyilvánosan, nem választhattak polgári foglalkozást, nem tanulhattak, nem alkothattak vagy versenyezhettek sportolóként. Nem a személyiségük vagy az egyéni képességeik determinálták a sorsukat, hanem az, hogy nőnek születtek. Ez ma egy nyugati társadalomban már nem determinál semmit, ha jogainkra és kötelezettségeinkre gondolunk. A lehetőségek szabadok, nyitottak, és túlzással élve bárkiből bármi lehet, biológiai, társadalmi szempontból is.
A férfiak határai is fellazultak, hiszen nem „kell feltétlenül” felvenniük a régi, jól bevált klasszikus szerepeiket. Nem kell feltétlenül erősnek, bátornak, határozottnak lenniük. Ezáltal megélhetik egy sokkal „nőiesebb”, érzékenyebb oldalukat, mutatkozhatnak gyengébbnek. Járhatnak motivációs trénerhez, kérhetnek csajozási tanácsokat, lehetnek vadász lányok tinder prédái. Maradhatnak támogató háttérbástyák egy erős nő oldalán. Valójában a férfiak szerepe még nem változott meg, hiszen az ő jogaik és kötelezettségeik nem lettek se többek, se kevesebbek. Az ő szerepükre hatással majd azok a női minták lesznek, akik a felnövekvő generációkhoz tartoznak. Akiknek már női főhősös mesét olvas az anyukájuk.
Ennek a történetnek nehéz pontot tenni a végére. Nincs benne leállás, csak folyamatos, lüktető változás. A lehetőségek folyamatosan megteremtődnek, és talán csak a nyitottságunkon múlik, hogy mennyire és hogyan élünk vele. Mindegy, hogy konzervatívak vagyunk vagy izmusokban hiszünk, hogy vállaljuk-e vagy sem. Hiszen bármi megtörténhet, bármikor kiderülhet, hogy tévedtünk, és valójában nem is igaz, amit gondoltunk.