Aktuális kutatási témák

Modern elektromágneses kezelések az onkológiában

A daganatos megbetegedések elleni küzdelem a hatalmas erőfeszítések ellenére sem hozta még meg a kívánt eredményeket. Az elmúlt években, évtizedekben a daganatterápia területén az újabb kutatások az immunrendszer aktiválása felé indultak el és számos új terápiás lehetőség került kifejlesztésre, melyek hatékonyabbá tehetik a hagyományos kemo- és sugárterápiát. E módszerek közé tartoznak a különféle típusú elektromágneses kezelési típusok, mint pl. a klasszikus, 70-es és 80-as években alkalmazott hipertermia (HT) és a legmodernebb, modulált elektrohipertermia (mEHT) kezelések is.
Az onkológiában a HT kezelés a daganatok maghőmérsékletének mesterséges úton történő emelése 39-42℃ közé, melyet vagy a teljes testfelületre vagy az adott testrészre átadott energiahatással érnek el. Kutatásaink során vizsgáljuk például, hogy milyen hatások igazolhatóak a különböző HT kezeléseket követően, változnak-e a betegeknél mért laboratóriumi és/vagy molekuláris biológiai paraméterek, miként befolyásolják a kezeléseket a tumorok különböző klinikopathológiai tulajdonságai.

• Centrumunkban a mEHT hatásait vizsgáljuk. A mEHT-re jellemző, hogy a kezelés arra az anatómiai régióra irányul, ahol a tumor található, és az osztódó tumorsejtek elpusztítására szolgál. Szemben a klasszikus  HT kezelésekkel, a mEHT során a hőhatáson felül a tumorsejtek azon biofizikai eltéréseit aknázzuk ki, hogy energiafelvételük az egészséges sejtekétől különböző, így a kezelés célzottan a tumorsejtkre összpontosul. A rákos sejteket a mEHT kezelés hatására az immunrendszer így hatékonnyabban képes felismerni, majd megsemmisíteni. Fentiek mellett megfigyelték továbbá, hogy a mEHT fokozza a kemoterápiás szerek daganatsejtekre kifejtett hatását is, nagyobb arányban figyelhető meg pozitív terápiás válasz.
• Nemzetközi együttműködésben vizsgáljuk továbbá a citoreduktív műtéti technika (CRS) és a hasüregi hőterápia (HIPEC) hatásait. Együttműködő partnereink a Regensburgi Egyetemről Dr. Ács Miklós és munkatársai, illetve a Barmherzige Brüder Kórház (Regensburg) Piso Professzor Úr vezette HIPEC-munkacsoportja.

Prediktív és prognosztikus faktorok, biomarkerek azonosítása szolid tumorokban

Az egyénre szabott terápia és a genomika térhódításával ma már elérhetőek genetikai alapú eszközök, amelyek az onkológiai döntéshozásban nyújthatnak támpontot. Hátrányuk, hogy némelyikük fagyasztott tumorszövetet igényel, sokgénes eljárások, így igen drágán és speciális feltételek mellett elérhetőek. Ezért intenzív kutatás tárgyát képezik az egyszerűsített mintázatot felmérő eljárások. Továbbá, korunk elvárása, hogy ne csak prognosztikus, hanem lehetőleg olyan eljárások is álljanak rendelkezésre, amelyek egy adott kezelésre való választ is meg tudják jósolni. Ezen ún. prediktív eljárások egy adott beteg daganatának mélyrehatóbb megismerését, biológiai folyamatainak részletesebb vizsgálatát igénylik.

Olyan prediktív és/vagy prognosztikus biomarkerek, faktorok és eljárások meghatározása a kutatásunk célja, amelyek a rutin patológiai, laboratóriumi, és klinikai onkológiai minták/adatok felhasználásával működnek. Optimális esetben a szisztémás kezelésre adott választ előre jelzik, képesek információt adni a klinikai kimenetelről a diagnózis felállításának idején, vagy a betegség későbbi stádiumaiban.

Transzlációs Onkológiai Kutatócsoport

A Transzlációs Onkológiai Laboratórium-ot a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinika Onkológiai Profil és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Kara hozta létre és tartja fent. Ennek megfelelően a Labor egyedülálló lehetősége, hogy a betegágy mellett, a napi klinikai rutinban felmerülő kérdésekre a mérnöki és az orvosi/biológiai kompetenciákat egymással kiegészítve keressen válaszokat. Valamint a tudományos munka során nyert felismeréseket a lehető legközvetlenebb úton visszacsatolja a klinikum területére újabb vizsgálatok kiindulási pontjául és terápiás eljárások formájában.

A Transzlációs Onkológiai Kutatócsoport vizsgálatai során tumoros betegekből származó szövettani mintákban és folyadék biopsziákban azonosítunk potenciális terápiás targeteket, prognosztikus és/vagy prediktív markereket (extracelluláris vezikulák, nukleinsavak és fehérjék), melyek meghatározóak lehetnek a daganatos megbetegedések lefolyásában. A feltételezett célpontok serkentése/gátlása során mérhető változásokat (pl.: életképesség, jelátvitel útvonalak aktiválódása/gátlása) tumorsejt-tenyészeteken vizsgáljuk. A sejtes kísérletek során külön hangsúlyt fektetünk a sejtek migrációjának vizsgálatára, ami a daganatok áttétképzésének nélkülözhetetlen velejárója.

Konvencionális és konkomittáns kezelések az onkológiai gyakorlatban

A daganatok kialakulását egyrészt genetikai okokra vezethetjük vissza, másrészt környezeti okokra. Az epidemiológiai vizsgálatok igazolták, hogy a hosszan tartó hormonhatás vagy a külső hormonpótlás, elhízás, a magas zsírtartalmú diéta összefüggésbe hozható pl. az emlőtumorok, gasztrointesztinális daganatok kialakulásával. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a metabolikus abnormalitások nemcsak egyes daganatos betegségek kialakulásának kockázatát növelik, hanem jelentősen befolyásolhatják a kezelések effektivitását és a tumorprogressziót.
A korszerű személyre szabott kezelések, újszerű daganatellenes szerek és terápiás modalitások szokatlan mellékhatásokkal bírnak és befolyásolják a beteg életminőségét, egyéb betegségeit és azok kezelését. Kutatásunk célja a daganatos betegek komplex kezelése során észlelt biokémiai paraméterek, tumoros prediktív és prognosztikus markerek vizsgálata és összefüggések keresése a különböző anyagcsere betegségekkel, mint például cukorbetegség, magas vérzsírok, elhízás stb.

Neuroendokrin tumormarkerek kapcsolata a szolid tumorokkal

A hagyományos daganattípusok többsége hormonszerű anyagokat – mint például az inzulin vagy a kromograganinok – sosem termel, ezek termelése az ún. neuroendokrin daganattípusoka jellemzőek. Az elmúlt években azonban egyre több adat áll rendelkezésre, hogy akár ezek a hagyományos tumortípusokban is jelentkezhet fokozott hormontermelés. A neuroendokrin sejtek beszűrődése jelentősen megváltoztatják e tumorok viselkedését, eltérések alakulhatnak ki a betegek kezelhetőségében. A kutatás fő célja a (neuro)endokrin tumormarkerek szolid tumorokban betöltött szerepének a pontosabb tisztázása. Ezen belül is a tumorszövetben megjelenő hormon- és/vagy fehérje-pozitív sejtek prognosztikai jelentőségének pontosítása, a klinikumban rutinszerűen használt onkopatológiai markerekkel, a különböző társbetegségekkel történő kapcsolatuk, és a tumoros betegségek kezelésében betöltött szerepük tisztázása.

Munkacsoportunk egy korábbi eredménye alapján eltérő szérum kromogranin A és B szint igazolható azoknál a vastag- és végbél tumoros betegeknél, akik szövettani mintájában az egészségeshez képest nagyobb számban fordulnak elő kromogranin A-termelő sejtek.

Gyógyszer- és Betegbiztonsági Kutatócsoport

Alakulóülés: 2023. július 6.