A kutatás célja a leggyakoribb szorongásos megbetegedés (Jefferys, D 1997), a szociális fóbia kognitív jellemzőinek vizsgálata és ehhez kapcsolódva a szociális fóbia kognitív viselkedésterápiájának (KVT) hatékonyságvizsgálata (összehasonlítása viselkedésterápiával és várólistás kontroll személyekkel).
1. Kognitív jellemzők vizsgálata:
Elsősorban interjúk és kérdőívek segítségével vizsgáljuk szociális fóbiás betegek kognitív struktúráját, önképét és maladaptív, diszfunkcionális sémáit.
2. Összehasonlító terápiás vizsgálat
Az előző témához szorosan illeszkedő második célunk pedig az, hogy a szociális fóbia kognitív modelljén alapuló pszichoterápiás kezelés célzottabban, a leginkább problematikus kogníciókra fókuszáljon: új, kevésbé szorongást keltő helyzetértelmezés csak akkor várható, ha megértjük, miért problematikus az adott szituáció a páciens számára. Ez azért is fontos, mert szociális fóbiánál a negatív önértékelés rendkívűl szilárd, a kórkép igen nehezen befolyásolható.
A szociális fóbia kutatások szerint jól reagál farmakoterápiás (moclobemide) (Nutt és Montgomery, 1996) és kognitív viselkedésterápiás kezelésre. Azonban még mindig nem áll elegendő adat rendelkezésre ahhoz, hogy el lehessen dönteni, melyik a hatékonyabb kezelési forma illetve szükséges -e a kombináció?
A kezelést követő időszakban a visszaesési arányok azt mutatják, hogy farmakoterápia esetén ez az arány 40%, míg KVT után 5% (Gelernter, Uhde, Cimbolic et al, 1991). A szakirodalomban nagy az igény a randomizált, kontrollált pszichoterápiás vizsgálatokra: ilyen jellegű vizsgálat nem folyik még hazánkban. Éppen ezért kutatásunkban szociális fóbiás betegek három csoportját (25-25 beteget) hasonlítjuk össze: kognitív viselkedésterápiában részesülő, tiszta viselkedésterápiában részesülő és várólistán levő csoport változását a kezelés hatására.
Perczel-Forintos D. (1999). Szociális fóbia. Magyar Pszichológiai Szemle, 54(4), 607-624.