Szerkesztő: Csókay Bernadett
Ki Stubnya János Domonkos? Egyetemünk Általános Orvostudományi Karának másodéves hallgatójával, a Hallgatói Önkormányzat Egészségügyi Bizottságának vezetőjével beszélgettem…
Honnan jött az ötlet, hogy részt vegyél a Hallgatói Önkormányzat munkájában?
Már a gólyatáborban felkeltette érdeklődésemet a tevékenységük, és érdekelt, hogyan működik a szervezet belülről. Nagyon sok ismerősöm tagja a Hallgatói Önkormányzatnak és reménykedtem, hogy még több ismerőst szerzek ezáltal. Így voltam ezzel egyébként a többi szervezetbe való jelentkezésemnél is (BOE, IÖCS). Amellett, hogy így vagy úgy a hallgatókon vagy egyetemen kívüli, civil embereknek is segíthetek, fejleszthetem saját képességeimet és nagyon-nagyon sok élményben lehet részem az összes közösségi szervezeten, így a HÖK-ön keresztül is.
Milyen feladatokat látsz el, mint egészségügyi bizottsági vezető?
A COVID-19 járvány miatt kicsit módosultak a feladataim. Eredetileg szűréseket szerveznénk külhoni, magyarlakta területeken, illetve Magyarország területén belül is, de most ez nem lehetséges, másra kell összpontosítanunk. Az utóbbi időben a PCR-szűrések szerevezésében veszek részt, amit nagyon élvezek. Bízom benne, hogy ezzel nagymértékben tudjuk segíteni a hallgatókat tapasztalatszerzésben önkéntesként és önmaguk teszteltetésében is. Eddig 178 hallgatót foglalkoztattunk legalább egy műszakban, de október 5-től az egyetem teljes kapacitását a HÖK illetve az önkénteseink adják, szóval van sok feladat. Feladataim közé tartozik a műszakbeosztások megírása, mindenféle adminisztrációs tevékenység, valamint a beérkező külső megbízásokkal, védőruhák megszervezésével és egyéb aktuális feladatok megoldásával foglalkozom.
Mely feladatokat érzed a legizgalmasabbnak, legkülönlegesebbnek?
Saját feladataim közül a Kárpátaljai és egyéb külhoni területeken végzett szűréseket érzem a legkülönlegesebbnek. Ez egy 5 napos rendezvény buszokkal utazunk, rengeteg eszközt viszünk magunkkal. Több állomásos szűrő rendszert állítunk fel 1-1 helyszínen, általában iskolákban. Az alapszűrések elvégzése a fő feladat úgy, mint koleszterin szint-, vércukor-, vérnyomás-, EKG-, valamint általános fizikai vizsgálat, de a legutóbbi látogatás alkalmával sikerült például a nőgyógyászati vizsgálat lehetőségét is biztosítani. Bízom benne, hogy tavasszal újra megkezdhetjük a szűrővizsgálatok szervezését. Most inkább a PCR szűrések kerültek előtérbe, de ha minden igaz, hamarosan elkezdünk az influenza-oltásokkal kapcsolatban is aktívan tevékenykedni.
Ahogy látom, nyakig benne vagy a feladatokban, a legnehezebbnek tűnő, sok energiát, tapasztalatot és összeszedettséget igénylő kihívásokat is szívesen bevállalod. Az egyetem megkezdése előtt is foglalkoztál hasonló dolgokkal?
A Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnáziumba jártam. Ebben az időszakban is aktívan részt vettem különböző szervezetek tagjaként a diák-élet szervezésében. Majdnem két évig szervezési alelnök voltam a helyi Rákóczi-Szövetségben, ami egyébként a legmagasabb, diákok által betölthető pozíció. Számtalan külföldi tanulmányi utat szerveztünk a diákoknak, alelnökségem alatt 6-ot, összesen 18-at. Erre nagyon büszke vagyok, mert úgy érzem, sok mindent el tudtunk érni a diákok érdekében. Hasonlókra törekszem itt, az egyetemen is, hogy minél inkább megkönnyítsem a hallgatók és a hallgatók által segített emberek életét 1-1 területen, most éppen az egészségükkel kapcsolatban.
Az egyetem persze nem csak a közéletről, szórakozásról szól. Demonstrációk, vizsgák, határidők, és a sok, fizikailag is súlyos tankönyv teszi kerekebbé a hallgatók életét. Hogyan tudod összeegyeztetni közéleti tevékenységeidet az egyetem tanulmányi elvárásaival, és a szórakozással? A magadra szánt időről nem is beszélve, melyre mindenkinek szüksége van, gondolom Neked is. Mi a titka ennek?
Egész életemben sportoltam, ezért a megfelelő időbeosztás már kiskorom óta nagyon fontos része a mindennapjaimnak. Szerintem ezt az érzékemet sikerült az évek alatt egészen jóra fejlesztenem. Véleményem és tapasztalataim szerint az egyetemen sokkal több időnk van, mint a gimnáziumban. Ezzel az idővel szabadon gazdálkodhatunk, mi oszthatjuk be, így nagyon fontos, hogy mivel töltjük. Ha ezt jól csináljuk, belefér a tanulás, a szórakozás, a sport és a közéleti tevékenység is. Hogy valóban sikerül-e, azt a vizsgaidőszakok döntik el. A járvány miatt a kapcsolattartás korlátozva lett, ami engem elég rosszul érint, de például tavaly úgy éreztem, elég időt tudtam szánni a tanulmányokra, egyéb vállalásaimra, a szórakozásra és magamra is.
Mi a hobbid, hogyan tudsz kikapcsolódni?
Nagyon szeretek sportolni, tulajdonképpen minden fajtáját szívesen csinálom. Hét évet íjászkodtam és hat évet teniszeztem, szóval ez a két sport áll a legközelebb hozzám. Szeretem a csapatsportokat is, szívesen túrázom, kirándulgatok egyedül, barátokkal vagy a kutyámmal.
Mely készséged fejlődik leginkább azáltal, amit a HÖK-ben csinálsz?
A szervezési készséget mondanám elsőként, nagyon sok tapasztalatot és rutint gyűjtök, szóval sokat erősödtem ezen a területen és azt hiszem, még bőven fogok is. Ezentúl fejlődött a kommunikációs készségem is, rengeteg emberrel tartom a kapcsolatot. Ezeken a tulajdonságokon életünk végéig lesz mit csiszolni, de ha lehet így mondani, az enyémek most nagyon intenzíven csiszolódnak…
Vannak-e további céljaid a Hallgatói Önkormányzattal, kipróbálnád-e magad más területen is?
A mostani pozícióm elég friss, július óta vagyok az Egészségügyi Bizottság vezetője, úgyhogy jelenleg ezt szeretném minél
tökéletesebben csinálni, utána pedig még nem tudom, mit hoz a jövő. Egyébként a Hallgatói Önkormányzat tevékenységének talán egyik legfontosabb területe az oktatás, ahol mindig sok az érdekes tennivaló, elképzelhető, hogy a jövőben itt is szívesen kipróbálnám magam. Továbbá vonzó még számomra a rendezvényszervezés is, mert a többi hallgatói szervezettel szorosan együtt működve kell 1-1 eseményt megtervezni, lebonyolítani.
Melyik az az orvosi szakterület, ami a legközelebb áll hozzád?
Jelenleg az aneszteziológia és intenzív terápia érdekel. A nyári gyakorlat alatt erősödött bennem ez az ötlet, amikor egy számomra, és az egész neurológiai osztály számára meglepő esettel találkoztunk. Egy beteg súlyos sokkos állapotba került, akin végül egy aneszteziológus tudott segíteni.