Ma már természetes, hogy az Élettani és az Orvosi Biokémiai Intézetek egymás mellett vannak. Az Elméleti Orvostudományi Központ (EOK) könyvtára a nap 24 órájában várja a tanulni vágyókat, a büfésziget pedig az egyetemi étkeztetés lehetőségét kínálja a hallgatóknak. A klinikák közelében, az épületben eltöltött órák alatt meg sem fogalmazódik a kérdés: milyen volt mindez, mikor még nem is volt EOK?
Nem gondolunk bele, de apáinknak (vagy legalábbis az ő korosztályuknak) olyan, ma már hétköznapi dolgok nélkül kellett elvégezni az egyetemet, mint internet, online könyvtári katalógusok, Neptun-rendszer, vagy éppen EOK – hiszen az épületet csak 2008-ban húzták fel, így még nem számolhattak azzal, hogy segítségükre lesz az egyetem elvégzésében. Hogy megnézzük, milyen lehetett az élet az EOK előtt, nem is kell fél évszázadot visszaugrani, most csak a nyolcvanas évekbe kalandozunk.
Egy kis kitekintés a dolgok későbbi megértéséhez: a nyolcvanas és kilencvenes években az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) infrastruktúrája még nem egészen úgy nézett ki, mint most: az Astoria metrómegállónál, a Múzeum körút közelében fekvő Trefort-kert a Természettudományi Karhoz tartozott (a bölcsészkar helyett). Ennek a tömbnek a hátulja viseli a híres Puskin utca nevet, itt volt az egyik bejárat az ELTE épületeinek területére. Sok orvosegyetemista ezt a kaput használta bejáráshoz.
A Puskin utcában több intézet kapott helyet: itt volt az I. sz. Kémiai-Biokémiai Intézet (ma: Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet), a II. sz. Kémiai-Biokémiai Intézet (ma: Orvosi Biokémiai Intézet), az I. sz. Élettani Intézet, melyben helyet kapott a régi nevén Orvosi Fizika Tanszék. A külső klinikai tömbben, a II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika alagsorában is folyt az elméleti képzésben részt vevők oktatása, szegényes körülmények között ugyan, de itt volt a II. sz. Kísérleti Kutatói és Humán Élettani Intézet. Az akkori hallgatóknak tehát az első két évük jelentős hányada telt a Puskin utcában. Mivel a NET akkor már 20 év körül volt, az ottani intézetek által szervezett tanórákat a Nagyvárad tér 4-ben tartották meg. Ez tehát nem egy, hanem kicsit több, mint három metrómegállónyi különbséget jelentett az utazás szempontjából. A gyógyszerészhallgatók számára azonban valamivel kellemesebb volt a helyzet, mint most: azzal, hogy majdnem minden intézet a Trefort-kertben volt, elég kompaktnak adódott a hallgatók mozgástere: a fizikai, kémia gyakorlatok a Gólyavárban zajlottak, de a növénytan és a szervetlen kémia is közel volt mindenhez.
A Kádár-korszakban az ELTE-TTK, mondhatni, kinőtte a campust, hiszen az már nem adott elég helyet a kar növekvő hallgatói létszámának kielégítésére. Az egyetlen hátrány, hogy ez már a ’70-es években jelentkezett, és további 20 évig nem oldották meg a problémát (a megoldást a Lágymányosi Természettudományi Campus felépítése jelentette). Ez az évek során rendkívül égető helyhiányhoz vezetett. Bár tervek készültek arról, hogy a TTK kiköltözik a Trefort-kertből, erre még várni kellett egészen 2001-ig. A helyhiányt átmeneti megoldásokkal próbálták kezelni, így a gyógyszerészhallgatóknak például gyakran voltak gyakorlataik a Ludovika téri épületben analitikai kémiából.
Az ELTE-TTK végleges áthelyezése 2001-ben megtörtént. A gyógyszerészek számára megteendő távolság a Nagyvárad tér és a Lágymányosi Campus között hirtelen megnőtt, az elméleti intézetek azonban megtartották régi helyüket a Puskin utcában.
Végül, 2008-ban elkezdték megépíteni az Elméleti Orvostudományi Központot a Thaly Kálmán utca és a Tűzoltó utca sarkán, ahol korábban lakóházak kaptak helyet. A 2009-es tanévben megnyitotta kapuit, azóta várja a hallgatókat, oktatókat és kutatókat a modern, XXI. századi dizájnnal és technológiával ellátott épületben, hogy az egészségtudományi képzéseknek kellemes helyszínt biztosítson.