Az egyetem elvégzése számos áldozattal jár. Sok aktivitásról, hobbiról mondunk le a tanulás érdekében. Van, aki mégis azt állítja, nem ez a jó irány: ő Orbán Gábor, harmadéves hallgató, a Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Program mentoráltja, a Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíj legfiatalabb orvosi egyetemi nyertese, aki többek között TDK-munkatárs és demonstrátor is.
Szinapszis: Kérlek, mondj magadról pár szót!
Orbán Gábor: Most kezdtem a harmadévet az Általános Orvostudományi Karon. Nagyon lelkes vagyok, és ez leginkább annak köszönhető, hogy az oktatók már egyre inkább kezelnek bennünket egyenrangú félként. Ez a hozzáállás szerintem sokkal hasznosabb, hiszen így a hallgató is bátrabban mer kérdéseket feltenni, illetve feladatokat végrehajtani. Ez pedig nagyban hozzájárul a döntéshozáshoz szükséges önbizalom kialakulásához, amelyre mind a klinikai, mind a kutatói életben nap, mint nap támaszkodnunk kell.
Sz.: Az egyetemi tanulmányok mellett azonban mással is foglalkozol az egyetem kötelékében. Mik ezek?
G.: Az egyetem mellett aktívan dolgozom biokémia- és anatómia-demonstrátorként. Előbbiből a szemeszter során lehetőségem lesz önállóan is órát tartani másodéveseknek. Nagyon várom, mert rengeteg tapasztalatot ad, amit később hasznosíthatok. Sokat tudok tanulni a hallgatók kérdéseiből, és remélem, ők is sokat tudnak tanulni majd tőlem.
Demonstrátori kinevezésem mellett az Élettani Intézetben végzek tudományos diákköri tevékenységet. Már a harmadik szemeszterben lehetőségem volt megkezdeni a munkát, hála a Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Programnak. Jelenleg a jelátvitel egy szűkebb aspektusával foglalkozom Dr. Enyedi Balázs laborjában. Jó látni a kutatói szellemiséget, mind a témavezetőmön, mind a labor többi tagján. Az ottani légkörből merítem a mindennapos motivációmat. Rendkívül inspiráló emberekkel van szerencsém együtt dolgozni, ezért szeretnék többek között ezzel is foglalkozni a jövőben a klinikai orvoslás mellett.
Sz.: Jól gondolom, hogy ezzel még nincs vége?
G.: Pontosan. Ahogy említettem, részt veszek a Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Programban. Ennek köszönhetően ismerhettem meg Prof. Dr. Ligeti Erzsébetet, kiváló mentoromat, akivel szinte bármiről tudok beszélni. A Professzor Asszony mutatott be jelenlegi témavezetőmnek. Továbbá a Kerpeles estéken olyan sikeres emberekkel találkozhatok, akikre bárki felnézhet. Ezt a programot mindenkinek bátran ajánlom.
Mindemellett már második éve benne vagyok a Hallgatói Önkormányzat Szociális Bizottságában, illetve idén elindultam a Küldöttgyűlési választásokon is. Aminek különösen örültem, hogy idén elnyertem a Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjat. Ez azért nagy dolog szerintem, mert csupán az egyetem 0,8%-a részesülhet ebben.
Sz.: Ennyi kötelezettség után, az ember azt gondolhatná, mikor hazaérsz, még nekiállsz tanulni, és vége is a napnak…
G.: Szerencsére ez egyáltalán nincs így! Sőt, még korrepetálni is szoktam hallgatótársaimat! Amúgy igyekszem rendszeresen mozogni, hétvégente focizom a megyei csapatban, hétköznap pedig futni, illetve mostanában konditerembe is szoktam járni. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne zárkózzunk be az egyetemi évek alatt. Szerintem a hallgatók közötti kommunikáció gyakran kimerül a felvett tárgyak és az ahhoz kapcsolódó tananyag megvitatásában – ellenben sok esetben nem beszélünk egymással közéleti kérdésekről vagy hétköznapi dolgokról. Ez azért is lenne fontos, mert a hozzánk érkező páciensekkel életbevágó lenne hatékonyan kommunikálni, ők pedig nem beszélik a mi „nyelvünket”.
Sz.: Lenne olyan gondolatod, amelyet megosztanál az olvasókkal?
G.: Arra biztatnám a hallgatótársaimat, hogy az egyetem mellett ne adják fel hobbijukat – a social media pedig nem számít annak! Sokszor előfordul, hogy a közösségi média rengeteg időt elvesz a tanulásból, hiszen ha már megnéztük a daily feed-et, akkor az üzeneteinket is csekkoljuk, ha aktív valaki, nem habozunk írni neki, és még sorolhatnám. Ha ehelyett a hobbinkat űznénk, sokkal pihentebben és motiváltabban tudnánk majd leülni az asztal mellé, így a tanulás is hatékonyabb lesz. Nyilvánvalóan nem ettől leszünk színötösök, de ezt érdemes észben tartani. Hajlamosak vagyunk a tanulást minden más elé helyezni, de azt tapasztalom, hogy azok lesznek eredményesebbek, akik az egyetemen kívüli elfoglaltságaikra, hobbijaikra is szánnak időt. Az egyensúlynak ez az aránya mindenki számára változó, de fontos, hogy az egyetemen belül és kívül is őrizzük meg saját egyéniségünket.