Ahogy a fiatal férfi után becsapódott az ajtó, az előszoba faláról leesett egy kép, és üveglapja hangos csattanással összetörött a csempén.
A férfi felesége meglepődve nézett ki a konyhából.
– Megijesztettél – mondta.
– Kicsúszott a kezemből a kilincs… – motyogta a férfi –, ez meg itt leesett – mutatott a lába előtt lévő törmelékre.
– Vizes lett a kép? – kérdezte a fiatalasszony – Én is csak néhány perce értem haza.
– Nem, semmi baja… megmenthető állapotban van.
– Még szerencse, tudod milyen Andi. Egyből kiszúrná, hogy eltűnt a lánya rajza a falról.
– Nagy kár lenne érte – morogta a másik, majd lehajolt érte, hogy kibányássza a lapot a romok közül. Kritikusan szemlélte a zsírkréta rajzot, amin két pálcikaember fogta egymás kezét, az egyiken cilinder, a másikon fátyol volt. Kabátját felakasztotta az előszobában, majd belépett a konyhába – a keret és az üveg is összetörött.
– Semmi baj, hagyd csak, majd megcsinálom – törölte meg az asszony a kezét egy rongyban – felseprek, meg van is még itthon képkeret – azzal a komódhoz lépett és elkezdett kutakodni az egyik alsó fiókban.
A férje a konyhaasztalra tette a rajzot, majd ahogy a felesége felé fordult, hogy mondjon valamit, észrevette a fiók tartalmát: három, még mindig becsomagolt állapotban lévő rózsaszín képkeret lógott ki, rózsák díszítették őket.
Odalépett az asszonyhoz.
– Ezeket még nem is láttam.
– Ja, azok? Most vettem nemrég, csak nem mutattam még meg őket – ahogy kivette őket a fiókból, alatta még egy tucatnyi másik képkeretet lehetett felfedezni. Feketét, pirosat, aranyat, kereket, négyszögletűt, hatszögűt. A férje hallgatását kérdésként értelmezve elkezdte sorolni az egyes keretek eredeti célját – Azt a dekupázshoz vettem, azt a keresztszemeshez, amit aztán mégsem kezdtem el, ezt az olajfestékhez… csak az végül túl drága volt, úgyhogy festéket nem is vettem hozzá. De ezeket láttad már. Abba az akvarellt akarom majd rakni, amit még nem fejeztem be…
– Te jóságos isten… – mondta a férfi – lassan kiállítást nyithatnánk üres képkeretekből – kiemelt a fiókból egy olyat, ahol sok kisebb, négyszögletű és ovális keret volt összerendezve, gyárilag összeragasztva.
– Azt a családi képek számára vettem még… régen – pirult el az asszony – Csak te nem szeretsz fényképezkedni.
A férje egy pillanatra meghökkenve nézett rá, majd bevágta a fiókba a kezében tartott kereteket.
– Nem én nem szeretek fényképezkedni, hanem neked nem vagyok elég!
Kiviharzott a szobából, az ajtót most direkt csapta be.
Ahogy elment a konyhaasztal mellett, az asztalon fekvő rajzlapot lesodorta a lendülete, ami aztán a konyhakövön kötött ki, a cipőjéről leolvadt hóban. Egy pillanat alatt átázott az egész lap, elmaszatolódott a zsírkrétafiú és a zsírkrétalány.