Ajánló
Reisz Gábor új filmje, a Rossz versek újdonsült bizonyítéka annak, hogy ismét felkelőben a magyar filmgyártás napja. A film egy könnyed, mégis elgondolkodtató romantikus komédia, amiről bátran mondhatjuk, hogy a velejéig magyar.
A főszereplővel, Merthner Tamással már az első jelenetben szakít Párizsban tanuló barátnője, Anna, a film során Tamás megpróbálja feldolgozni ezt a szakítást. Végighalad élete főbb eseményein, régebbi szerelmeinek történetein, miközben ráébred, hogy valóban szereti a lányt. A film említi is elmélet szintjén: az igaz szerelem csak a szakítás után lehetséges.
Ellenben lehetne vitatkozni, mi a film igazi mondandója, miről is szól valójában: a szakítás eseményénél mintha fontosabb lenne a főszereplő „felnövéstörténete”, azt pedig szépen körülöleli az elmúlt harminc év Magyarországa. Egy interjú során a rendező elmondta, hogy többek között arra a kérdésre keresett választ, hogy ki is ő valójában – a filmben pedig szó szerint többször is elhangzik a „ki vagy te?” kérdés.
A film nem lineárisan követi Tamás élettörténetét, nem is igyekszik teljes, minden részletre kiterjedő krónikának lenni: töredékesen, az időben ugrálva mond el egy-egy anekdotát mintegy gyöngysorba fűzve.
A jelenetek vágása, képi világa lenyűgöző – az egyes részek közötti váltások kreatívak, de maguk a vágások is tudnak nagyon jók lenni – ez jellemző a film előzetesére is. Igazából a trailerre is ki kell térnünk, hiszen manapság nehézségekbe ütközik olyat találni belőle, ami nem spoileres és/vagy nem túl hosszú. Ez az előzetes teljesen betölti a szerepét: a film látványosabb jeleneteiből kiválaszt párat és újragondolja. A hangulatból elárul valamicskét, de ez nem befolyásolja a film élvezhetőségét.
Említést érdemel a film zenéje is, amelyet a VAN filmzenekar szerzett, ennek a filmet rendező Reisz Gábor is a tagja. Nagyon sokat hozzáad a filmhez; nemcsak instrumentális számokról van szó, hanem magyar nyelvű dalokról is. A zene műfaja alternatív, a hangszerelés tartalmaz némi elektronikus és rockos elemet. A zenekar a hivatalos megjelenés előtt is adott koncertet, a vetítés végeztével pedig január 31-én koncertezett az A38-as hajón. A teljes filmzene elérhető Spotify-on és YouTube-on.
Kritika
Kritikaként többekben az fogalmazódott meg, hogy a film nagyon szerzői. Ez tagadhatatlan, hiszen a rendező életét dolgozza fel – de mi ezzel a probléma? Egy könyvre, versre senki sem rázza az öklét azzal, hogy szerzői… már hogy ne lenne az? Babits is megmondta, hogy nem tud másról írni, csak magáról.
Egy filmet természetesen nem egy ember hoz létre, ezért talán tényleg nem szerencsés a „beszűkülés”, de egy-két szerzői filmet létrehozni talán nem megbocsáthatatlan – vagy legalábbis megbocsátani való. A problémák esetleg akkor kezdődnek, ha valaki csak „szerzői” filmet tud rendezni.
Másfelől, a filmre jellemző kalandozás a múltban majd a jelenben nem eredményez egy, az elejétől végéig elmondott történetet – aki egy cselekményközpontú, mozgalmas filmet szeretne látni, az nem feltétlenül ezzel a filmmel találja meg a számításait.
Elemzés
Különösen izgalmas, hogy a film tele van utalásokkal a legkülönbözőbb filmekre, művekre. Ilyen easter egg a Burn Book felbukkanása, ami a Bajos csajokat idézi, de van utalás Karinthy novellára, az Amelie csodálatos életére, a Vénusz születésére, és van egy teljes jelenet, amit a Szomszédok stílusában forgattak.
Kellőképpen kihasználták azt, hogy a film magyar, igyekeztek minél több ismerős, ikonikus helyszínt megjeleníteni anélkül, hogy végérvényesen Budapest-pornóvá válna a film. Megjelenik a Parlament, a Mátyás-templom, „utazunk” combino villamoson, Ikarus buszon. Az aktuálpolitika is megjelenik a filmben, ami felveti azt a vitát, amin már Kosztolányi és Babits is vitatkozott: kell-e a művészetnek beavatkoznia a politikába?
A Rossz versek határozottan állást foglal a reklámok, termékek propagálása ellen: az ifjú Merthner Tamás szokásai közé tartozik lefejelni a plakátokat és egy megfelelően vágott és látványos montázsban végignézhetjük, hogy megy neki mindenféle hirdetőtáblának – ahogy azt is láthatjuk, mi van a hirdetőtáblákon. Itt kisebb részben nézhetjük a különböző márkák megjelenítését, plusz még többet kapunk régi választási kampányokból.
A filmben elhangzik Antall József beszédének az a része, amikor Babitsot idézi: „múlt nélkül nincs jövő”. Ez tökéletesen tükrözi a film hangulatát és mondanivalóját is, hiszen a film hőse is a saját múltjával néz szembe.
Amivel kicsit nehezebb mit kezdeni, azok a piros fonalak. Piros színű Anna cipőfűzője amikor először találkoznak, piros a telefonzsinór (amit egy jelenetben a levendulaföldön is keresztül húznak), piros fonállal kanyarítja körbe a szobában a tárgyakat Tamás gyerekként, és a
robbantásnál is megjelenik egyfajta piros huzal.
A kabbala szerint a vörös fonál véd a negatív energiáktól, egy japán hiedelem szerint pedig lelki társunkkal össze vagyunk kötve egy láthatatlan vörös fonallal, bármilyen messze is kerülünk egymástól – de mindkettő értelmezés elég messze visz a filmtől, túlságosan is szabad asszociáció.
Ha más jelentése nincs is, ez a vörös fonal szépen végigvezet a filmen, mintegy elvégzi a történet „szövését”.
Summa summarum
A filmről elmondható, hogy szórakoztató, vicces, tele van rejtett utalásokkal, így érdemes figyelmesen nézni. A vége felé van egy rövid rész, amikor a sztori egy kicsit leül a fenekére, de a legvégső összegzés meghozza a katarzis élményét. A legkevesebbet talán versekből kapunk, de ez valószínűleg nem is olyan nagy baj – különösen, ha tényleg rosszak voltak.
Képek forrása: CIRKO film, port.hu