Az egészségügyi ellátás rendszerében az utóbbi időben nagyon sok változás történt, azonban erről csak kevesen tudnak, holott olyan újításokról van szó, amelyek mind a betegek, mind a beteggel foglalkozó stáb (háziorvos, kezelőorvos, gyógyszerész, de még a szakrendelő pultjában dolgozó munkatársak) feladatát megkönnyíti. Épp ezért szeretnék a továbbiakban egy rövid összefoglalót adni, mely átláthatóbbá teszi számunkra, a jövő egészségügyi dolgozói számára is ezt a rendszert.
Az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) egy több alappilléren álló, online rendszer, amely tavaly indult útjára és mind a közfinanszírozott, mind a nem közfinanszírozott egészségügyi intézményeknek kötelező a csatlakozás. Az alapja egy felhő, amelyben az eddig bárhol, bármilyen okból kezelt páciens minden adata megtalálható, hasonlóan, mint a gyógyszervényei, ambulánslapjai, tehát az összes betegségével, kezelésével kapcsolatos információ.
De milyen pozitívumokkal jár ez a rendszer?
Aki betette a lábát bármilyen ellátó intézménybe, legyen az háziorvosi rendelő, ügyelet, sürgősségi osztály, vagy szakrendelés, tudja nagyon jól, hogy milyen problémák forrása lehet az, mikor a beteg nem viszi magával dokumentációját: sokan szedett gyógyszereik nevét, ajánlott adagolását sem tudják, nemhogy betegségtörténetüket több évtizedre visszamenőleg. Ez pedig érhető okokból igencsak megnehezíti a helyzetet, főleg, ha egy sürgősségi osztályon vész el hasznos idő amiatt, mert a beteg fejből próbálja visszaidézni, pontosan milyen hatóanyagra allergiás. Ráadásul a gyógyszertári látogatások is komoly előzményeket igényelnek sok esetben: a háziorvosnál ki kell várni a sort egy recept miatt, majd el kell jutni a legközelebbi gyógyszertárig, arról nem is beszélve, hogy a recept sokszor elkallódik, ha nem azonnal, helyben a háziorvosi rendelő mellett, az orvos szeme láttára váltják ki azt. Ha a beteg szándékában áll egyáltalán kiváltani…
De nem így van az EESZT rendszerével! A rendeléseket sokszor gyorsabbá, hatékonyabbá teszi, hogy az orvos az internetes felületen (Lakossági portálon) rákeresve betegére, azonnal látja annak anamnézisét, kezelési tervét, kezelésének történetét, az alkalmazott gyógyszerek listáját, a kiváltott vagy nem kiváltott gyógyszerek nevét, a nála, vagy más egészségügyi intézményben tett látogatások okát, időpontját, rendszerességét.
Ebbe a rendszerbe természetesen csak az arra illetékesek léphetnek be: egy adott beteg adatait az egészségügyi dolgozón kívül csak a beteg láthatja, hiszen a belépéshez szükséges a nem régen bevezetett e-Személyi és TAJ-kártya. Ez azt is jelenti, hogy bárki, bármikor lekövetheti saját dokumentumait; ha esetleg elfelejtené gyógyszerszedési javallatait, azt is megtalálja. Mindemellett saját maga nyomon követheti, ki és mikor keresett rá az ő felületére, ezzel a rendszert adatkezelési szempontból is törekedtek szilárddá tenni.
Eddig mindez elég száraznak tűnik, úgyhogy nézzünk egy igencsak mindennapi példát, ami kicsit érhetőbbé teszi a rendszer használatát. Meglátásaim szerint, az emberek többségével megtörtént már, hogy egyik reggel felkelve szúró fájdalmat érzett a torkában, tükörben végzett önvizsgálat közben pedig meglátta, hogy bizony, a torka vörös és valószínűleg be van gyulladva. Példánk célpontja besétál háziorvosához. Ha a páciensek körét leszűkítjük azokra, akik emellett a viszonylag jobb prognózisú betegség mellett rendelkeznek egy másikkal is, egyből érzékeljük, hogy egy ilyen látogatás nem csak a torokgyulladás miatt lehet hasznos. A páciens – az EESZT-tel lényegesen gyorsabban haladó sort kivárva – bejut az orvosához, aki már meg is nyitja adatait, tehát tisztában van azzal, hogy az előtte álló beteg milyen aktivitással vesz részt az egészségügyi rendszerben. Az orvos megvizsgálja a beteget, nagy valószínűséggel felír egy antibiotikumot, de természetesen nem papíralapon, hanem az EESZT felületére. Ezt onnantól, amikor elmenti a változtatásokat, bármely gyógyszertárban azonnal látja a gyógyszertár alkalmazottja is. A háziorvos, mielőtt útjára engedi a beteget, érdeklődik alapbetegsége felől, kikérdezi arról, hogy esetleg miért nem váltotta ki legutóbb a gyógyszerét, miért fordult meg a sürgősségi osztályon két hete, sőt, mielőtt felírná a terápiás szert, ellenőrzi, hogy annak szedését nem akadályozza-e kórtörténete. A beteg hamarosan elhagyja a rendelőt, besétál a neki legszimpatikusabb patikába, megújított elektronikus személyazonosítóját felmutatva az ott dolgozó munkatárs máris látja ugyanazt az elektronikus rendszert megnyitva, hogy melyik gyógyszert, milyen adagolásban kell előírva kiadnia. A páciens pedig rövid időn belül már otthon is van. És lám, az egész folyamat sokkal hatékonyabban, gyorsabban játszódott le.
Nyilvánvalóan egy ilyen újítás nem pillanatok alatt lesz működőképes, ám nem nehéz belátni, hogy milyen előnyökkel jár, illetve, hogy mennyire megkönnyíti az egészségügyben dolgozók, tehát hamarosan a ma még egyetemen tanuló hallgatók életét is- vagyis a mi életünket is.
Forrás: https://e-egeszsegugy.gov.hu/eeszt
http://medicalonline.hu/informatika/cikk/eeszt__700_ellatot_erint_az_oszi__kotelezo_csatlakozas