Erzsi, az Elnökasszony

Igen, mivel azt gondolom, hogy egy macskának nincs gazdája. Jóval kevésbé domesztikált, mint egy kutya, és kiválóan elvan az ember nélkül is. Ráadásul az ősei nem falkában éltek, hanem magányosan vadásztak. Így egy macskának mondhat bárki bármit, ő úgyis azt fogja csinálni, amit akar. Mi, emberek, azért vagyunk a földön, hogy a kényelmüket biztosítsuk. Az együttélés során rendkívül jó érzékkel tanulták meg, hogyan manipuláljanak bennünket: a fejformájuk profilból pont olyan, mint egy csecsemőnek, ami azonnal arra késztet bennünket, hogy a gondjukat viseljük, emellett olyan frekvencián nyávognak, aminek nem tudunk ellenállni, a dorombolásnak pedig állítólag számos pozitív élettani hatása van – de ez lehet, hogy csak városi legenda. Az olvasók valószínűleg ezt nálam sokkal jobban tudják.

Én mindig azt mondom, hogy én nem a gazdája vagyok Erzsébetnek, hanem a személyzete, és szerintem ezt ő is így gondolja. Ha az ember elfogadja ezt a szemléletet, és nem akar fölé kerekedni, akkor remekül együtt lehet élni egy macskával. Szerintem nekünk ez sikerült.

Erzsikém nagyon szerencsés csillagzat alatt született, mert a „hányatott sors” számára ismeretlen fogalom, és valóban hihetetlen karriert futott be a Facebooknak köszönhetően. Lassan már 60 000 rajongója van, és a követői rendkívül aktívak. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy macska. A kutatások szerint ugyanis az internetet a macskák uralják: ők generálják a legtöbb kattintást, többet, mint a politika, a sport vagy a felnőtt tartalom. Másrészt Erzsi nem csak szép és vicces, hanem közéleti kérdésekről is határozott véleménye van, tehát pont olyan, amilyennek egy elnökasszonynak – szerintem – lennie kell.

Amikor kiscica volt és hozzám került, elkezdtem pakolgatni a Facebookra a fotóit, de hamar rájöttem, hogy nem szép dolog az ismerőseim hírfolyamát elárasztani macskás fotókkal. Lehet, hogy nekem ez tetszik, de biztos vannak, akiknek nem, ezért csináltam Erzsinek egy külön oldalt. Rögtön azt vettem észre, hogy ha mind a ketten ugyanazt posztoljuk, Erzsi megnyilvánulásaira sokkal jobban figyelnek az emberek, mint rám. Persze ezeket a posztokat mind macskásítani kellett, de ez számomra szórakozás volt, és ma is az.

Erzsi tehát népszerű lett, felfigyelt rá a média, és amikor egyszer meglépett, és égen-földön kerestem, még az RTL Klub Híradóban is bemondták, hogy nincs meg. Akkor lett igazán híres. Én újságíró vagyok, és Erzsi stílusát – ma már szerénytelenség nélkül mondhatom – elég jól eltaláltam, hiszen egymás után kerestek meg kiadók, hogy csináljunk könyvet, amiben Erzsi beszél. Sokáig nem mertem belevágni, de amikor az ország legnagyobb kiadója kereste meg Erzsit – nem engem –, és olyan stílusban írták neki a levelet, mintha az angol királynőnek címezték volna, akkor tudtam, hogy ezt a könyvet muszáj megírni. Így lett egy könyv, ami óriási siker, hiszen tizenegyedik hónapja a sikerlisták élén van, a legújabb Harry Potter-kötetet is leelőzte az eladások tekintetében.

Grumpy vagy Garfield teljesen más karakter. Grumpy azonkívül, hogy úgy néz, mint egy tömeggyilkos, semmit nem csinál. Garfieldot pedig nem nagyon ismerem. Egyszer egy hosszú repülőúton kezdtem bele, hogy megnézzem a filmet, de bealudtam. Annyit tudok róla, hogy szereti a lasagnát, vörös, és azt hiszem, John a mellette lévő ügyeletes lúzer – a macskák szemében szerintem majdnem mindannyian lúzerek vagyunk. Tehát igazán nem tudok válaszolni erre a kérdésre. Amikor kitaláltam Erzsi karakterét, nem akartam másolni semmit. Persze minden macska valahol ugyanolyan: imádják a semmittevést, a szabadság számukra mindennél fontosabb, és felsőbbrendűségük tökéletes tudatában szemlélik a világot.

A Facebook-oldal sikerének is ez az egyik titka: mások is ilyennek látják a macskájukat, és nagyon fontos, hogy nem másolt vagy máshonnan lopott tartalmat találnak az oldalon. Erzsi vicces, elgondolkodtató, görbe tükröt tart az olvasó elé. Bár a tekintélyt egyáltalán nem tiszteli, egyszerűen

jó szórakozás őt követni.

Nagyon remélem, hogy senkitől nem fogják elvenni a szavazati jogot, Európában ez nem megengedhető. Egyébként is azt gondolom, hogy az emberekre nem észérvekkel lehet a leginkább

hatni, sőt pszichológusok szerint a politikai elkötelezettségünk is érzelmi alapú. Így tud Erzsi is nagyon hatékony influencer lenni. Így számos jótékonysági kampányban vett már részt. Az első az Élelmiszerbankkal közös akciója volt. Leírta, hogy miért gondolkodik annyit este a tonhal felett, és hogy neki mennyire rossz, hogy gyerekek éheznek ebben az országban. Elmondta, hogy miért jött létre az Élelmiszerbank, és ahhoz, hogy az élelmiszer eljusson a nélkülözőkhöz, pénz kell. A rajongói pedig segítettek: egy nap alatt több mint félmillió forintot gyűjtöttünk össze, és ezzel az egyik leghatékonyabb adománygyűjtője lettünk az Élelmiszerbanknak. De beállt a Magyar Vöröskereszt mellé is. Nyáron nagyon kevesen adnak vért, és amikor megkerestek, hogy segítsünk a véradásban,

Erzsikémnek elég volt azt kiírnia párszor a Facebookra, hogy a „Véreteket akarom”, és a Magyar Vöröskereszt Arany János utcai székházában sorba álltak az emberek, hogy vért adjanak. De kint voltunk a Pride-on is. Van egy meleg srác, akinek a családja eléggé homofób volt egészen addig, amíg Erzsikém meg nem jelent a színen, és el nem mondta párszor, hogy mit gondol erről. A srác édesanyja Erzsikém hatására lett elfogadóbb, így a fia elő mert neki bújni. Ilyenkor nagyon büszke vagyok, hogy ilyen hatással van az emberekre, vagy ennyi embert megmozgat – szerintem – jó célok érdekében. A hírnév ugyanis kötelez. Nagyon sokat kap az emberektől, de amit kap, azt vissza kell adni a közösségnek. Nem egy profitorientált márkát építek a macskámmal, hanem közösséget hozok létre, ahol bizonyos értékek mellett elköteleződve a világot szeretnénk jobbá és vidámabbá tenni.

Nyáron Egerben jártam egy dedikáláson, ahol megjelent egy nő. Láttam rajta, hogy nagyon örül nekem, és miután dedikáltam a könyvét, megölelt. Nem értettem, miért volt neki ez a találkozás velem ennyire fontos. Aztán kaptam tőle egy levelet, amiben leírta, hogy egy csomó családi tragédián ment keresztül, depressziós volt, terápiára járt, többször eszébe jutott, hogy öngyilkos lesz. Aztán pár éve rátalált Erzsire a Facebookon, és megtanult újra nevetni. Az ilyen történetek azért azt igazolják, hogy van értelme a macska nevében posztolgatni. De írt egy vidéki kórház pszichiátere is, aki csoportterápián alkalmazza Erzsi szövegeit.

Természetesen csak vicc, hogy Erzsi miniszterelnök akar lenni, de mivel a világot macskaszemmel szemléli, ezért egyik ilyen megnyilatkozása sem lehet más, csak macskás. Neki bejött az ivartalanítás, a könyvében pontosan leírja, hogy szerinte az embereknek is jót tenne, így ha elnökasszony lenne, a TB fizetné az ivartalanítás költségeit is. Erzsikém kritikusa a rendszernek, leállítaná a stadionok építését, a már meglévőkbe homokot hordatna, ahová a macskák járhatnának, hogy ott végezzék el a dolgukat. Nem akarok spoilerezni, aki nem olvasta el a könyvét, az olvassa el, jót fog szórakozni, aki meg olvasta, az úgyis tudja, milyen intézkedéseket vezetne be elnökasszonyként.

Ha minden igaz, karácsonyra megjelenik egy könyv, amiben pont erről lesz szó. Nem szeretném lelőni a poént, olvassák el. Vicces lesz és tanulságos.

Igen, ez egy rázós téma volt, hiszen amikor beugrott, hogy az ivartalanítással a szentéletű apácákhoz hasonlóan ő is örök szüzességi fogadalmat tett, és így Jézus menyasszonyaként funkcionál, kicsit féltem, hogy ezzel meg fogok bántani embereket. Nyilván vannak, akiknek ez nem tetszik, de azt gondolom, hogy ezzel senkinek a hitébe nem gázolok bele. Ha a South Parkban kifigurázhatták a szcientológia teremtésmítoszát, vagy megjelenhetett több epizódon keresztül Jézus, Isten, sőt még maga az ördög is, akkor Erzsike miért ne lehetne Jézus menyasszonya. Nem az volt a cél, hogy a hitből viccet csináljak, hanem hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy butaság abban hinni, hogy ha egy beteg kisgyerek fotóját megosztják egymillióan, akkor Jézus majd segít, és meggyógyítja a beteget.

Tavaly ősszel rákot diagnosztizáltak nálam, és döbbenet volt szembesülni azzal, hogy értelmes emberek milyen kuruzslásoknak is beillő terápiákat javasoltak elképesztő vehemencival. Köztük volt a napi háromszori imádság is. Ha a napi 5000 mg C-vitamin kúrát választottam volna

a templomi térdepléssel egybekötve, akkor most talán nem beszélgetnénk.

Azt gondolom, hogy a hit mindenkinek a magánügye, senkire semmit nem szabad ráerőltetni. Szerintem mindenkit hagyni kell, hogy úgy legyen boldog, ahogy akar. Ha hitben találja meg a boldogságát, legyen úgy, de nekem vagy akárkinek senki ne írja elő, hogyan vélekedjek a világról. Ugyanakkor a hit nem szabad, hogy elvakítson bárkit is, hiszen például ha egy betegségről van szó, könnyen belehalhat a páciens a vak hitébe.

Ő királylánynak született, de egy igazi demokrata. Sokan libsizik, de ő ezt bóknak veszi. Ő ott van otthon, ahol nekem van az otthonom. Én bölcsész- és jogi karra jártam, éltem külföldön, de hosszú távon nekem nem ment, pedig több nyelven beszélek egészen jól. Amikor már nem csak a barátok hiányoztak, hanem a fény, ahogy egy belvárosi tűzfalat megvilágítja, akkor nagyon fájt a honvágy. Én itt nőttem fel, magyarul mesélt, énekelt az anyám és az apám, amikor gyerek voltam, és nem akartam elaludni, ezt a kultúrát szívtam magamba, ennek köszönhetően lettem az, aki. Abból élek, hogy írok, és ugyan van rá példa, hogy valaki már felnőttként váltott országot, és lett sikeres író egy másik nyelven, én ezt nem tudom és nem is akarom bevállalni. Amíg van remény, hogy jobbá tudom tenni egy kicsit is ezt az országot, ami az én hazám is, addig úgy érzem, nekem itt dolgom van.

A családban van pár orvos, akik már nem Magyarországon gyógyítanak. Megértem őket, talán egy orvosi diplomával a zsebemben én is másképp gondolkoznék. Az egyik barátom, aki éveken át a fogorvosom volt, és a SOTE-n végzett, ma Svájcban él és dolgozik. Mégis azt mondom, hogy a jövő orvosainak itt van dolguk. Egyébként is, amikor a mai húszévesekkel beszélgetek, teljesen optimista vagyok. Egy kozmopolita, nyitott, érdeklődő generáció az övék, akiket nem lehet kockásítani. Ők a jövő, és ők fogják eldönteni, milyen lesz ez az ország. A jövő orvosai pedig el fogják dönteni, milyen lesz a jövő magyar egészségügye, milyen lesz az ebben dolgozók megbecsülése, milyen lesz ebben a rendszerben betegnek lenni. Ha a jövő orvosai elhiszik, hogy képesek megváltoztatni a rendszert, akkor már félig sikerrel jártak. Egy projekt ugyanis mindig egy vízióval kezdődik. Én azt gondolom, nem kell az Elnökasszony uralkodására várni, sőt senkinek az uralkodására nem szabad várni. Az embernek a kezébe kell vennie a sorsát, és tennie kell érte. Nem egyszerű, de egyébként meg mi értelme van az életnek?