Paralel élmény

Kezdeti lelkesedésem lassan átalakul biztos őrületbe. Az elején még minden olyan jól ment, főnökünk is volt. Most őt is elnyelte egy CT gép halk motoszkálása. Pedig hogy húztam a számat, mondván, mit nekünk ide koordinátor, nem kell itt engem felügyelni. És most mégis érzem, hogy szinte sóvárgok az anyai gondoskodás után; egy édes kis dicséret, egy nehéz és szőrös kéz a vállamon, átsegítve a kódok rengetegén. Összekavarodtam – nem anyai, apai. A főnők férfi. Kezdem furcsán érezni magam. (Érdekesek ezek a falak.)

23. perc

Honnan került ez ide? Ki rakta át, és miért? Ez még mindig nincs meg? Érzem már a beteljesületlen vég ígéretét. Nem fogunk kijutni. Örökre idekötünk, mint a látványbeton, de akár ez a halovány hideg levegő bekígyózhatja, le is fagyasztja addig testünket. Talán észre sem veszik, ha meghúzom magam az állatok között. Igen, ez jól esik. Itt most jó lesz.

28. perc

Újabb lakat hullik le. Senki nem meri megnyomni a piros gombot. Volt, aki már hozzáért ugyan, de látszik, hogy kissé már őket is átrágta a rettegés. A háttérben újabb kattanás. Valaki bekattant és ki is nyílt. De mit ér ez az őszinteség az utolsó időkben, úgy igazán?

31. perc

Tudtam, hogy többet kellett volna gyakorolnom a laparoszkópos fogóval! Sosem voltam benne jó. Ráadásul azt sem látom, mit csinálok. Na most! Vagy majdnem. Az sem segít igazán, hogy a falról közben mindenki engem bámul. Pont, mint Presser szövegében – „A fénykép a falon… kihajtott ingben, Pekingben… tudod, nem vagyok gyáva, de az egyik szemét állandóan énrajtam tartotta.”

38. perc

Nem győzöm követni magunkat, annyi fele kell osztódnunk. Valakinek a szívünkkel is kéne foglalkoznia. Hova dugjam be?… De hogy a gumikesztyű felhúzása sosem volt szuperképességeim egyike, az is biztos.

41. perc

És íme, közösen áldjuk Peter Mitterhoffer nevét, mert anno megtette az első lépéseket a billentyűzet felé. Köszönjük Peter! Talán egy nap a mi nevünket is áldják majd itteni cselekedeteinkért. Vagy nem. Olyan mindegy is ez már. A kódot még mindig nem tudjuk.

46. perc

Tényleg vége. Nincs több lakat, nincs több RDV – a fogságnak annyi. Spiró György is megirigyelne minket. Kezdek újra tisztán érezni, nem nyom többé az idő sem. Megfejtettük a kódokat, felnyitottuk a lakatokat, kiengedtük a dzsinnt a palackból. Félelmetes, mennyire fel tudja falni az embert a szabadulási ingerrel potencírozott 46 percnyi bezártság.
Ha szereted a rejtvényeket, netalán álmodban is lakatokat nyitogatsz – ez a szoba neked való. Látogass el a Paralelbe, és próbáld ki a szabadulás őrületes perceit!

 

Időpontfoglalás