Nekünk nyolc

A Belváros után Pest legrégebbi városrésze. Kocsmák és kávézók garmadáját rejti magában. Mocskosabb utcák és mocskosabb szájú falfirkák sehol máshol nincsenek a fővárosban. Tíz másik egyetem épületei mellett itt található a NET, a FOCI, az ETK épülete és a Hőgyes is, valamint számos egyetemi klinika, úgyhogy bátran nevezhetjük a Semmelweis főhadiszállásának is. Épületeinek jó része 1825 és 1925 között épült. Nem mindenki szereti, de senkit sem hagy hidegen. A legkönnyebben talán a 8ker Facebook-oldal szatirikus, kritikus, az árnyoldalakkal szemben kíméletlen, de mégis szeretetteljes lokálpatriotizmusával lehet azonosulni: igen, ez a Józsefváros.

Ugyanúgy hozzátartozik a lezárt Szabadság-hídon való piknikezés életérzése és a Palotanegyed nyüzsgő, összegyetemi légköre, mint a Nagykörút színes epizódvilága, a Tisztviselőtelep nyújtotta „egy falat Buda” vagy az Orczy-negyed rossz hírű, romantikusan lepusztult utcái. A nyolcker építészeti szempontból talán a legváltozatosabb, legsokarcúbb városrészünk, és egyben kultúr- és tudománytörténeti kincsesbánya is (Radnóti Miklós például épp a hírhedt Diószeghy Sámuel utcában lakott egy ideig, igaz, akkor még Örömvölgy utcának hívták). Ma már több különböző tematikájú kultúrtörténeti sétát is tartanak a kerületben az érdeklődőknek – akik jellemzően nem turisták, hanem budapestiek, vagy egyenesen kerületiek.

1700- Pest második legöregebb városrésze

Ekkoriban a mai Palotanegyed területén kisebb-nagyobb kertek terültek el, amelyek egy-egy belvárosi házhoz tartoztak, a mai József körúton kívül pedig szántók és majorgazdaságok feküdtek. A Népszínház és a Karácsony Sándor utcákon túl már csak homokos, műveletlen földek voltak. Az itteni mezőgazdasági tevékenységnek megfelelően a lakosság földművelőkből és napszámosokból tevődött össze, és az uralkodó háztípust agyagból emelt, földszintes majorépületek és zsellérkunyhók jelentették. A híres 1838-as árvíz ezért itt, a külvárosban volt a legpusztítóbb, ahol erre egyáltalán nem voltak felkészülve. Wesselényi, az árvízi hajós számos józsefvárosi lakos életét megmentette, de így is sok ember és jószág veszett oda, és az épületek 71%-a romhalmazzá vált. Az árvíznek köszönhető azonban az utána következő felvirágzás is, amely során a városrész elnyerte részben ma is meghatározó arculatát.

 

Fortepan / Szabó Lóránt, a Népszínház utca 27. erkélye. Távolban a  II. János Pál pápa tér egyik sarokháza.

 

1800 – Újjáépítés és fellendülés

Ez az időszak, az iparosodás jelentette az aranykort a kerület történetében: egyesült Buda és Pest, megépültek a körutak, a Keleti pályaudvar, a városvezetés az árvíz tanulságai szerint készült új építési szabályzat kiadása mellett számos kedvezménnyel is elősegítette az építkezést. A jómódú lakosság a Nagykörút és a Kiskorút közötti „Mágnásnegyedbe” költözött, míg a Józsefváros külső kerületeiben a megbecsült státuszú muzsikus cigányok, valamint főként a Teleki téri piac köré tömörülve kereskedők és zsibárusok telepedtek le. Több híres művész is lakott itt, és az egyre növekvő számú zsidóság számos imaházat létesített a környéken. 1870-ben ide telepítették a túlzsúfolt orvosi kart, és megkezdődött a klinikák és egyetemi épületek kialakítása az Üllői út mentén. A kerület legtöbb ma is álló lakó- és középülete ekkor, 19. század végén, 20. század elején épült.

Semmelweis Egyetem Levéltára Üllői út 78/b. Pázmány Péter Tudományegyetem (ma Semmelweis Egyetem) III. sz. Belgyógyászati (ma Urológiai) Klinika, tetőterasza. Háttérben a Ludovika épülete.

 

1900 – Stagnálás és hanyatlás

A század elején az építkezés megtorpant, a meglévő épületek pedig erősen megsínylették a világháborúkat, az 1930-as évek építkezési dömpingje pedig nem tartott elég sokáig ahhoz, hogy átrajzolja a kerület arcát. A gettósodás már a század elején megindult azzal, hogy a kerületben élő különböző társadalmi csoportok térben nem különültek el egymástól élesen – a régi bérházakban ma is megfigyelhető a különböző fekvésű és nagyságú lakások közötti „rangkülönbség”, míg magasabb társadalmi státuszt elérő családok számára presztízsértékűvé vált másik városrészbe költözni. Helyüket pótolandó a szocialista városvezetés jellemzően alacsony jövedelmű, sokgyermekes családoknak és egyedülálló időseknek juttatott itt lakást. Igazi fordulópontot azonban a 70-es évek jelentettek, amikor a külsőbb kerületek agresszív városfelújításai és a szegénytelepek felszámolása hatására tömegesen kezdtek a kerületbe áramlani a legrosszabb szociális helyzetűek. Ezáltal kialakult egy nagy kiterjedésű, jellemzően alacsony státuszú lakossággal bíró, slumjellegű városrész, amely addig ismeretlen volt a fővárosban. Józsefvárost ugyan elkerülte a tömeges panelházak áldása vagy átka, de az is igaz, hogy ebben az időszakban más városrészekhez képest kimondottan kevés új épületet húztak fel, köztük a Nagyvárad téri Elméleti Tömb toronyházát.

2000 – ?

Nem túlzás azt mondani, hogy a kerület rehabilitációja gyakorlatilag a rendszerváltással újrakezdődött, de mégis nagyon kevés tényleges előrehaladás történt. Nagyobb léptékű fejlődést jelentett a Corvin negyed fejlesztése – igaz, ez máris kiválóan jövedelmező magánberuházásokon keresztül valósult meg –, és most a Ludovika campus kialakítása kecsegtethet „egyetemvárosi jellegű” előrelépéssel. A Nagyvárad környékét valószínűleg teljesen át fogja alakítani az új egyetemi épületek felbukkanása.
De az is valószínű, hogy egyenlőre még egy Corvin-negyedet nem bír el a kerület, úgyhogy marad a lassan haladó dzsentrifikáció, amihez a Belvároshoz képest olcsóbb lakásárak, de hasonlóan jó közlekedés szolgáltatja az üzemanyagot. A fiatalabbak már szívesebben választják az itteni lakásokat, de gyereket vállalni, ha csak lehet, azért nem itt szeretnének. A nyolc szelídülését mutatják a nyolcker sötétebbik oldalába is települő közösségi helyek (Gólya, Auróra, MÜSZI stb.) is. Ezek a helyek azért is különlegesek, mert az üzemeltetőik egyúttal a társadalmi szerepvállalást is célul tűzték ki, és az egyre terjeszkedő, 6., 7. kerületi bulinegyedből kiesve komoly feladatot is jelent a helyi lakosok bevonása.
Az igazi, hosszú távú és tartós rehabilitációt viszont csak a még mindig jellemző – és sajnos egyre jellemzőbb – mélyszegénység felszámolása jelenthetné. Erre viszont sajnos az önkormányzati kilakoltatások valószínűleg épp úgy nem fognak megoldást jelenteni, mint ahogyan a Józsefvárosban súlyosan jelen lévő drogproblémára nem jelentett megoldást a tűcsere program megszüntetése, vagy ahogyan a Négy Tigris piac bezárása sem fékezte meg a feketekereskedelmet.
Nagy előrelépésről tehát még mindig nem beszélhetünk, de valami megindult, és jelenleg is zajlik, a nyolc új fejezetének pedig mi is a részesei vagyunk – ha szánt szándékkal el nem megyünk mellette.

Tömő utca 56. udvara.

TUDTAD?

• Az izgalmasan hangzó Tömő utca egy családnév „fordításából” kapta a nevét. Az Üllői út mentén fekvő területek a 18. század végén még szántók voltak. A Schopper-szántó parcellái között kialakított utca a földtulajdonos után a Schopper Gasse nevet kapta.
• A Nagyvárad téren a Madár eredetileg a „Béke” címet viseli. Alkotója, Pierre Székely szavaival élve: „Azt a békét jelenti, amely után, mint elérhetetlen cél után szárnyalunk, de talán célba érünk egy szép napon.” Kommentár nélkül.
• A Rákóczi tér és környéke 1950-ig olcsó bordélyairól volt híres, 1950 után pedig a prostitúció illegalitásában is évtizedeken keresztül „üzletszerű kéjelgők” bevett gyülekezőhelyeként szolgált.
• Az etnikailag is rendkívül színes kerület lakosságán belül 4.5% vallotta magát cigány, 1.47% német, 0.92% román, 0.81% kínai, 0.44% pedig arab etnikumúnak (2011-es adatok). Így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy ha valahol a világban, hát Józsefvárosban tényleg előfordulhat, hogy egy üzlet a „Turul török élelmiszer” névre hallgasson.
• A Lidl szomszédságában mára jelentéktelenné zsugorodott Teleki téri piac korábban fontos csomópont volt a város vérkeringésében.
• A legnagyobb fővárosi használtcikkpiac – ami azóta már a Nagykőrösi úton van – innen került át az Ecseri útra, és eredetileg munkaközvetítő helyként is szolgált, ezt a funkciót pedig a Moszkva tér vette át tőle.
• A kerület sötét hírneve ellenére bűnös város kategóriában már 2013-ban is épp csak dobogós lett, 2014-ben pedig az 5., 6. és az 1. kerület mögött lemaradva,  csak a negyedik helyre futotta az ezer lakosra jutó bűnesetek száma alapján (Otthontérkép).